-
Hattyúk tavon
A köd fehérje rejti a horizontot, a tükörsimán feszülő víztükrön éppen csak megcsillan a Nap tompa ereje. Misztikus köntösében a Balaton nyomát sem mutatja a nyári vibrációnak, a vízimadarak is némán úszva követik a parton sétáló árnyakat. A hattyúk a főnökök, akarnokságuk rútul szembeköpi az eleganciájukat, mikor valaki a rideg mozdulatlanságot megbolygatva Erisz almájaként dob a mindennemű és rangú szárnyasok közé egy-egy kenyérdarabot. Magam nem váltom ki a természetvédők rosszallását, csak csendben figyelem a ködből kiváló követőinket. Van abban valami, hogy az ókori görögök a túl és evilág közötti utazót látták a hattyúban, Apollón szent madarában, amely soha senki által még nem hallott gyönyörű énekkel üdvözli a halálát. A mi…
-
Kopasz fűzek partja
Ha naplemente, akkor majd mindenkinek a nyár ugrik be, talán a meleg színek miatt. Nekem is, mert mi jobb dolog van annál, mint a nappalról visszamaradt forró fuvallatok fodrozta tenger partján egy sör mellett várni a Nap lecsukódását? Esetleg a két sör mellett… De ez a kép nem nyári, hanem a rideg tél közepén készült, még ha ezt a ridegséget le is győzi a Götterdämmerung színkavalkádja. A lombkoronát a fényár helyettesíti, nyoma sincs már a nappal hűvös, nedves szürkeségének, talán csak a néptelen part utal tetszhalál évszakára. A világvége szép is lehet… Oszd meg, ha tetszett!
-
Alagya
„A múltba-révedés-pornó cunamijában dögként illatozó strandtáj bája öli fostos hasmenésbe fúló szavakká, ami az eredendő szabadság vágya.” „Ami a múltban volt, megtörtént” (Tóth Lilith Viktória összefoglaló elemzése) Oszd meg, ha tetszett!
-
Nádak ás árbócok
Két fotó… ugyanabból a pozícióból, Balatonkenese kikötőjénél, csak más felfogásban. Az egyikben az aranylóan alkonyuló Nap utolsó sugaraiban a tavat övező nádas és a kikötőben éjszakázó vitorlások harmóniája jelenik meg, míg a másikban már a kontrasztos a kép a természet sokszínűsége és az árnyékba borult kikötő között. Csendes színtelenség és harsány színáradat. Álom és élet, lehet választani, ki melyiket élné meg? Oszd meg, ha tetszett!
-
A hattyú tava
Bütykös hattyú (Cygnus olor) A hattyú elég megosztó egy madár, sokan átkozzák, mint nagydarab, erőszakos libát, másokat viszont lenyűgöz az elegáns szépsége. Alapvetően egyik hozzáállásnak sincs értelme, ugyanolyan túlélőgép, mint például a mindenki kedvence pingvin, az interspeficikus esztétikának szintén nincs különösebb jelentősége, legfeljebb annyi, hogy sokszor kifejezetten hátrányt jelent, ha az ember szépnek tart egy élőlényt. A közép-európai tavakhoz mindenesetre hozzátartozik a hattyú, a balatonkenesei strandon is régóta tartja a vízi revírt egy hattyúcsalád. Bár a hivatásos természetvédők ettől kapnak agyideget, a folyamatos esetésük miatt nem tartanak tőlünk, sőt, egész közel jönnek némi kenyérfalat reményében. Háttérben a naplementével pedig már készülhet is egy közízlésnek megfelelő giccses kép… Oszd meg, ha…
-
Őszi kikötő
Kevés táj van, mi jobban visszaadná a mulandóság érzetét, mint a nyári pezsgés hangulatát csak nyomokban idéző, de őszi magányosságában teljes szépséget kibontó Balaton. Megkapó azonban ez a nyugalmat árasztó visszafogottság, a színek talán még jobban ragyognak a napsütésben, mint a nyári verőfényben, az immár újra átlátszó vizet sem kavarja fel és elegyítik iszaprészecskékkel a mezítelen lábak tömege. Valóban mulandóság ez, vagy pusztán csak az Idő megpihen, erőt gyűjtve ünnepli egy létszakasz lezárását és egy új kezdetét? A tél közeleg, az megadja erre a választ… Oszd meg, ha tetszett!
