-
Teleteveszáj
Alpaka (Vicugna pacos) A lámafélék mókásak. Furán áll a foguk, jópofán tudnak nézni, nem viselnek se szarvakat és agancsokat, és milyen menő, hogy jól leköpik, aki nem tetszik nekik. Az alpakák a dél-amerikai teveteam májlittlpónijai, nemcsak csekélyebb magasságuk, hanem alapvetően barátságosabb megjelenésük és viselkedésük okán is. Persze kopaszon azért ők sem olyan jóképűek, ahogy a fotó is mutatja, de ez az állapot elkerülhetetlen az egyre forrósodó éghajlatunkon. Hiszen bármennyire is szuper a szőrük, 40 fokban simán hőgutát kapnának a gyapjú alatt, ha nem nyírják őket. Emellett evés közben pedig senki sem előnyös. Hogy miért eme fotóval mutatom be mégis az alpakát? Mert olyan alpakás ez a tekintet!
Ezeket is érdemes megnézni
Dekkán vörös kutyái
Bioport felfedező: Lisztkukac ropogtatva!
Teknős godzilla
-
Halo
Almafa ágának vége ellenfényben fotózva, majd utómunkával megszínezve – ez a kép nem szól másról. Vagy mégis? Nimbusz, glória, dicsfény, fénykoszorú, fénykorona – a szakrális jel evolúciója, ahogy a szimbolikus jeltől elbutul a közérthető bálványig. A fénykoszorú a sziluettet övezi, ezzel elfedi a körvonallal határolt valóságot, így azt láthatjuk bele, amit csak akarunk vagy mások akarnak. Almafa? Dehogy! Álcázott antennák, amelyek aktiválják a vakcinaoltásokkal belénk ültetett nanorészecskéket. Vagy éppen az ág végi mimikrit mindenféle gonosz földönkívüli paraziták, denevérszerű mutáns reptilián droidok gyakorolják. De az is lehet, hogy éppen az égi üdvözletet láthatjuk a végtelen remény jutalmául. Jelentést keresünk és találunk mindenben, a bolygók állásától a szembeszomszéd öreganyó bibircsókjáig. Miért nem…
-
Torta palacsintából
A világ egyik legegyszerűbb tortája, hiszen nem kell hozzá macerás piskótatésztát alkotni, és palacsintát nehéz elszúrni. Bár a konyhaliberalizmus szellemében mindenki azzal tölt, amivel akar, én maradok a tradicionális jobboldali értékeknél: a nemzeti jelleget a házi baracklekvár domborítja ki, amelyet megszórok népi dióval, rétegről rétegre haladva. Jó, a tetejére mehet internacionalista csokoládémáz is, ennyi talán még nem érinti a sütemény teremtett identitását, csak semmi puncs! A végeredmény meg abszolút magyarkonform, kalóriában méltó párja a csülökpörköltnek, így jótékony hatással van honfiúi és honleányi bensőnket burkoló hájrétegünk gyarapodására, csak arra vigyázzunk, hogy nehogy valami kósza woke propagandának felülve ezt mindenféle jógával és szaladgálással elégessük! Gyarapodj magyar derék!
-
Sötétben minden binturong fekete
Binturong (Arctictis binturong) Nem tudom létezik-e a címben szereplő mondás Délkelet-Ázsiában, de akár lehetne is, mert néha nem is tűnik feketének ez a feketeállat. A pálmasodrók közé tartozik, amely taxon név nagy kihívást jelent szemantikailag, mert vajon hogyan lehet sodorni egy pálmát? És ha lehet is, vajon miért tenné egy ragadozó állat? Ennek a névnek tehát nem sok értelme van, de nyugodtan hozzáadhatjuk ahhoz a halmazhoz, amely tartalmazza a szarvast, mert amúgy agancsos, a tengerimalacot, ami nemhogy nem tengeri, de nem is malac, és a farkaspókot, amelynek nincs is farka, de legalább pók. A binturong fajnév azonban legalább találó, tekintve, hogy egy kihalt nyelv maradványa, és senki sem tudja már,…
-
Méltóság nélkül
Kiállítva a kiállításon, a tömegnyi trófea, vadászfegyver, zöldzakó és zöldnadrág között, egy Afrika-szigeten, amelyet a sokaság áramlása ölel. A fenyegetésbe merevedett csúcsragadozók, odaadóan meghaló tekintettel bámuló patások között egy különös figura néz kétségbeesetten a bokrok közül. Egy emberféle. Talán, amikor a vég érte, csak egy majom volt a szemünkben, akkoriban az arrafelé élő Homo sapienseket is legfeljebb emberszabású számba vették. Most itt áll. Egy vadászati kiállításon. Mert oké, egy természettudományos bemutatón még akár helye lehetne, a megfelelő háttérinfókkal, de ez a kontextus méltatlan. Van olyan, aki jó érzéssel tud egy éntudattal rendelkező élőlény holt szemébe nézni? Van. Az ember, aki elhiszi a mítoszt, hogy uralja a természetet. Az ember, aki…
-
Tömeg hatás
A lustán hömpölygő Tisza felett hömpölyög keresztbe a piaci sokaság, az emberek, mint vörösvértestek a trombózis sújtotta véráramban haladnak és torlódnak a folyón átívelő hídon. „Csak az jöjjön közelebb, aki vesz is valamit!” – hangzik a mázsányi nyomatékkal erősített bariton figyelmeztetés az egyik népi hústermékkel töltött sátorból. Micsoda naiv idealizmus! Az emberi tömeg azonban öntörvényű, önálló életet élő szuperorganizmus, ahogy békén nyomul, ahogy sikoltva pánikba esik, és ahogy egy zászló alatt vonul. A szegedi Hídivásár egyik fő élménye éppen a sokaság, beleértve a hosszan sorakozó vásári standokat éppúgy, mint a végeláthatatlan tömeget. Agórafóbiások kerüljék!
