-
Mohapárnácskák
Mint a sivár bolygó felszínét a terraformáló kolóniák, úgy párnázzák a mohák a gátat a Tisza partján. Csuda növények ezek a mohák, a betonon is mindent túlélő spórás zöldségek. A képen a félelmetes nevű fali csavartfogúmoha látható, amely név alapján egy durván ragadozó növény sejlik fel vérfakasztó szemfogakkal a lelki szemeink előterében – szerencsére ilyen nagyításban sem látszik, csak a hegyes spóratartói. A tudományos elnevezése viszont már hangulatosabb, karibi kalózosan hangzik: Tortula muralis. Kozmopolita faj, ahol fal emelkedett, azon megtelepszik Új-Zélandtól Új-Fundlandig. Így Csongrádon is. Oszd meg, ha tetszett!
-
Szárnyaló gilice
Fehér gólya (Ciconia ciconia) Kevés állat gyökeresült olyan mértékben a néplélekben, mint a gólya, mármint a fehér gólya. Nincs normális falu gólyafészek nélkül, a Kodály-módszer se azon mondóka nélkül, amelyet óvodai felcserepedésre ítélt aprónépek énekelnek a török gyerek által elvágott, majd magyar gyerek által hangos sámán módszerekkel gyógyított gilicéről. Aki bántani merészeli a madarat, vagy akár csak a fészkét, arra a népharag mint vulkán tör ki – nagyon helyesen, ne buzeráljon senki se madárfészkeket! Amúgy a mondóka jobban sántít, mint egy féllábú gólya, a törökök ugyanis legalább annyira tisztelték ezt a madarat, mint a magyarok. Ahogy nagyon sok más nép is, az ősi hiedelmek szerint eredetileg lélekhordozónak tartották, ebből származott…
-
A gém lecsap
Szürke gém (Ardea cinerea) Rárobbant a május a Tisza árterére, a természet valósággal tobzódik az életigenlő színek olyan palettáját nyújtva, amellyel más évszak fel nem veheti a versenyt. A Körtvélyesi Holt-ág is életre kelt, a vízben percenként csobban valami uszonyos, a magamfajta bringásnak is igazi oázis a megpihenés a parton a töltés puszta egyenessége után. És nicsak, egy gém! Lassan, kimérten lépdel a vízben, ahogy egy gázlómadártól elvárható… és egész közel jut hozzám. Talán a koncentrálás a víz alatti történésekre, vagy egyszerűen csak megszokta, hogy errefelé a szőrtelen kétlábúak veszélytelenek, a lényeg, hogy nem sokat törődött velem, miközben az objektívem célkeresztjébe került. A lecsapás a pillanat műve volt, ezzel a…
Ezeket is érdemes megnézni
Úgy élvezem én a strandot…
Borjúnyi bivaly
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
-
Parton
Lehangoló-e az üres sétálóutca, a nyüzsgés nélküli strand, a szárazon árválkodó hajó és a néző nélküli koncert? Vagy éppen ekkor érezhetjük át a nemes magányt, merülhetünk el a sosem észlelt részletekben, adhatjuk át magunkat a méla melankóliának? Talán nem árt néha, ha a felszínes pezsgés mélyére látunk, mint ahogy a pőre csontvázak tárják fel az igazat a múlt rákövesedett rétegeiből kivésve. Szeged hólepte szabadstrandjának magánya a város fényeiben igazán tüneményes látvány, még a távolban sem egy kósza lélek, társaim csak a lábnyomaim voltak, amelyek egy-egy fotóspozícióhoz vezettek. Csend. Oszd meg, ha tetszett!
-
Híd a semmibe
Átkelés… akár Kháron ladikján a Sztüx folyón, akár az alagúton keresztül a vége felől beszűrődő fény által vezetve, az emberi képzet teremtő ereje túlpartot formál, egy másvilágot, az odaát birodalmát. Az életünk színterében az utak a kiindulási pontból meghatározott célba vezetnek, a tereknek határaik vannak, az idő egyirányú – mindennek oka és okozata van. Az, hogy az út a semmibe vezet, felfoghatatlan számunkra. Talán így könnyebb… Oszd meg, ha tetszett!
-
A Tisza felől
Vízparti városnak lenni mást jelent… egy olyan pluszt ad a látványnak és hangulatnak, amelyet nehéz felülmúlni egy olyan településnek, amelyet pusztán szántóföldek határolnak némi erdőfolttal tarkítva. Ráadásul az éjszaka sötétje jótékonyan elfedi a folyó nemkívánatos civilizációs hordalékát, pusztán csak a város fénye szennyezi a víztükröt. Viszont egyben csodálatossá is teszi a látképet, meg kell hagyni, főleg, ha hosszú záridővel fotózunk, így a víz felülete is sejtelmesen kisimul a képeken. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vásári L’Heure Bleue
Szeged egy fesztiválváros. Ez nemcsak amolyan turisztikai prospektusokat díszítő közhely szlogen, hiszen valóban egymást érik a külszíni rendezvények a belvárost. Bár, aki kettőt látott, a harmadiknál már nem fog meglepődni, mert akármi is legyen a neve, mindig nagyfokú a hasonlóság… Mindenesetre, valóban van egy délvidéki, nyüzsgő hangulata ekkor a városnak, no meg a hömpölygő tömeg, amely végighullámzik az árusok utcáin vagy a rakparton. Éppen a tömeg áramlását akartam megjeleníteni, és még szerencsém is volt, mert sikerült elcsípnem a kék órát, vagyis azt az időszakot, amikor a Nap pont úgy bújik, hogy a fénysugarai szép kékes atmoszférát teremtenek. Így a vásár fényeinek, a kavargó emberfolyamnak hátteréül a valódi folyam ódon, méltóságteljes…
Ezeket is érdemes megnézni
Belvárosi misztérium
Bioport felfedező: A lak, ahol a szovjetek tanyáztak
Sakálok egymás közt
