-
Előásva
Nem a halál, hanem a hajdanvolt élet emléke sejlik a homoksírjából előrégészkedett csontokból. Teljes fogsora fiatal korát mutatja, arányos koponyája szerint szép arcú nő lehetett. A tragikus sorsú Pétermonostora földje fogadta magába, talán éppen annak végóráiban, a mongolok rövid, de annál apokaliptikusabb uralma alatt. A puszták népei a túlvilágra gyűjtötték alattvalóikat, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül öldököltek. A világnak nem először jött el a vége, és nem először támadt fel hamvaiból egy elpusztult civilizáció. Vége lett azóta a végítélet lovasainak is, koponyájuk éppúgy a földbe ragadt, mint az áldozataiké – az elfeledés birodalmában nincsenek se urak, se szolgák, csak a néma csontok. Oszd meg, ha tetszett!
-
Árvalány haja a pusztán
Bármennyire is adja magát egy dombhoz és hegyekhez szociálizálódott embernek, hogy az Alföld sík vidékét élcelődve lesivárpusztázza, valljuk be, ez végtelenül igazságtalan ítélet lenne. A puszta sík ugyan, de messze nem üres, és megvan a maga szépsége. Nem kifejezetten a turistamágnes csárdáscsikós látványosságokra gondolok, hanem az ennél természetesebb csodákra. Mint az árvalány virágzata, amely tündérhajként borítja a fűrengeteget. Ha pedig a lemenő Nap fénye is megvilágítja, igazán mesebeli fotókat lehet készíteni. De azért csak hozzáteszem, milyen jól mutatna a háttérben egy hegy! Oszd meg, ha tetszett!
-
Gémes, a kút
Ha puszta, akkor gémeskút. Ha gémeskút, akkor romantika. Nem ok nélkül, valóban megkapó látvány ez a fűtengerben ágaskodó kétkarú emelő gép. Bár hihetnénk, valójában nem ősmagyar szerkezet, csak a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Viszont tényleg ősi egy gép, az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is ismerték. Részei: a tartóoszlop az ágas, rajta bólogat a gém, amelyről lóg a vödörtartó rúd, az ostor. Ahogy füstjelekkel az indiánok, állítólag úgy üzentek vele a puszta népei, a napszámosoktól a betyárokig. Ma már inkább csak a turistákat és a kósza fotósokat hívogatják vele, például Bugacon, ahol a képet készítettem. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Hippicsimpánzok
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Elveszve a városban
-
Magyar, szürke, marha
Szilaj, hatalmas, már fellépésében is idézi a puszta vadságát: ez a mi hungarikum kérődzőnk, a szürke szarvasmarha. Régen ősmagyarnak tartották, de valószínűleg inkább a kunok hozták magukkal a tatárjárás után, hogy az addig elterjedt, jóval kisebb marhafajtát felváltsa. Az igazi vadtulok fellépésű húsmarha már a középkorban a meghatározó exportcikkünkké vált, lábon hajtották a külhoni vásárokba. Aztán nem állta a versenyt a „modernebb” marhákkal, majdnem ki is pusztult. De mit ér a puszta a szürke marha nélkül? Életben kellett maradnia, ahogy a puszta romantikájának is. Oszd meg, ha tetszett!
-
Bioport felfedező: Homokhátsági világvégék, a tatárdúlástól az elsivatagosodásig
Biciklivel Szanktól Bugacig Kihívás volt. Annyira, hogy ezt – kissé megfáradva félúton – többször is elmondtam a videóban. Fárasztó dolog megmászni biciklivel a Bakonyt, de nem kevésbé az a Homokhátság mély homokján tekerni. De nem ez volt a legmegdöbbentőbb a túrában, hanem az élmény, vagy inkább sokkhatás, ami ért. Több évszázadnyi pusztulás nyomai, a történelem sorscsapásaitól a jelen elsivatagosodásáig. De a puszta szépsége, és az, hogy még egy pusztító tűzvész után is éled az élet, talán ad valami reményt… Oszd meg, ha tetszett!
