Fotók, videók
-
Gránátalma és túró
Kevés túlértékeltebb dolog van a konyhaművészetnél, pontosabban annál az ételfetisizmusnál, amely minden médiát ural ebben az évtizedben. Valóságshowk kipirosodott fejjel üvöltő sztárszakácsai, a főzőcsatornák unott hangon kotyvasztó stúdióséfjei szolgálják ki a nem csillapodó éhséget ezen téma iránt. Nem véletlenül nevezik ételpornónak ezt, a vizuális ingerek tobzódása és az extremitások hajszolása egyfajta következménye annak, hogy a nézők ingerküszöbe is emelkedik, egyre nehezebb lázba hozni őket. Olyan ételekkel, olyan alapanyagokkal dolgoznak már, amelyet egyszeri család sosem fog megfenni, mert vagy nincs rá pénzre, vagy úgy rontja el a nagymama jóízű receptjét, hogy öröm hányni. De azért bámuljuk a tévében. Amúgy szeretek sütni és főzni. Mert jó, és sokszor egyszerű alapanyagokból és egyszerű…
-
A puma és a leopárd
Jaguár (Panthera onca) Időnként nagyon irigylem a természetfotósokat. Hosszú órák a teljes nyugalomban, feszülten várva, hogy lencsevégre kapódjon egy-egy érdekes momentum – és ami a legfontosabb feltétel, tökéletes csendben. Pont ez utóbbira áhítoztam, midőn a fekete jaguár kölyök és foltos anyja délutáni játékát igyekeztem megörökíteni, a kerítés mellett a legkisebb feltűnést keltve, cserjeszintben megbújva. Ami annak ellenére is jól sikerült, hogy nem növesztettem leveleket és még termést sem hoztam. Sőt, túl jól, mert így a látogatók fesztelenül beszélgethettek mellettem a nagymacskákról, olyan elméleteket gyártva, melyek hallatán erős kétségeim támadtak a humanoidok általánosan elfogadott evolúcióját illetően, inkább a szivacstól való közvetlen leszármazást valószínűsítve. Jó tudom, az ember az a lény, amely…
-
A romlás esztétikája
Ki tudja, mi lehet az oka, de sokkal izgalmasabb téma számomra a tárgyakat, épületeket a romlás állapotában fotózni, mint teljes pompájukban. Talán az elmúlásban rejlő melankólia, a régmúlt csontvázának titokzatos szépsége ragad meg? A szegedi téli kikötőben veszteglő rozsdamarta kotróhajó is hamar felkeltette a figyelmem. Mintha egy Mad Max film színtere lenne a kikötözött hajószörny. Csak a megfelelő fényre kellett már várnom, majd fotózás után egy kis utómunka a tónusok és színek, árnyalatok beállítására, és máris elénk tárul egy gép múltja és bomló jelene, ahogy a természet lassan visszahódítja mindazt, amit elvettünk tőle.
-
Mint cica a bojtot
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) Lehet azon töprengeni, vajon milyen evolúciós előnye lehet annak, hogy a farok egy bojtban végződik. Talán a legyeket lehet hatékonyabban elűzni vele, még jelezni is lehet egymásnak általa, vagy pusztán csak csinosabb tőle az oroszlán hátulról… ki tudja ezt? Az azonban biztos, hogy egy oroszlánkölyköt ilyen zavaros tudományos hipotézisek nem foglalkoztatnak, inkább maga a szőrpamacsszerű képződmény az, ami kiváltja az érdeklődését. Mert nincs az a macska, amely ne követne boldogan egy előtte elhaladó bojtot, folytatódjon bármiben is az a végén. Így a macskák nagy szerencséje, hogy még nem fejlődött ki bojtos végű óriáskígyó.
