Csendéletek
-
Ezogiccs
Piramisba zárt, érmék körében aranyszerű poron trónoló Nevető Buddha… Tömény sűrítménye a babonás giccsnek, méltán illik a porcelán szűzmáriák és az álindián álomfogók mellé. Babonába forduló felszínes spiritualizmus, vagy pusztán ízlésficam? De vajon nem ugyanennyire visszatetsző az elitista lenézés, a magasabb szintű fétisek imádói részéről? Az ízlés az ember sajátja, ahogy az örömérzet is. A giccs ártalmasabb vagy a „felsőbb szintről” kényszerített közízlés, akármennyire is magasröptű légyen is az? De jön ez ellenérv, hogy az igénytelenség eluralkodása legalább ilyen gyilkos járvány. Megoldás? Oktatás és szabad szellem, kitörve a piramisból.
-
Marokkómikádó
Gyerekkoromban játszottam utoljára, aztán örömmel fedeztem fel, hogy a nemrég baromi jó áron vett és igényes kivitelű társasjáték dobozban benne foglaltatik egy mikádó csomag is. Rögtön ki is lettem hívva a lányom által, aki menten jól bosszút állt rajtam a malmozásos vereségéért, magyarán jól elvert. Többször is. De ez így van rendjén… Amúgy, hogy miért lett marokkó Magyarországon, az rejtély, bár a mikádó sem egyértelmű a valószínű kínai eredete alapján. Gondolom jól hangzott. Jó móka, de az biztos, hogy idegek kellenek hozzá a biztos kezeken túl, alkeszeknek csak némi célzóvíz elfogyasztása után ajánlott, ha nem akarnak másnaposságig játszani.
-
Csendhalál
A mulandó élet holt tárgyai. Koponya, már senkit sem fenyegető szemfogakkal. Tartalmát vesztett kígyóbőr. Űr tartalmú strucctojás. Páncél, amely már nem véd senkit. Halványan megvilágított kompozíció az éj sötétjében. Mintha lenne bármi sejtelmesség az elmúlásban. Pedig azt csak mi képzeljük hozzá. Félelem szülte hitből. Hit szülte félelemből. Valójában nincsenek misztériumok, csak a rövidke létet keretező nemlét. A képzeletünk a teremtő, a valóság a vég nélküli szünet.
-
Adós szív
Jó, tudom, elég abszurd lett ez a kompozíció. Mert nehezen tudom elhinni, hogy létezik olyan adóalany, aki szeretettel gondol az állam fenntartásának eme eszközére és a hozzá tartozó erőszakszervezetre. Még az sem, aki elkerüli. Persze a princípiuma szerint egy rendkívül hasznos dolog, az emberek ezzel biztosítják az erőforrást a nélkülözhetetlen társadalmi feladatok finanszírozására. Ez így szépen is hangzik. A gond az, hogy a gyakorlati megvalósulást tekintve azért előtűnik némi probléma. Például, ha rendre úgy érezzük, hogy az állam szarik a mi egyéni biztonságunkra és igazságérzetünkre, az adófolyamok számunkra haszontalan projekteket és fontosembereket hízlalnak, viszont vagyunk a rendszer számára egyszerű pénztermelő háziállatok, akik időnként megszavazzák, hogy… mit is? Lényegében nincs jelentősége,…
-
Élvefogó
Minden csapda velejárója a szép kilátás. Mármint annak ígérete. A legjobb csapdák azok, amelyek még akkor is fogva tartják vágyainkat és képzetünket ámításaikkal, miután magukba zárnak. Nyilván legyinthetnénk, hogy ilyen nincs is, ki az az idióta, aki ne ismerné fel a korlátokat! Pedig de, gondolkodó lényként hajlamosak vagyunk félretenni a gondolkodást, és elkerülni annak beismerését, hogy jól át lettünk baszva. Nagyon is jól meg tudjuk magunkat arról győzni, hogy a könnyű jutalom nem csali, hanem cél, a korlátok pedig a biztonságunkat szolgálják, nem a szabadságunktól fosztanak meg. Vagy, ha tudatában is vagyunk ennek, a biztonságérzetért beáldozhatónak gondoljuk azt. Csak kellő félnivalóval kell szolgálni ehhez. Akár még boldogok is lehetünk élve…
-
Apró csendélet
Valami miatt nagyon szeretem a csendéleteket. A kompozíció, a színek harmóniája, az időtlenség… Nagyon magyarázni sem kell ezeket a képeket, hiszen a lényegük a hangulat. A fenti kis virágcsokrot utóbb annyival bolondítottam meg, hogy egy csendéletképbe helyeztem el, úgy, hogy mintha benne lenne, de a harmadik dimenzió azért csak kilóg a kompozícióból.