-
Tűz, játék, torony
Már több mint egy évezrede durrogtatunk, látványosan, hangosan. Most már csak szemet gyönyörködtetünk, presztízst éltetünk és kutyatulajdonok idegeit borzoljuk, pedig eredetileg valójában nem az ebek, hanem a levegőben vibráló rosszindulatú szellemlények ellen vetettük be a tűzijátékot, mint csodafegyvert. Nehogy megzavarjanak az éteri lények valamely örömteli eseményt, mint egy új költségvetési év beköszöntét, vagy éppen egy nagyjelentőségű emberpár kinyilatkoztatását az életük összekötésére az elkövetkezendő pár hónapra. Vagy éppen egy fesztivált, mint a szegedi Hídivásárt. Csak azért eme utóbbi konkrét példa, hogy ki lehessen találni gyorsan, a torony sziluett a Szegedi Dómé. Az, hogy sikerült-e beparáztatni a szögedi boszorkányok kísérteteit, nyilván sosem tudjuk meg.
Ezeket is érdemes megnézni
Bioport felfedező: Homokhátsági világvégék, a tatárdúlástól az elsivatagosodásig
Méltóság nélkül
Hídlépcső
-
Kitinlovag
Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) Hős lovagok tömeghalála az erdőben. A tettes a Természet nevű dizájner, amely ontja magából az extrémebbnél extrémebb ötleteket. Hosszas felkészülés, hősi küzdelem, romantika, szex és tragikus végkifejlet – mindez pusztán csak egy szarvasbogár hím, bogárbika(?) élete dióhéjban. A külalak H. R. Giger fantáziáját idézi, a ducidegrencszerű létforma a hatalmas fegyverre épül, az egyetlen életcél szolgálatában: a vetélytársak leküzdésével a petetermékenyítés. A beledöglés elkerülhetetlen. A program nem enged hibákat, aki inkább filozofikus elmélkedést választja a tölgyfa nedvét szürcsölve, az nem adja tovább a mókuskerékből való kiszállás kódját, csak a harci vágy öröklődik.
Ezeket is érdemes megnézni
Magyar madárpók
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
Egy óriás portréja
-
Ajándék a utókornak
Minden emberöltőre jut egy világvége. És egy boldog békeidőszak, amelyet csak akkor tanulunk meg becsülni, mikor rájöttünk, hogy túlestünk egy kataklizmán… kivéve a balszerencséseket, akiknek már nem jut lehetőség a visszaemlékezésre. Elherdálunk mindent, erőforrásokat, anyagi és szellemi javakat, ez az ökológiai valónk, a biológiai létünk sajátja, nem vagyunk ilyen szempontból többek bármely más élőlénynél. Azért viszont, hogy nyughatatlanságunk és fékezhetetlen étvágyunk a lehetséges tudás birtokában emészti féregként a civilizációnkat, nincs mentség, és valószínűleg nem is kapunk az utókortól. Minden vágyunk a biztonság, béke és stabilitás? Ezért mindent megteszünk, hogy felborítsuk azt. Háború, éhezés, tudatrombolás – ez mind a mi művünk, amit magyarázatként törvényszerűnek hazudunk magunknak. Ecce homo, hülye vagy!
-
Kopasz fűzek partja
Ha naplemente, akkor majd mindenkinek a nyár ugrik be, talán a meleg színek miatt. Nekem is, mert mi jobb dolog van annál, mint a nappalról visszamaradt forró fuvallatok fodrozta tenger partján egy sör mellett várni a Nap lecsukódását? Esetleg a két sör mellett… De ez a kép nem nyári, hanem a rideg tél közepén készült, még ha ezt a ridegséget le is győzi a Götterdämmerung színkavalkádja. A lombkoronát a fényár helyettesíti, nyoma sincs már a nappal hűvös, nedves szürkeségének, talán csak a néptelen part utal tetszhalál évszakára. A világvége szép is lehet…
