-
Borgiák ékszere
Rettenetes nyílméregbéka (Phyllobates terribilis) Természetesen a Borgiáknak csak annyi közük van a címben szereplő csodaszép békákhoz, hogy rendkívüli volt a családi vonzódásuk az életpályamódosító kemikáliákhoz, és ha ismerték volna ezeket a rettenetes kolumbiai drágaköveket, nem maradtak volna riválisaik. Mert mi rettenetesebb lehetne egy olyan biológiai méreggyárnál, mint amelynek a magyar és tudományos nevében is ott szerepel a rettenetes szó? Ezek a nyílméregbékák a világ legmérgezőbb állatai közé tartoznak. A bőrmirigyeik az úgynevezett batrachotoxint termelik, amelynek 1 milligrammja akár 20 bíboros kiiktatását is eredményezheti, vagy akár két elefántét. Bár az utóbbi példát nem igazán értem, ki akarna békát nyeletni egy elefánttal? Pláne kettővel? Amúgy ezek az aranyos békák csak vadon ilyen…
-
Gémes, a kút
Ha puszta, akkor gémeskút. Ha gémeskút, akkor romantika. Nem ok nélkül, valóban megkapó látvány ez a fűtengerben ágaskodó kétkarú emelő gép. Bár hihetnénk, valójában nem ősmagyar szerkezet, csak a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Viszont tényleg ősi egy gép, az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is ismerték. Részei: a tartóoszlop az ágas, rajta bólogat a gém, amelyről lóg a vödörtartó rúd, az ostor. Ahogy füstjelekkel az indiánok, állítólag úgy üzentek vele a puszta népei, a napszámosoktól a betyárokig. Ma már inkább csak a turistákat és a kósza fotósokat hívogatják vele, például Bugacon, ahol a képet készítettem. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Mit adtak nekünk a magyarok?
Csípős kísértetek
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
-
Magyar, szürke, marha
Szilaj, hatalmas, már fellépésében is idézi a puszta vadságát: ez a mi hungarikum kérődzőnk, a szürke szarvasmarha. Régen ősmagyarnak tartották, de valószínűleg inkább a kunok hozták magukkal a tatárjárás után, hogy az addig elterjedt, jóval kisebb marhafajtát felváltsa. Az igazi vadtulok fellépésű húsmarha már a középkorban a meghatározó exportcikkünkké vált, lábon hajtották a külhoni vásárokba. Aztán nem állta a versenyt a „modernebb” marhákkal, majdnem ki is pusztult. De mit ér a puszta a szürke marha nélkül? Életben kellett maradnia, ahogy a puszta romantikájának is. Oszd meg, ha tetszett!
-
Bioport felfedező: Homokhátsági világvégék, a tatárdúlástól az elsivatagosodásig
Biciklivel Szanktól Bugacig Kihívás volt. Annyira, hogy ezt – kissé megfáradva félúton – többször is elmondtam a videóban. Fárasztó dolog megmászni biciklivel a Bakonyt, de nem kevésbé az a Homokhátság mély homokján tekerni. De nem ez volt a legmegdöbbentőbb a túrában, hanem az élmény, vagy inkább sokkhatás, ami ért. Több évszázadnyi pusztulás nyomai, a történelem sorscsapásaitól a jelen elsivatagosodásáig. De a puszta szépsége, és az, hogy még egy pusztító tűzvész után is éled az élet, talán ad valami reményt… Oszd meg, ha tetszett!
-
Lucullus rulez: szarvas steak a tányéron
Hétvégi ebéd? Disznó, csirke, ha ünnep van hal vagy marha – kábé ennyi, amiből az egyszeri állampolgár válogathat. Kivéve, ha szerencséje van, és sikerül megcsípni valami extrát az aznap lejáró szavatosságú cuccok között a nagyáruházak szégyenpolcán. Szóval így esett, hogy sztékezhettem. A húst megdolgoztam egy joghurtos, rozmaringos, borsos, ecetes páccal, előbb serpenyőn pirítottam, majd bedugtam a sütőbe. Igazság szerint a gombás-zöldséges ragut hozzá vadgombából kellett volna készítenem, ha stílusos akartam volna lenni, de az évszak nem kedvezett, így maradt a csiperke. No meg a vajas krumpli, hogy mégiscsak maradjon valami pórias is a tálalásban. Ennyit a luxusról… Oszd meg, ha tetszett!
