-
Az Őrző
Erő. Bátorság. Dicsőség. Bölcsesség. Bika, oroszlán, sas és ember. A emberbőrrel bevont falu mennyei városok őrzői. A hatalom oszlopai, a hatalomé, amely felüláll az egyénen, szentesíti a szenvedést, az embert istenné és szolgává teszi. Épít és rombol. Nyúz és szaporít. Birodalmat épít, városokat pusztít. Hitet ad és hitet űz. Valahol a sivatagot átszelő folyamok partján civilizációvá sűrűsödő küszködés megteremtette a szervezetet, a hierarchiát, amely államként kelt önálló életre. Az élenjárók érve, az alantasok utolsó reménye lett az a hit, hogy a hatalom égből jött, az ég védelmezi, az elfogadás pedig belépőt jelent egy sosemvolt másik világba. Lamasszu, a sasszárnyas, oroszlánfarkú bikaember védelmezi a rendszert, egyértelművé téve, hogy az állam erőszak,…
Ezeket is érdemes megnézni
Hóban, Hasznoson – ahol vár állott…
Baby, az utolsó rózsaszín delfin
Vízparti ember (Homo sapiens) kolóniák
-
Vaskorszak
Az istenek alkonyát a tagadás hozta el, amely azonban nem a szabadság lángját lobbantotta fel, mint Prométheusz, hogy boldogítsa halandó fajunkat, hanem újabb idolokat teremtett. Egy-egy történetet a piramist felfordító munkásosztályról, vagy a faj tisztaságáról, az egyén mindenhatóságáról vagy éppen arról, hogy a fogyasztás tehet minket boldoggá. Félisteneket kaptunk, akik a nép fiainak álcázták magukat, számos tuti megoldást, amelyek a tökéletes rendszert ígérték az eleve kudarcra ítélt társalmi emberkísérletek során. A biológiát nincs mi felülírja egyelőre, így a kommunizmus is bekerült a maga süllyesztőjébe. Azonban itt hagyta emlékeit, amelyből talán ez a Dombóvári Vasútállomás mellett pihenőre állított vasparipa a legártalmatlanabb. A vasököl már nem súlyt le senkire, marad a szépülő…
-
Dame de la Brassempouy
Apró, pár centiméteres szobrocska, mamut csontjából kifaragva. Lehet vagy 25 ezer éves. Az egyik első, ha nem a legelső arcábrázolás, amely a dél-franciaországi Brassempouy melletti barlangból került elő még 1892-ben. Nem véletlen, hogy nagyon megörültem, mikor egy Párizshoz közeli múzeumban megláttam (Musée d’Archeologie Nationale – Saint-Germain-en-Laye). Utólag olvastam, hogy mekkora szerencsém is volt, mert nem állítják ki folyamatosan, félve a rongálódástól. Nem az elsőbbsége azonban a legkülönlegesebb, hanem az a részletesség és gondosság, ahogy kifaragták. Bár meg volt hozzá a képességük és technikájuk, hogy realisztikusan ábrázolják az emberi arcot az ősi emberek, valami miatt nem tették, még évezredekig… A női ábrázolások a termékenységi jellegek túlhangsúlyozására törekedtek, széles csípővel, hatalmas csecsekkel,…
-
Serpopard avagy mi a fene ez?
Biztos vagyok benne, hogy Erich von Däniken és Nemere István urak, valamint számos hagymázas követőjük misztikus kéjének központi alakja lehet ez a fura figura. Hiszen, ha kellő távolságból vagy pixeles képen tekintünk reá, kapásból vágjuk: jé, dinoszauruszok! A reptiliánok uralta bolygónk őrző-védő háziállatkái ezek, bizonyíték a kreacionisták számára, hogy az ember a világ teremtésétől kezdve vagyon, tehát semmi csoda, ha istenfélő eleink dinoszauruszokat fejtek és trilobiták okoztak nekik hasmenést. Emellett az atlantisziak már mindent tudtak az időutazásról, az ufonauták pedig a rekordhosszú valóságshowt közvetítenek rólunk a csillagközi csatornákon, miután időnként jól megkeverik a lapokat térben és időben, meg az egész úgyis sumér-magyar hagyomány, ahogy a rockosított népdalaink is erről zengnek.…
-
Az én múmiám!
A múzeumokról sokan gondolják azt, hogy csak pár nem evilági megszállottat és ennél némileg nagyobb számú sznobot érdekelnek, maximum arra jók, hogy iskolai csoportok is kipipálhassák a kultúrát a pláza meglátogatása előtt az iskolai kirándulások során. Pedig nem, a lányaimon éppúgy látom, ahogy izgatottan nézegetik a kiállított tárgyakat, érintenek meg mindent, amit csak lehet, és persze kérdeznek rendületlenül, mint ahogy a fotón látható kislány is elvarázsolva nézi az egyiptomi múlt gyerekszemmel nézve talán legizgalmasabb tárgyát, egy valódi múmiát. Persze, ehhez kell egy olyan csodavilág, mint amilyen a Louvre birodalma, amelynek teljes felfedezéséhez évek kellenének. És egy olyan közeg, amelyben a kultúra nem a nyűg a mindennapok szappanoperájában élve, ahol, ami…
