-
Pohárnyi szirom
Szirmok. Színesek, illatozók, örökkévalóvá mumifikálódottak. Az élet emlékével töltik meg a borospoharat. Arra emlékeztet, ami szép volt ama rövid világszakaszban, mikor a gének tervezte sejtgépeket átjárta az elektromosság, mikor éreztünk és éreztettünk, mikor átjárta a szerveket a másolatok terjesztésének vágya. Hamis ez a szépség, az életnek nevezett száz százalékosan letális betegség dögszaga helyett finom illatok töltik ki az emlékezés poharát. De mégis így a jobb. Túl a mechanikán. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Ezogiccs
-
Sonkaság
Vannak ételek, melyeknek halála az ünnepi étekké magasztalás. Magyar ember halat karácsonykor eszik, egy estére leküzdve undorát, csak mert a szokás, az szokás, húsvétkor pedig az elmaradt böjt miatt bűntudatát sonka formájában való hústúladagolással kezeli. A hal amúgy még érthető lenne húsvétkor is eme ünnepek tematikáját tekintve, a disznósonka kevésbé. Nem tudni kinek jutott eszébe pont az az étel, amit Jézus tuti biztos nem evett, még utolsó vacsoráján sem. Jó, egyből jön a válasz, hogy ennek gyakorlati oka van, egyszerűen a téli disznóvágás eme füstölőn edzett terméke a legalkalmasabb a tavasz köszöntésére. Ami nem magyarázza meg persze, hogy máshol meg akkor miért zsenge bárányokat áldoznak fel az ünnepi asztalon. Én…
-
Újratöltve
Bár nagyon magyarnak gondoljuk, igazi multikulti étek, sőt, hazánkban is ahány táj, annyi töltött káposzta, vagy inkább káposztás hús ismert. Eleve nem mindenki töltögeti a gombócokat káposzta vagy szőlő levelébe, ahogy én sem, valakinél paprikahiányosan halovány, más füstölt cuccokkal terheli. Valahol úgy eszik, mint a szendvicset, máshol bő lével, káposztával gazdagon merítik a mélytányérból, máshol nem savanyított káposztával főzik, megint máshol át sem mossák azt, annyira kedvelik annak vad ízét. Érdekes módon, amennyire kedvelt a házikosztok között, annyira nem fut a vendéglőkben, talán a lecsóhoz, paprikáskrumplihoz hasonlóan nem kellőképpen előkelő. Vagy csak túlságosan kötődik az egyedi ízléshez, mert „csak úgy jó, ahogy a mama készítette”? Pedig érdemes megpróbálni a többi…
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…
Ezeket is érdemes megnézni
Gránátalma és túró
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
Töredék a halálról
-
Boldog szaturnáliát!
Jó, biztos furán nézne az, akit így köszöntenénk a téli napfordulót ünnepelve, vagyis karácsonykor. Pedig a lakomával, az ajándékozással és az örökzöldek túlzott használatával éppen erre hasonlít legjobban a jelenkori kultúránk fő ünnepe, semmint a korai keresztény egyház által jó politikai érzékel kisajátított változatára, amivel kicselezte akkori legfőbb riválisát, a Mithrasz-kultuszt. A házimunka, a fogyasztás és fagyasztás ünnepe lett, mondhatnánk némi malíciával, eldurrogtatva olyan közhelyeket is, mint a „régen nem az ajándékozásról” szólt, meg elkereskedelmiesedett az egész. Ami igaz, de hát ilyenkor abba is gondoljunk bele, hogy a kapitalista világrendszerünkben eme felturbósított fogyasztás biztosítja emberek százezreinek a megélhetését. Szóval, félre az ideológiákkal, alapvetően mégiscsak egy meghitt, szép ünnep a legundokabb…
-
Ezogiccs
Piramisba zárt, érmék körében aranyszerű poron trónoló Nevető Buddha… Tömény sűrítménye a babonás giccsnek, méltán illik a porcelán szűzmáriák és az álindián álomfogók mellé. Babonába forduló felszínes spiritualizmus, vagy pusztán ízlésficam? De vajon nem ugyanennyire visszatetsző az elitista lenézés, a magasabb szintű fétisek imádói részéről? Az ízlés az ember sajátja, ahogy az örömérzet is. A giccs ártalmasabb vagy a „felsőbb szintről” kényszerített közízlés, akármennyire is magasröptű légyen is az? De jön ez ellenérv, hogy az igénytelenség eluralkodása legalább ilyen gyilkos járvány. Megoldás? Oktatás és szabad szellem, kitörve a piramisból. Oszd meg, ha tetszett!