-
A csíkok csíkokat szülnek…
Alföldi zebra (Equus quagga) Arra, hogy mennyire számít a jó dizájn, az egyik legjobb példa a zebra. Mert kit érdekelne ez a vadló, ha olyan unalmasan egyszínű lenne, mint egy onager, aminek még a nevét se ismeri senki. Ez a fekete-fehér csíkozottság viszont mindenkit lenyűgöz, ez egyszeri plebejust éppúgy, mint a haszontalan celebritásokat vagy egy még haszontalanabb gazdagembereket, akiknek csak szándékuk van a felvágásra, a fantáziájuk viszont szegényes. Mert akkor például onagert sztárolnának. Erről a népszerűségről nyilván nem a zebrák tehetnek, ők csak élnek, legelnek, születnek, halnak, és becsíkozzák a látóterünket, mint ez a négynapos csikó és a felmenője. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
Medvék napjára napfényes strandos medveöröm
Cirkuszzsiráf
-
Holtak falva
November, ótemető, kidőlt-bedőlt sírkövek. Vajon élnek-e még az emlékezők, akik életben tartják a holtakat? Névtelenné kopott sírkövek között terjeng a tudattalan köd, mint egy falánk amőba magába nyelve mindent, a temető rendjét vigyázó csontváz fákat is. Már a kósza vaddisznók és a siralom virágaira éhes őzek sem zavarják ezt, az avar megbolygatatlanul borítja a sírok között ösvényeket. Emlékezet nélkül eljő a valódi vég, a nyomtalan megsemmisülés… Oszd meg, ha tetszett!
-
Gólyatöcs apraja
Gólyatöcs (Himantopus himantopus) Apró, elegáns madár, amely valóban olyan, mint egy miniatűr gólya, de hogy mitől töcs, avagy, mi ez a szó, az már rejtély. Több hasonló lilealakú madárka szaladgál a világ vízpartjain, iszaptöcstől a félelmetes hangzású kardcsőrű töcsig, de a kis pólingot is töcsözi a nép, ha úgy hozza tudományos kedve. A gólyatöcs nem túl gyakori látvány errefelé, mindenképpen esemény, ha le tudjuk fotózni, hát még milyen ritkaság, ha töcsfiként, vagyis éretlen formájában. A récék kevésbé voltak elájulva a cingár strandszomszédaiktól, arrébb tessékelték a töcs-családot, ha útban volt. Ahogy egy igazi tőkéstől elvárható… Oszd meg, ha tetszett!
-
Levendulaföldön
Talán az egyik legtúlértékeltebb növény a levendula. Levendulás sörtől a levendulás fagyiig készülnek belőle a már csak az alapanyag jogán is szuper autentikus és rosszízű kézműves mifenék. Igaz, az aromája kellemes – bármennyire is tiltakozzanak ez ellen a molyok, akikre persze nem hallgat senki. Már az ősi mediterrán civilizációk levegőjében is terjengett a gyógyhatású illóolaja, és manapság is elegáns ájerrel dobja fel a retkes wécéket. De a legnagyobb hype a levendulaföldeken gerjed, ahogy nyár elején lila virágba borulnak az ültetett sorok. A szelfinemzedék szállja meg ekkor a földeket, és készülnek az egyedi, tehát ugyanolyan pózokban ugyanolyan fotók. És mégis, minden giccsessége ellenére tényleg van egy megkapó hangulata a levendulaültetvényeknek, amelyet…
Ezeket is érdemes megnézni
Cuki? Cukibb? Legcukibb! Cukiságverseny a bioporton!
Fényszarvas
A törpe törpéje
-
Modern dinók
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) Kevés lény néz ki szerencsétlenebbül, mint egy madár toll nélkül. Emlős szemmel csupasz csúfságoknak tűnnek a még tollazatlan apróságok, bájossá csak a pihés ruházatukban válnak – majd. Most úgy tűnnek, mint valami miniatűr falánk dinoszauruszok, bár ez az összehasonlítás már sántít, hiszen egyre valószínűbb, hogy a madarak ősi rokonai szintén tollasok voltak. A képen egy olyan madár látható, ami normál esetben egyáltalán nem látható fiókaként a maga pőreségében, hiszen többnyire anyjukkal befalazva töltik gyermekkorukat. Szarvascsőrűeknél az jelenti ugyanis a hatékony családvédelmet, hogy anyu befalazza magát egy odúba, apu meg hordozza a finomságokat és adja be egy lyukon keresztül. Az eledel meg kell, és újra kell, mert…
