-
A Fejedelem
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) „S mert a fejedelemnek jól kell használnia az állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud elmenekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak. Aki egyedül az oroszlán természetét utánozza, semmire nem megy vele. A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben.” – Niccolò Machiavelli…
-
Rákosi versus vipera
Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) – Gerő elvtárs, csak még egy szóra! – szakította meg a fészkelődés zörejét a cseppet sem férfias, de ellentmondást nem tűrő hang. A megszólított gondosan visszahelyezte megfeszülő ülepét a székre, miközben villámgyorsan, a szinapszisok sorát kisütve cikáztak a baljós gondolatai. A hatásszünet a többiekre is megtette a hatását, mindenki feszült figyelemmel fürkészte a vezér arckifejezését, vajon mi lesz ebből? – Hogy lehetséges, hogy még nem végeztünk az Akadémia reakciósaival? Gerő elvtárs, itt komolyan el vagyunk maradva! – De Rákosi elvtárs, már kigyomláltuk a nyugati genetikus mételyt, Liszenkó elvtárs útmutatásai szerint érleljük a magyar gyapotot. Nem tudom, mire gondolsz…– Neeeem? Hallottál már olyanról, hogy Sztálin-görény? Vagy…
-
Farkasölő tekintet
Szirti sas (Aquila chrysaetos) Mindig is hihetetlen volt számomra, hogy egy pár kilós sas hogyan tud leküzdeni egy olyan nagy méretű ragadozót, mint egy több mint félmázsás farkast. Pedig képes rá, még ha a természetben ritkán is esik meg az ilyesmi összecsapás, mert azért a csúcsragadozók nem keresik a bajt, a sérülésveszélyes helyzetektől ódzkodnak… Képzett solymász kezében azonban veszedelmes fegyverré válnak, főleg Közép-Ázsiában reptetik őket ordasokra. Szupererős karmok hallgattatják el a farkasok szívverését, de a legdöntőbb talán az, hogy a veszedelem felülről és villámként lecsapva érkezik, ami ellen nincs hatékony védekezési mód. Sőt, állítólag hajdan még ember ellen is bevetették. El lehet ezek alapján képzelni, milyen lehetett a maorik első…
Ezeket is érdemes megnézni
Csupafog mosoly
Kitinlovag
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
-
Pancsoló medve
Barna medve (Ursus arctos) Pontosabban két medve. Nővérek. Inkább vének, mint öregek, de mintha az örök ifjúság forrásában áztatnák a medveszőrt, annyira virgoncak. Azt tartják, hogy a medvéknél csak Steven Seagal tud kevesebbféle arckifejezést prezentálni, szóval igazi fapofák, emiatt veszélyesen kiismerhetetlenek. Nekem viszont, miközben figyeltem, pontosabban fotóztam őket, nagyon úgy tűnt, hogy azért bennük is jól láthatóan csordulhat túl az életöröm. Oszd meg, ha tetszett!
-
5 másodperc horror
Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Szerintem az összes közül a legbeszaratósabb vámpíros film Murnau Nosferatuja volt. Van egy jelenet, mikor a várkastély sötét folyosójára néző ajtóból tűnik elő a rém, így pusztán csak fény és árny játékából áll össze rettenetté a némafilm barna hangja. Eme mestermű után csak gyenge utánzat a próbálkozásom, de legalább igazi vámpírral készítettem a felvételt, nem egy jóképű színésszel. Szegény bőregérnek persze nem voltak ártó szándékai, csak annyi kérése, hogy hagyjam békén a sötétség nyugalmában, amit tiszteletbe is vettem, és nem kekeckedtem több újrafelvétellel. Happy end. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Rákosi versus vipera
Tornázz!
-
Diótörő
Európai mókus (Sciurus vulgaris) A mókusokat mindenki szereti. Nem csoda, jópofák, okosak, játékosak, rágcsálók. Jó, ez utóbbi nem biztos, hogy előny, a legtöbbjüket ösztönösen utálják és félik a humanoidok. De most nem egerekről, patkányokról van szó, hanem a szorgalmas és oly vidám diótörőkről. Fenn a fán. Talán ezért lett minden második úttörőcsapat Mókus őrs, bár jövő szocializmusát építő gyermekhadat tiszta egyenruhájukban inkább telepítették iskolai udvarokra és vonulni közterekre a nagy és kis vezérek örömére, mint a lombok közé. Ami nem baj, így a valódi mókusoknak is maradt élettere. Amíg van még erdő… Oszd meg, ha tetszett!
