-
Negyedfélmajom
Alaotra-tavi bambuszmaki (Hapalemur alaotrensis) Alig van belőle néhány, vadon is talán csak 2500. Vagy még annyi sem. Sajnos makiknál ez nem számít kivételesnek, úgy fogynak, mintha direkt irtanánk őket. Ja, és irtjuk is? Aztán elfogynak végleg. Pedig mindegyik egy alig ismert csoda. Példának okául ez a faj kifejezetten jól úszik, ami azért nem megszokott képesség egy félmajomtól, olyan táplálékon él, amelyet más főemlős nem igazán tud megemészteni, nem szólva a vegetáriánus életmód árnyoldalairól, a növényi mérgekről, amelyekkel ők jól megbirkóznak. Ezen csodák eltűnésével vagyunk és leszünk kevesebbek… de mit számít, ha az ember uralkodásra teremtetett, mi vagyunk a Föld nevű szemétdomb urai! Még… Oszd meg, ha tetszett!
-
Csigaság
Éti csiga (Helix pomatia) Nagyon sokáig nem tudtam komolyan venni a mobiltelefonos fotózást. A kis képernyőn talán még mutattak valamit a képek, de azért komolyabb felbontásban elég szánalmas volt az eredmény. Aztán csak fejlődött a technika, és előtérbe kerülhetett a telefon óriási előnye: mindig kéznél van a jó pillanatokban. A minap is egy ilyen jó pillanat ígérkezett, mikor biciklitúrán bekanyarodtam egy mellékutcába és elém tárult egy elhagyatott vasútállomás. Ez már önmagában előcsalta a telefonomat, hogy pár fotót készítsek, mikor a kompozíció szerkesztése közben majdnem tragédiát okoztam. Halálosat. Majdnem ráléptem egy előttem elrohanó csigára… de megúszta. És egyből kínálkozott a lehetőség egy jóval látványosabb kompozícióra, amely magába foglalja mind a rendkívüli…
-
Száguldás
Kétujjú lajhár (Choloepus didactylus) Kapaszkodni kell, de nagyon, hiszen anya rohan… Mert csak a fénysebesség abszolút, amitől a legedzettebb lajhár is messze jár. De ezzel a sebességgel is képesek meglepő húzásokra, mint amiről a közkedvelt állatkerti anekdota is mesél, amely szerint Veszprémben kiszaladt egy lajhár a kifutójából. A történet csak annyiban téves, hogy a Győri Állatkertben esett meg (mindig vigyázni kell az anekdotákkal), viszont valóban meglépett, igaz, túl messzire nem jutott el. Mert egy lajhár nagy bölcsességében nem szokott világgá futni. Jelen esetben sem, csak némi építkezés zavarta meg az elmélkedésre szánt órákat, és méltatlankodva indult meg a nőstény egy körútra, kicsinyével a hasán. Majd mire visszaért, mindenki végzett. Minek…
-
Szieszta
Barnafejű pókmajom (Ateles fusciceps) Vajon miről álmodhat egy pókmajom, ahogy békésen elszenderít a fák lombjai közötti áttörésben megszelídülő fotonok kellemes simogatásában? Sosem fogjuk megtudni… Lehet álmai lombkoronájában vándorol ágról ágra lendülve, talán éppen egy új gyümölcs-eldorádót felfedezve, büszkén mutatva az utat a családtagoknak, és persze a talajon őket követő, lehulló magokban bízó agutiknak. Egy olyan világban, ami már nincs, vagy, ha nyomokban még létezik is, a pusztulás füstoszlopai fojtogatják. Az élhető világ válik puszta álomképpé, lehet jobb fel sem ébredni… Oszd meg, ha tetszett!
