-
Szárnyaló gilice
Fehér gólya (Ciconia ciconia) Kevés állat gyökeresült olyan mértékben a néplélekben, mint a gólya, mármint a fehér gólya. Nincs normális falu gólyafészek nélkül, a Kodály-módszer se azon mondóka nélkül, amelyet óvodai felcserepedésre ítélt aprónépek énekelnek a török gyerek által elvágott, majd magyar gyerek által hangos sámán módszerekkel gyógyított gilicéről. Aki bántani merészeli a madarat, vagy akár csak a fészkét, arra a népharag mint vulkán tör ki – nagyon helyesen, ne buzeráljon senki se madárfészkeket! Amúgy a mondóka jobban sántít, mint egy féllábú gólya, a törökök ugyanis legalább annyira tisztelték ezt a madarat, mint a magyarok. Ahogy nagyon sok más nép is, az ősi hiedelmek szerint eredetileg lélekhordozónak tartották, ebből származott…
-
Cipó a sárban dagasztva
UAZ-452. Buhanka. Magyarul cipó. A Szeged vidéki Atkai-holtág ívét követő sárúton megragadva, a puszta közepén. Bár nem tűnik kinézetre annak, terepjáró a szovjet kisbusz, és bizonyos szempontból igazi legenda, mint spártai kényelmű, de elpusztíthatatlan hadi gépezet. Mármint a legenda szerint, valójában, ahogy a jelen fotó is mutatja, van az a sár, amelyen nem tud áthatolni. Legalábbis úgy tűnt számomra, magára lett hagyva a puszta közepén – később arra bringázva már nem találtam a járgányt, így csak sikerült kievickélni vele. Oszd meg, ha tetszett!
-
A gém lecsap
Szürke gém (Ardea cinerea) Rárobbant a május a Tisza árterére, a természet valósággal tobzódik az életigenlő színek olyan palettáját nyújtva, amellyel más évszak fel nem veheti a versenyt. A Körtvélyesi Holt-ág is életre kelt, a vízben percenként csobban valami uszonyos, a magamfajta bringásnak is igazi oázis a megpihenés a parton a töltés puszta egyenessége után. És nicsak, egy gém! Lassan, kimérten lépdel a vízben, ahogy egy gázlómadártól elvárható… és egész közel jut hozzám. Talán a koncentrálás a víz alatti történésekre, vagy egyszerűen csak megszokta, hogy errefelé a szőrtelen kétlábúak veszélytelenek, a lényeg, hogy nem sokat törődött velem, miközben az objektívem célkeresztjébe került. A lecsapás a pillanat műve volt, ezzel a…
-
Az ártér királya
Magányos trón az erdő színpompás hulladékába veszve, csak a pőre fák védik hűséges alattvalóként a holttá vált folyóág uralkodóját. Az idő megállni látszik a szélhajtotta víz ölelésében, nem tudni, miből lett, hová tart a csendes birodalom. Vajon jelen van a király? Vajon szellemként süpped szakadt trónjába, kapaszkodik görcsösen a jelenbe? Nem látni, csak érezni. Ahogy múlik. Helyszín: Mártély Oszd meg, ha tetszett!
-
Európa határán
Ásotthalom. Kétezer-huszonhárom. Ősz. A homokhát útjait járó rendőrök, csehek, osztrákok, magyarok. Biccentés és fürkész pillantások. Végletekig kisemmizett roncsautók és kisemmizett vándorok maradványai szerte az utak mentén, az idegenhonos fenyőerdő hullott tűlevelei között. Elvetett okmányok az úton, mint pár adatba sűrített tanúsítványok egy-egy emberi sorsról. Egy párját vesztett gyerekszandál az erdő közepén. Mindezek a kilátástalan lét honkereső üldözötteinek, a krízis haszonélvezőinek, az idegenektől rettegő és rettegésben tartott honosak ütközőzónájának, Európa határának díszletei. Egy olyan idea vadkeleti határa, amelyben inkább hisznek az abba bekerülni akarók, mint akik benne vannak. Védelmet hazudunk, de még nem épült olyan limes, amely ellenállt volna a jólét ozmózisnyomásának. A jólétünknek mi az ára? A választ odaát kell…
Ezeket is érdemes megnézni
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Élvefogó
Nyomok a homokon
-
Hattyúk tavon
A köd fehérje rejti a horizontot, a tükörsimán feszülő víztükrön éppen csak megcsillan a Nap tompa ereje. Misztikus köntösében a Balaton nyomát sem mutatja a nyári vibrációnak, a vízimadarak is némán úszva követik a parton sétáló árnyakat. A hattyúk a főnökök, akarnokságuk rútul szembeköpi az eleganciájukat, mikor valaki a rideg mozdulatlanságot megbolygatva Erisz almájaként dob a mindennemű és rangú szárnyasok közé egy-egy kenyérdarabot. Magam nem váltom ki a természetvédők rosszallását, csak csendben figyelem a ködből kiváló követőinket. Van abban valami, hogy az ókori görögök a túl és evilág közötti utazót látták a hattyúban, Apollón szent madarában, amely soha senki által még nem hallott gyönyörű énekkel üdvözli a halálát. A mi…