-
Pörkölt
Mi a legmagyarabb étel? Bár úgy tűnik, széles a mezőny, nincs kétség, hogy csakis a pörkölt győzhet. Zsíros, húsos, tejfölös, szaftos, paprikás, gombás, galuskás – a magyarságtudat tömörített gyönyöre egy tányéron koncentrálódva. Amiből csakis a házi jó, a vendéglők konzumízei meg sem közelítik a nemzedékeken átöröklődő otthoni zamatokat. Mert a magyar szívvel pörköl, a puszták szabad szelleme puhítja a húsok rostjait, a hagyma fakasztja a sírva vígadás könnyeit, az örök lázadás fűszerezi vaddá, az emberes adagok tágítják a honfiúi és honleányi beleket, az egyszer élünk öröme meszesíti az ereket, a szomszédságot beterítő illatok szülte irigység hizlalja a májat. Az idegen pörkölt színtelen, szagtalan, nekünk nem kell a brüsszeli recept, nekünk…
-
Marokkómikádó
Gyerekkoromban játszottam utoljára, aztán örömmel fedeztem fel, hogy a nemrég baromi jó áron vett és igényes kivitelű társasjáték dobozban benne foglaltatik egy mikádó csomag is. Rögtön ki is lettem hívva a lányom által, aki menten jól bosszút állt rajtam a malmozásos vereségéért, magyarán jól elvert. Többször is. De ez így van rendjén… Amúgy, hogy miért lett marokkó Magyarországon, az rejtély, bár a mikádó sem egyértelmű a valószínű kínai eredete alapján. Gondolom jól hangzott. Jó móka, de az biztos, hogy idegek kellenek hozzá a biztos kezeken túl, alkeszeknek csak némi célzóvíz elfogyasztása után ajánlott, ha nem akarnak másnaposságig játszani. Oszd meg, ha tetszett!
-
Áfonyás túrós palacsinta
A turul átok mellett a második legnagyobb hungarikum a túrós dolgokhoz való vonzódásunk, amely még Kelet-Európai viszonylatban is kiemelkedő. Gondoljunk csak a silány orosz elődből túró rudivá tökéletesített, minden más náció csodálkozását kiváltó desszertre, vagy éppen sok más finomságra a túrós rétestől a túrógombócon keresztül a kőrözöttig. És persze a túrós palacsinta, mint szerintem a műfaj legjava. Ehhez jön a vanília öntet, csokoládé szirup, no meg az áfonya, hogy adjunk a modernitásnak is. Így együtt nálam szinte mindent ver, ami édesség… Oszd meg, ha tetszett!
-
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
A legutolsó tortámat ősi apokrif recept szerint készítettem, amely a III. század elején vértanúhalált halt Szent Kalória látomása alapján hagyományozódott az utókorra. A szentünkről annyit érdemes tudni, hogy szegényt a gaz és pogány rómaiak Colosseumban halálra hizlalták a vérszomjas csőcselék szeme láttára. Gyülekezete azonban tovább vitte jámbor hölgy hírnevét és receptjeit, amelyek alapján készített sütikkel megörvendeztette a Tiberis partján kocogó római polgárokat, mígnem egy rosszul időzített szalmonella és számos végigfosott tóga felkeltette a gyanút az ókeresztény klub iránt. De lássuk a receptet! A tészta hagyományos, liszt (sütőporral), cukor, tojás (1 tojásra 40-40 gramm liszt és cukor), a tojásfehérjét természetesen külön felhabosítva, végül finoman összekeverve a lisztes-tojássárgás-tejes mixtúrával, majd egy kis…