-
Az egér élete
Berber fűegér (Lemniscomys barbarus) Apróságok, gyorsan élnek, sokan vannak. A természet fogyóeszközei. Pár bagolyköpet-turkáló zoológuson kívül nem sokakat kötnek le az egerek, de még ők is inkább csak abundanciáról és populáció-dinamikáról csevegnek. De vajon kit érdekel az egerek élete az elefántok, oroszlánok, farkasok árnyékában? Mármint magukon és a rájuk vadászókon kívül. A családi életük is egy nagy fehér folt, ha a szakirodalmat böngésszük. Marad a gyakorlati tapasztalat. Párban élnek, az bizonyos, és nem kedvelik a sokasági létet, rendesen egymásnak esnek, ha erőt vesz rajtuk az intolerancia. Az egy nagy rejtély, hogy vajon mi motiválja őket szaporodásra, hiszen sokszor nem működik náluk a kémia, és csak élnek egymás mellett kathari tisztaságban…
-
Ablaktamarin
Csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor) Aprómajmot fotózni nem könnyű feladat. Izegnek és mozognak, különösen, ha rájönnek, hogy valaki fokozott érdeklődéssel vagyon irántuk. Erre hasonló mértékű kíváncsisággal reagálnak, ami még jobban megnehezíti az ember dolgát. Emellett a tamarinok sötét arca és az azt övező világos színű szőrzet igazi autofókuszcsapdaként működik. Így marad a türelemjáték, de megéri, mert azért el lehet kapni ritka pillanatokat is. Ezt a két fotót bentről, a házukból készítettem, annak ajtaján keresztül, számítva a kíváncsiságukra, hogy be-benéznek, mit is csinálok azzal a hosszú tárggyal az arcomon. Úgy is lett, így elkészülhettek ezek a „keretes emlékfotók”… Oszd meg, ha tetszett!
-
Vidrakirály
Óriásvidra (Pteronura brasiliensis) Zoológiai csemege – elég bután és modorosan hangzó közhely, büntetést érdemel, aki sűrűn használja. Olyan állatokra, amelyek ritkaságuk okán némi szellemi orgazmust idéznek elő a zoológia művelőiben, amikor szembe találkoznak velük. Ahogy egy lepkész adrenalin-szintje egekbe szökken, mikor a több éves hiábavaló keresés után kiengedett csalódásszagú pisijére egyszer csak rászáll a keresett hatlábú, nos, én is ekképpen villanyozódok fel egy-egy ritkaság láttán az állatkerteket járva. Az egyik ilyen nagy kedvencem az óriásvidra. Bár most már egyre több helyen látható, még Budapesten is (mármint az állatkertben), mert jól szaporodnak állatkerti körülmények között. Régebben azonban eseményszámba ment, ha olyan állatkertbe jutottam, ahol tartották ezt a hatalmas vidrafajt. Először Dortmundban…
-
Szín pompa
Európai szalakóta (Coracias garrulus) Amikor első ízben találkoztam élőben szalakótával, nem éppen szépséges mivoltában találtam. Éppen örült, hogy életben maradt gondosan körbetekerve ragasztószalaggal, de még a csőre is. Egy lebukott csempész szállítmány állt ugyanis a szalakótákból. Ránézve a madárra, érthető, hogy miért ennyire kívánatos sokak számára, pontosabban nem érthető, hogy mi a fene vesz rá egy elvileg állatokat szerető embert arra, hogy ártson nekik… Mert a befogás, szállítás, főleg illegálisan elég jelentős „járulékos veszteséggel” jár, amelyet persze bőven fedez a magas végső eladási ár, így megéri. Amíg van vevő és elhanyagolt lelkiismeret. A fotón mindenesetre egy kellemesebb sorsú madár szerepel, jelenleg a mentőközpont vendégszeretetét élvezi. Oszd meg, ha tetszett!
