-
Tonnányi korrodált szerelem
A szimbólumokat imádjuk, sőt, kapaszkodunk beléjük, hátha visszahatnak a valóságra, vagyis az általunk beleképzelt jelentés tartja életben a jelzettet. A legősibb mágia ez, és rítusai egyben a leghaszontalanabbak is, az újévi lencsezabálástól a lakatként rögzített érzelmekig. Jön azonban a válasz, hogy a hagyományok azért mégiscsak jó dolgok, a hit tesz emberré, nem a tett és tenni akarás. Emellett lehet rá építeni üzletet, működik mint turisztikai attrakció is, amíg a több tonnányi lakat súlya már nem veszélyezteti a hidakat, korlátokat, mint történt az Párizsban, ahol a 45 ezer kilónyi vas majd összeroppantotta a Pont des Arts hidat. A szokás eredetének egy százéves szerb melodrámát tartanak, Nadja és Relja gyors lefolyású szerelmét.…
-
Hídlépcső
Nem is tudom, hányszor futottam már fel a csigában ívelő lépcsősoron, kettesével-hármasával szedve a fokokat, hogy feljussak a szőkére dicsért sáros, műanyag palackokkal dúsított folyón átívelő hídra. Ami bár nem olyan régi, mint lehetne, ha nem bombázták volna szanaszét az eredetit az amerikaiak, majd a maradékát a visszavonuló nácik, de ettől függetlenül, köszönhetően a túlélő eredeti boltívének, egész impozáns látvány. Főleg kivilágítva, hidegen, fagyosan a téli estébe váltó kék órában, a zéróhoz közelítő gyalogosforgalom mellett. Ehhez képest a legelőnytelenebb nézőpontot választottam a fotózáshoz, keresve a kihívást, mit lehet ebből kihozni. Szűk rekesz, hosszú idő, hál istennek nem sétált bele senki… Aztán indulás tovább, vár a túloldalon a hólepte strand! Oszd…
-
Fényszarvas
Bár hajlamosak vagyunk elsősorban vadászszimbólumként tekinteni ezekre a megtévesztő módon szarvasnak nevezett agancsos állatokat mintázó alkotásokra (a farkasnak legalább farka van, a siklónak siklása, a héjának meg héja), azért ennél jóval többet jelentenek. Nemcsak méltó büntetésként kapta kukkolásáért Aktaion a szarvasbőrt és a kontraszelektív fejéket, mint egy ókori vadászvicc csattanója, hanem az átváltozás hatalmat jelentett a természet erői felett, ahogy az egyik legősibb sámánábrázolás is egy agancsos fickót ábrázol. Az agancs váltása az élet körforgását idézi, és már el is jutottunk oda, vajon miként kötődik a télhez, mire föl bukkantak fel a világ számos városában a fényszarvasok ez idő tájt. Ki tudja, melyik városban állt először a mindenhol hasonló pózban…
-
Csarnok
Tudósemberek, művészek, technokraták, politikusok… A XIX. századot skandináv stílusban idéző árkád falán sorakoznak, az épület klinkertégla hámfelületét megtörve néznek a boltozatokon keresztül a kettős torony alá rendelt térre. Az archaizáló téregyüttes azonban nemcsak a múltat, hanem a sokkhatás alá került ország újraélesztését jeleníti meg, abban a városban, amelynek nagyságát és jelentőségét éppen a drasztikus veszteség teremtette meg. A törekvések végeredményét tudjuk, az oktatásba invesztált javakból az amerikai egyetemek profitáltak, a vallás felélesztése hiábavalónak bizonyult, miután az ember akkora már megölte istenét, az ország sem lett nagyobb végül, csak a nép kevesebb. Az alkotás azonban maradt, szimbólummá vált. Ez a mi terünk, hierarchikus, régiséget hazudó, de impozáns a maga nemében, a…
-
Múzeum, este, fény, víz
Ha múzeum, akkor klasszicista, ha este, akkor fényár. No, meg szökőkút, mert úgy még izgalmasabb. Egyszerű recept, ha egy város valami olyasmit szeretne, ami nemcsak kultúrcél, hanem reprezentál is. Mert a naplementéhez hasonlóan igazi fotóscsapda, adja magát, hogy megörökítse és terjessze a mobilfotós éppúgy, mint a képeslapgyártó profi. A szegedi Móra Múzeum régen és most felújítva még inkább betölti ezt a hálás szerepet, magam is jól elszórakoztam a múzeum tükörképét egymást váltó színekkel festő szökőkút fotózásával. És szerencsére este nem szóltak a hangszórók… Oszd meg, ha tetszett!
