-
Szegedi szoborpark
Tisza… Minden várost van, ami meghatároz, ami a sorsához kötődik. Szeged múltját és jelenét az alföldi lapost kettészelő folyó formálja, pusztítja és építi. A város a mai képét is ezen folyó vad kirohanásának köszönheti, pontosabban a pusztulás utáni újjáépülésnek. Nem csoda, hogy a város dúskál az egymást követő korszakokban emelt árvízi emlékművekben, lehet választani, kinek melyik stílus tetszik. A legtöbb pátosz a Széchenyi téri parkban lévő szobrokban van, a központi alakok a folyóval szembeszálló hősök, jövőbe révedő tekintettel, alattuk meg – mert valakinek dolgoznia is kell – a nép fiai és lányai küszködnek az elemekkel. De így van ez rendjén, valaki a gáton áll, valaki rendben tartja, és az élet…
-
160-as
Sokféleképpen válhat ikonikussá egy épület, lehet történelmi szerepe, szép, csúnya, korszakalkotó példánya stílusának, vagy éppen hírhedt. Szekszárd központját uralja a százhatvan lakást magába foglaló házszörny, önmagában egy emeletes városrész a városon belül. Gyermekszemmel csodálatosnak tűnt, hatalmas, liftes, alagsoriboltos… szemben a mi puszta négyemeletesünkkel. Igazi királya a házgyárvilágnak. Felnőttfejjel visszatérve, a barokk, klasszicista, romantikus stílusú épületek övezte, hangulatos utcákat magam mögött hagyva nyomasztóan hatott rám, mikor hirtelen újra szembesültem a gigászi lakóházzal. A modernitás sivársága, a rozsdamarta panelek és természetellenes léptékek… öngyilkosokat vonzó lélekvesztőhely. És nem csak én változtam, a ház is. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
Psziché Ámor nélkül
Pókszabású
-
Elveszve a városban
Elhagyatva. Elárulva. Magányosan. Erőtlenül magába roskadva önmaga romjaiban. Egy nagyváros közepén, csontvázára vetkőztetett szabad prédaként. Csak a vidám sárga és egy családias kosárka idézi a szebb hajdant. A vörösen rozsdálló ránc, a kerék nélküli gumiabroncs és gumiabroncs nélküli kerék maradtak egyedüli hajtó elemei a torzóvá fogyó létnek. Vajon mire számított az, aki az út széléhez zárva magára hagyta? Talán enyészettel szembesülve mondott le róla végleg? Vagy netán egy tragédia taszította a bringát a páriák sorsára? Sosem derül ki, és nem is számít. A város amőbaként fogadta magába és emészti el, majd salakként üríti rá maradékát a természetre. Oszd meg, ha tetszett!
-
Zürich éjjel
A világ egyik legdrágább városa… magam is megtapasztaltam, mi a kelet-európai fizetés értéke, ha pont itt vágyik vásárolni valami harapnivalót az ember az egész napos utazás éhével. Ha testem energiadeficitjét nem is tudtam egyensúlyba hozni, kárpótolt a látvány. Zürich csodaszép, nappal és este egyaránt, történelmi, tiszta és hangulatos. A Zürichsee partján, a Grossmünster és Fraumünster templomai által övezte belső város duplán ragyog a víz sötét tükrét is meghódítva, fantasztikus élményt jelent bejárni este is. Hát igen, a város, amelyet nem háborgattak mindenféle kósza ostromok és forradalmi építészeti elképzelések úgy százévente, a bankrendszer betonnál is szilárdabb védelmi képességeire alapozva nagyobb eséllyel képes volt megőrizni a múltból felhalmozott szépségét. Ez jó hosszú…
-
Mint pók a falon
Antwerpen, este. A vigalmi negyed vörös fényei teszik még sötétebbé az éjszakáját élő nagyvárost. Minden a helyén van, az utcákon gondosan elrendezett szemétzacskó kupacok várják a hajnali begyűjtést, a pizzériák bejáratánál taljánságot hirdető pincérek ácsorognak, az utcasarkokon fekete nők olvadnak ki a sötétből, majd egy „gyere be már te kurva” is elhallatszik egy nájtklub bejáratából, hirdetve a magyar nyelv szépségét a kétnép országában. Az utcákon elvétve turisták, a részegek órája még nem jött el, meg pár magányos kósza, mint én, aki a város életének hétköznapiságából próbál kiragadni élményképeket. Minden városnak megvan a maga élete, vérkeringése, immunitása, ritmusa, intelligenciája, bélcsatornáján keresztülsodródó szennye és halódása. És persze történetei, amelynek archetípus hősei előtüremkednek…
-
A Tisza felől
Vízparti városnak lenni mást jelent… egy olyan pluszt ad a látványnak és hangulatnak, amelyet nehéz felülmúlni egy olyan településnek, amelyet pusztán szántóföldek határolnak némi erdőfolttal tarkítva. Ráadásul az éjszaka sötétje jótékonyan elfedi a folyó nemkívánatos civilizációs hordalékát, pusztán csak a város fénye szennyezi a víztükröt. Viszont egyben csodálatossá is teszi a látképet, meg kell hagyni, főleg, ha hosszú záridővel fotózunk, így a víz felülete is sejtelmesen kisimul a képeken. Oszd meg, ha tetszett!
