Ördög 6.66

Mit lehet elmondani a belgákról azon kívül, hogy Belgium lakói? Mert ilyen nép valójában nincs is már több mint ezer éve, csak vallonok és flamandok, meg sok más mindenféle náció a Föld minden tájáról, beleértve a nagy Brüsszeli Világbirodalom öltönyös mamelukjait is, akik egyszerre töketlen bürokraták és félelmetes háttérharcosok a kontinens nem eléggé elnyomott populistáinak ellentmondásokat halmozó szózataiban. Ebből a katyvaszból, amelyhez még egy Lipót-túltengésben szenvedő kedves és véreskezű királyi dinasztia is tartozik – átkozzák is őket Kongó-szerte –, mégis olyan minőségű dolgok teremnek, amelyekhez tényleg csak annyit elég hozzátenni, hogy „belga”, és mindenki tudja, hogy azok valami nagyon fasza dolgot jelentenek. A csoki és péksütemények mellett ilyen a sör is. Óriási tradíció, kiváló minőség, határtalan és bátor kísérletező kedv jellemzi az ipart, és tényleg nem igazán lehet mellényúlni, ha belga sörbe akad a kezünk a polcon. Kivéve persze a jellegtelenségben világbajnok Stella Artois-t, bár lehet, csak a rendszerváltáskori magyar ízléshez igazították alá az amúgy eleve hazájában is alja sört.

Születésnapomra vett önajándékom kiemelt darabjának terveztem egy belga sört, és a kínálatból egyből megakad a szemem a sárga címkén. A Duvelt ismerem, alapból az egyik legjobb nedűnek tartom, nem csak a neve miatt, amely ördögöt jelent – ez a merészség is a belgákra jellemző, nálunk csak a kézműves sörök gyártói engedik el így a fantáziájukat („óvatos duhaj” – micsoda röhej). A jelen példány pedig a Bestia számával ilyen ravaszul kiegészítve csak még inkább kellette magát, hogy őt válasszam. A dizájn amúgy végletesen egyszerű, hátoldalán némi képi humorral, semmi felesleges sallang, az egyedi formájú üveg középkori eleganciája így is adja magát.

No, de nem a külső a lényeg. Miután én aztán nem beszélek belgául (jó, olyan nincs is, de se a francúzt, se a flamandot nem ösmerem), ezért elő az Internettel, ahol megtudtam, hogy ez egy különleges, évfordulós sör, és azt is, hogy 6-féle komlófajtát használtak fel az elkészítéséhez. Mert ugye, minden 6. Miután nem vagyok szakember, nem különösebben hatnak meg az elkészítés technikáját taglaló leírások, sokkal fontosabb, hogy ízlik-e a termék. Töltöm is, hirtelen, hogy sok hab legyen a fotózáshoz. A szín bejön, a habja kemény, nem csak a képen mutat jól a csábító modellem. Ilyesfajta sört amúgy nem szabad szomjasan inni, most elkövettem ezt a hibát, így kissé gyorsan döntöttem le. Mert bizony a hatos Duvelnek nagyon gazdag aromaskálája van, amit érdemes kiélvezni. Bár a családjára eleve jellemző a magas alkoholtartalom, annyira ezt nem éreztem ki belőle. Friss, laza, IPA-sága ellenére sem egy kemény keserű sör, inkább egyfajta laza, gyümölcsös zamatosság jellemző rá. Az Ördög csábító arcát mutatja… Szóval nagyon kellemes kis sör ez, nem olyan, amire életem végéig emlékezni fogok, de kifejezetten jólesett. Az ár-érték arányról itt most ne essen szó, ez úgyis elege torz ebben a kategóriában, vagyis nem a munkásemberek délutáni pángalaktikus lazítója ez a nedű.

Értékelésem: 4,4