-
Volt egyszer egy…
Van egy film, ami bár az egyik legtökéletesebb kreációja a filmtörténetnek, de nem sok sikere lenne a jelen évezredben. Már az első jelenetnél a plázamozizók többsége nem csak a hitéből, hanem az ajtón is kifordulna. Egy lepusztult és elhagyatott állomás a színtér, ahol pár marcona fickó vár valakit. Hosszan, idegőrlően. Teljesen feleslegesen, mivel rövidesen mind feldobja a bakancsát. Ennek a jelenetnek a hangulata jött elő bennem, mikor Újszeged egy régi állomása mellett fotóztam. A város és a semmi közepén, tört plexiüvegen keresztül – fantázia kérdése, de akár golyó is átjárhatta. Vadnyugati ördögszekerek helyett vadkeleti gyom. És persze a halódás. Oszd meg, ha tetszett!
-
Szeged, végállomás
Nem tudom, miben rejlhet a romok varázsa… hiszen egy épület halála, ahogy a kültakarójukat vesztő falak csontvázzá csupaszodnak, ahogy a mozdítható részeket a dögevők helyett humanoidok hordják szét, ahogy a doh szagát árasztva feledteti az életet, amely hajdan megtöltötte, inkább az elmúlás félelmét és szorongását kellene megjelenítenie. Mégis vonz, talán az, ahogy az általunk alkotott büszke szerkezet organikussá válik, a növények és állatok meghódítják, a látszólagos káoszt új rend váltja fel. Vagy inkább talál magára újra. Így múlik el kérhelhetetlenül majd a világunk dicsősége. Oszd meg, ha tetszett!
-
Híd a semmibe
Átkelés… akár Kháron ladikján a Sztüx folyón, akár az alagúton keresztül a vége felől beszűrődő fény által vezetve, az emberi képzet teremtő ereje túlpartot formál, egy másvilágot, az odaát birodalmát. Az életünk színterében az utak a kiindulási pontból meghatározott célba vezetnek, a tereknek határaik vannak, az idő egyirányú – mindennek oka és okozata van. Az, hogy az út a semmibe vezet, felfoghatatlan számunkra. Talán így könnyebb… Oszd meg, ha tetszett!
-
Transzmisszió
Meglepő így együtt a barokk hármas keresztszobor és a föléjük magasodó rádiótorony, amivel a Szekszárd tetejére felkapaszkodó panorámalesők szembesülnek. Az esztétikai élvezetet romba döntő technikai inkompatibilitás azonban alkalmat ad közhelyek sokaságának teremtésére. Mindenki megláthatja a kompozícióban az indíttatása szerinti kedves szimbólumát. Vélhetően egyesek a keresztáldozat technika korában is tovahullámzó üzenetét fedezik fel benne. Mások esetleg azt, ahogy az eszme és propaganda vészjósló együttese modern khimairaként magasodik fenyegetően fölénk. Vagy pusztán köp egyet a kaptatótól ziháló vándor, és hagyja az okoskodást a fenébe… Oszd meg, ha tetszett!
-
Dupla mosoly
Két arc, két mosoly. Az utcán végighullámzó arcnélküli emberfolyamba zoomolva tűnnek fel mikrotörténések, az emberi gesztusok pillanatai. Emitt egy szoborszerű mutatványos meredt mosolya provokálja az elhaladókat… A mosoly mosolyt szül, bár ezek inkább a zavar, vagy éppen a zavart rejtő kötekedés reflexszerűen arcunkra gyűrődő megnyilvánulásai, semmint belső boldogságunk manifesztációi. Álarcokat viselünk. Oszd meg, ha tetszett!