-
Veronai éjszaka
Csak mert Lándzsarázó, vagy ki tudja, valójában kicsoda – ez örök irodalmi rejtély – Veronát tette meg egy éretlen szerelmespár melodrámájának színteréül a messzi Angliából, a szerelmesek városaként került az észak-olaszországi település a turizmus közhelytérképére. Szerencsére azonban Verona elsősorban nem erről szól, hanem felidézi Itália középkori fénykorát. Így a történelmi belváros erkélyek nélkül is bőven sok látnivalóval szolgál. Dante világát láttam magam előtt az éjszaka modern fényeivel kidekorálva, a szitáló eső áztatta macskaköveken sétálva. Kihagyhatatlan, no, ha arrafelé viszi az embert a sorsa… Oszd meg, ha tetszett!
-
Chester at night
Kétezer év… ennyi idős ez a nagyon angol kis városka, nem messze Walestől, a sűrűn lakott Manchester és Liverpool között. Csak itt nem egy híres-hírhedt focicsapat, hanem egy modern állatkert található a közelben, valamint olyan hangulat, amely minden középkorban rekedt történelmi város áraszt még a modernitás máza alatt is. Amit nagyon szeretek átélni, még akkor is, ha az időjárás nagyon angolos is, sőt, az még jobban aláfest ennek a hangulatnak. Vendéglők, kocsmák, templomok és katedrális, ódon városfal és annak órakapuja… jó, a modern butikok rendesen megbontják az élményt, sajnos valahogy ezek is kimaradhatatlanok az ilyen népszerű turistacélpontokon. De nincs helye a modoros morgásnak, Chester egy szép kisváros, amit érdemes bejárni!…
-
„Eredeti román!”
„Fotós vagy?” – szögezte nekem a kérdést az apró barna emberke a fakanalak halma mögül, gyanítva, hogy lehet némi összefüggés a nyakamon lógó szerszám és köztem. Nem akartam bonyolítani a kérdést, ezért csak annyit közöltem, hogy olyasmi (és elnézést kérek minden profi fotóstól a nagyképűségemért). A dombóvári piacon voltunk, amely adta a vidéki vásárok minden kelet-európai báját. A szikrázó napsütésben a hot dogos lakókocsi éppúgy csillogott-villogott, mint az árusok foga sárgája és a már a hipermarketek akciós küzdőtereiről is kiszorult proletár reklámszatyra. De vidám világ ez, jöttem rá azonnal, mikor kaptam a következő kérdést: „Csinálnál rólunk is fotót?” Naná, egyből megörültem a lehetőségnek, és ahogy büszkén és vidáman pózolni kezdtek…
-
Fényszarvas
Amikor először láttam, meglepődtem, annyira egyedinek tűnt sok más karácsonyi hangulat transzformálását célul tűző kültéri díszlet viszonylatában. Az újszerűsége okozta meglepetés lassan lanyhult, ahogy egyre inkább részévé vált a szegedi advent képének az évek során. Illetve utána olvasva kiderült számomra, hogy bár nem régi, de – ahogy szinte minden – Amerikából származó, világszerte elterjedt hagyomány a fényszarvasok állítása. Hogy miért pont szarvas, ami jól láthatóan nem rén, az nem derült ki számomra, de mindenképpen jobb, mint egy drótvázas fényjézuska. Oszd meg, ha tetszett!