-
Sors
„Az emberi élet menetének intézője (istenség), vagy az emberi élet összefoglaló képe (jó vagy rossz sors). A modern drámairodalom inkább csak életképeket ad, a sorsot csak a cselekedet társadalmi következményének nézi és inkább hajlandó a sorsban véletlenséget nézni. Az antik felfogás nagyon ragaszkodott a sors isteni, törhetetlen, vashatalmához és néha még oda is tévedt, hogy a sors által az egyéni szabad akaratot is megsemmisítve látta. Ezt a zsarnoki sorsot fatum (l. o.) szó alatt ismerjük. A német irodalomban e század első negyedében egy fajtája a dramatikusoknak támadt, kik ezt az antik túlhajtást utánozták és a rémség sorsdrámát (Schicksalsdrama) megújították. Közép úton jár Schiller, ki Wallensteinjában azt hirdeti, hogy minden ember…
-
Plasztik Panzer
A háborús játékok örökkévalók. Én is imádtam őket gyerkőc koromban, egymagam játszva a gaz ellent és a hős hőst, bármit felhasználva a toy világháborúhoz, ami csak mozdítható volt. A jelenkori pacifizmusom élő példája, mennyire nem rontja meg ez az élmény a zsengekorúakat, bezzeg egy kis családon belüli erőszakoskodás mennyivel hatásosabb lett volna… Szóval, a fiúk már csak ilyenek, nem a gender sztereotípiák teszik őket olyanná, hogy a játékbolt polcán a tankhoz nyúlnak, nem egy babáért. Mikor a régi kacatok között rátaláltam erre a páncélosra, visszagondoltam a hajdani nagy csatákra, az álplaymobil figurák és matchboxok részvételével. Amelyeken könyörtelenül áthajtott volna ezen Tank Godzilla… de némileg érettebb fejjel inkább a fotózására koncentráltam.…
-
Csevapi, a balkáni kebab
Emlékszem hajdan, mekkora felháborodást keltett Balkán-szerte a tévhír, hogy egy európai uniós rendelet száműzi a szódabikarbónát az ételekből. Itthon is átvették és harsogták, mint az eubürokraták ármánykodásának bizonyítékát a nemzetállamiság megdöntésére. Pedig persze nem sorosista ármányról volt szó, csak az ételminőséget óvták a gazfickók, hogy ne tudják feljavítani a rohadt húst a nemzeti és nemzetközi húsiparosok, így a nemzeti konyhákat nem érintette a kérdés. Bár a kedélyek nem nyugodtak meg, azóta volt sok minden a migránsjárástól a Brexitig, de a balkáni finomságok azóta nem kerültek terítékre. Mármint a politika színpadán. Az egyik legismertebb balkáni finomságban, a csevapiban is fontos szerep jut ennek a szimpla húslágyítónak. Vagy minek is nevezzük ezt…
-
Becsapódás
Meg kell vallanom, hogy sokmilliónyi embertársammal szemben három sport élvezetét képtelen vagyok átélni. Igen, az andalítóan zümmögő Forma-1 és a sznob milliomosok golfkocsis golyókergetése mellett a darts az, amit valamely oknál fog nem tudok a kiérdemelt helyén kezelni. Egyszerűen dögunalmas számomra, ahogy a sört izzadó, kamionsöfőr dizájnú fószerek dobálgatják az apró dárdácskákat. Ezen esetekben még az erotikus filmekre bevált igazságot sem mondhatom, hogy csinálni jó, nem nézni, annyira béna vagyok a dárdácskák pontos célba juttatásában. Viszont egy kihívást találtam magamnak, lefotózni ugyanezt. Bizony, nem volt könnyű feladat, megtalálni a pontos élességet, szöget, zársebességet és időt, miközben a fókuszált tárgy kisbolygó sebességével csapódik bele – a képzavarnál maradva – a laposföld-szerű…