-
Geometria
Déli háromöves tatu vagy matakó (Tolypeutes matacus) Vajon a természet geometriája maga a harmónia? Akár teistaként az isteni tudatosság alakformálását, akár panteistaként a világban rejlő isteni természet megnyilvánulását látjuk a dolgok tökéletességében, egyaránt továbbsiklunk egy nem lényegtelen alapkérdésen: vajon a világ tényleg tökéletes-e? A lószart tökéletes, valóság csak törekszik a harmóniára, sosem éri azt el, innentől pedig az egész mese bukik, és máris gondolhatnánk újra saját nyomorult életünket – ha mernénk. Az anyagnak, legyen élő vagy élettelen, nem célja van, hanem pusztán csak léte. És elmúlása. A kettő között a túlélés, ami valójában alakítja a formát. Semmi szent cél, csak a jóllakás és szex miatt. A páncéllabdává gömbölyödött tatu is…
-
A Fejedelem
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) „S mert a fejedelemnek jól kell használnia az állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud elmenekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak. Aki egyedül az oroszlán természetét utánozza, semmire nem megy vele. A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben.” – Niccolò Machiavelli…
-
Rákosi versus vipera
Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) – Gerő elvtárs, csak még egy szóra! – szakította meg a fészkelődés zörejét a cseppet sem férfias, de ellentmondást nem tűrő hang. A megszólított gondosan visszahelyezte megfeszülő ülepét a székre, miközben villámgyorsan, a szinapszisok sorát kisütve cikáztak a baljós gondolatai. A hatásszünet a többiekre is megtette a hatását, mindenki feszült figyelemmel fürkészte a vezér arckifejezését, vajon mi lesz ebből? – Hogy lehetséges, hogy még nem végeztünk az Akadémia reakciósaival? Gerő elvtárs, itt komolyan el vagyunk maradva! – De Rákosi elvtárs, már kigyomláltuk a nyugati genetikus mételyt, Liszenkó elvtárs útmutatásai szerint érleljük a magyar gyapotot. Nem tudom, mire gondolsz…– Neeeem? Hallottál már olyanról, hogy Sztálin-görény? Vagy…
-
Farkasölő tekintet
Szirti sas (Aquila chrysaetos) Mindig is hihetetlen volt számomra, hogy egy pár kilós sas hogyan tud leküzdeni egy olyan nagy méretű ragadozót, mint egy több mint félmázsás farkast. Pedig képes rá, még ha a természetben ritkán is esik meg az ilyesmi összecsapás, mert azért a csúcsragadozók nem keresik a bajt, a sérülésveszélyes helyzetektől ódzkodnak… Képzett solymász kezében azonban veszedelmes fegyverré válnak, főleg Közép-Ázsiában reptetik őket ordasokra. Szupererős karmok hallgattatják el a farkasok szívverését, de a legdöntőbb talán az, hogy a veszedelem felülről és villámként lecsapva érkezik, ami ellen nincs hatékony védekezési mód. Sőt, állítólag hajdan még ember ellen is bevetették. El lehet ezek alapján képzelni, milyen lehetett a maorik első…
-
Pancsoló medve
Barna medve (Ursus arctos) Pontosabban két medve. Nővérek. Inkább vének, mint öregek, de mintha az örök ifjúság forrásában áztatnák a medveszőrt, annyira virgoncak. Azt tartják, hogy a medvéknél csak Steven Seagal tud kevesebbféle arckifejezést prezentálni, szóval igazi fapofák, emiatt veszélyesen kiismerhetetlenek. Nekem viszont, miközben figyeltem, pontosabban fotóztam őket, nagyon úgy tűnt, hogy azért bennük is jól láthatóan csordulhat túl az életöröm. Oszd meg, ha tetszett!
-
5 másodperc horror
Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Szerintem az összes közül a legbeszaratósabb vámpíros film Murnau Nosferatuja volt. Van egy jelenet, mikor a várkastély sötét folyosójára néző ajtóból tűnik elő a rém, így pusztán csak fény és árny játékából áll össze rettenetté a némafilm barna hangja. Eme mestermű után csak gyenge utánzat a próbálkozásom, de legalább igazi vámpírral készítettem a felvételt, nem egy jóképű színésszel. Szegény bőregérnek persze nem voltak ártó szándékai, csak annyi kérése, hogy hagyjam békén a sötétség nyugalmában, amit tiszteletbe is vettem, és nem kekeckedtem több újrafelvétellel. Happy end. Oszd meg, ha tetszett!