Ezeket is érdemes megnézni
Tériszony nélkül
Cirkuszzsiráf
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
-
Vásári L’Heure Bleue
Szeged egy fesztiválváros. Ez nemcsak amolyan turisztikai prospektusokat díszítő közhely szlogen, hiszen valóban egymást érik a külszíni rendezvények a belvárost. Bár, aki kettőt látott, a harmadiknál már nem fog meglepődni, mert akármi is legyen a neve, mindig nagyfokú a hasonlóság… Mindenesetre, valóban van egy délvidéki, nyüzsgő hangulata ekkor a városnak, no meg a hömpölygő tömeg, amely végighullámzik az árusok utcáin vagy a rakparton. Éppen a tömeg áramlását akartam megjeleníteni, és még szerencsém is volt, mert sikerült elcsípnem a kék órát, vagyis azt az időszakot, amikor a Nap pont úgy bújik, hogy a fénysugarai szép kékes atmoszférát teremtenek. Így a vásár fényeinek, a kavargó emberfolyamnak hátteréül a valódi folyam ódon, méltóságteljes…
Ezeket is érdemes megnézni
Szieszta
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Szavanna mokány sárkánya
-
Barátok közt
Feketefarkú vagy társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) Vannak állatok, amelyeknek a fotózását sosem lehet megunni. Egyszerűen náluk mindig történik valami… mint egy felgyorsított brazil szappanoperában. Nem pusztán apró emberkékre emlékeztető testalkatuk, hanem mimikájuk, testbeszédük is zavarba ejtően humanoid, így nehéz elkerülni az antropomorfizálást náluk. Csak míg egy lusta oroszlán nem szomorú, a szenvtelenül bámuló medve nem barátkozós, és a szárnyát kitáró keselyű sem az eget vágyja, addig a prérikutyák társas mivoltából fakadó gesztusok azok, aminek látszanak. De most itt álljunk meg egy szóra! Pontosabban fajnévre. Hogy lehet kutyának nevezni egy ürgeszerű rágcsálót? Oké, ugat, ha veszélyben érzi magát, de ha nyerítene, prériló lenne, ha hápogna, akkor prérikacsa? Ennek nincs értelme. Főleg,…
-
Őszi kikötő
Kevés táj van, mi jobban visszaadná a mulandóság érzetét, mint a nyári pezsgés hangulatát csak nyomokban idéző, de őszi magányosságában teljes szépséget kibontó Balaton. Megkapó azonban ez a nyugalmat árasztó visszafogottság, a színek talán még jobban ragyognak a napsütésben, mint a nyári verőfényben, az immár újra átlátszó vizet sem kavarja fel és elegyítik iszaprészecskékkel a mezítelen lábak tömege. Valóban mulandóság ez, vagy pusztán csak az Idő megpihen, erőt gyűjtve ünnepli egy létszakasz lezárását és egy új kezdetét? A tél közeleg, az megadja erre a választ…
-
Mami a diszkóban
Császárskorpió (Pandinus imperator) Máig meg nem oldott rejtély, hogy vajon mi fene haszna lehet a skorpióknak abból, hogy gyönyörű kék fényt bocsátanak ki UV-megvilágítás alatt. Persze, elméletek vannak, amelyek közül a legtetszetősebb az, hogy ezzel mindenkit megzavarnak, gondolom leginkább az elméletgyártókat. A lényeg azonban az, hogy valóban gyönyörűek ilyenkor ezek a veszélyes fullánkú pókszabásúak. Pontosabban, a császárskorpió azért nem olyan veszélyes a társaságban, bármennyire is félelmetesen nagynak tűnik. A skorpióknál is úgy van, hogy legtöbbször az apróbbak a veszedelmesebbek, lehet, így kompenzál az evolúció. A fotón az is látszik, hogy a kicsik még nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Szegényeknek nincs könnyű dolga, hiszen az anyai szeretet náluk sokszor a jóllakottság…
-
Templomöltöztetés
Advent, vásár, giccs és tömeg… November végén már megkezdődik a nagy készülődés a fogyasztás legszentebb ünnepére. Mi más lehetne méltóbb színtere a kufárok haszonelvű ügyködésének, mint egy templom tere. De nem is kell borogatni az asztalokat senkinek, most csak jól megkergetnék a vásárlók és vásározok közös erővel a merész ifjút, nem hiányzik a hisztéria senkinek. A karácsonyi hatást a tradícióink szerint pedig a végtelenségig lehet fokozni… Például vetítsünk színes mintákat a Szegedi Dómra, amelynek – be kell vallanom – tényleg szuper barokkos hatása van. Bármi is van mögötte, alapvetően izgalmas fotótémának ígérkezett egy adventi kirándulás ilyenkor a városban. A tűz mellett melegedők éppúgy, mint a megfestett templom, a felhők mögül…
-
Sport elefánt módra
Már közhelyszámba megy az elefántok eszességének és erejének dicsérete, amit azonban tapasztalni mindig sokkal hatásosabb, mint leírni. Persze, akármennyire is intelligensek, összességében őket is csak a hormonok vezérlik, de valljuk be, a magát nagyképűen értelmesnek meghatározó ember sincs ezzel másképpen. A bikákban a tesztoszteron tenger hullámzik, amelyből fakadó állandó késztetéseket csak le kell vezetni valahogy, vagy Lorenz modelljénél maradva, időnként lehúzni a wc-t. Természetben ott van erre végtelen számú jobb sorsra érdemes, szilánkra hasogatható fa vagy menetrend szerint közlekedő autóbusz, de fel lehet keresni egy falut is némi piáért. Állatkertben viszont idővel kifogynak a játékok, mármint azok a berendezések, amelyeket buzerálni lehet, idegeire menve az embereknek, akiknek cserélnie és javítania…
