-
Még zöld és már sárga
Az átmenet rövid, ahogy rohamtempóban fordul a természet a rövid nappalok világába. A burjánzó tavasz már rég oda, a tikkasztó nyár jelentette az első csapást, de tán jöhet egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt eljön a tél. Csak jöjjön az eső! Régen boszorkányokat égettek büntetésből Szeged vidékén, hátha… Szerencsére az ország mélypontját övező tiszaszigeti erdőt nem háborgatta a hülyeség, ahogy avarperspektívából fotóztam a gyengülő Napot és a mohavároskát. Nyugalom van.
Ezeket is érdemes megnézni
Borjúfókaborjú
Áfonyás túrós palacsinta
Lucullus rulez: szarvas steak a tányéron
-
Kihúzták a dugót?
Van valami szürreális a gátakban, amelyek a természet folyó erőit szorítják áthatolhatatlan keretbe, kis patakból is tavat varázsolva. Hát még ez a betonképződmény, amely úgy néz ki, mint egy lefolyó, amiből éppen kihúzták az óriásdugót! Erről az annyira idióta, mint amennyire filozofikus rajzfilm, a Spongyabob egyik része jutott eszembe, ahol a sorozaton végighúzódó antagonizmust, amely nyilván a természet erőiben rejlő dualizmust szimbolizálta, az óceán dugójának felszedéséből eredezteti. Bár biztos voltak planktonok és rákok a kis franciaországi tó vízében, békés nyugalmat árasztott a fura műtárggyal kiegészült tájkép – szerencsére! Ja, és a helyszín: Lac du Causse.
-
Bioport felfedező: a hídtól a kompig – Mártély vidéke
Amennyire szép és hangulatos város Szeged, annyira kevés látnivalóval szolgál a vidéke, a telepített erdőfoltokkal tarkított szántóföldek és a végtelen tanyavilág. Ami felidéz valamit a régi vadon hangulatából, az a Tisza-menti ártér világa, Mártély környékén. A folyó mellett, annak hullámterében kb. 1500 hektáron terül ez erdő, a töltés kb. 25 km hosszan húzódik a kiinduló pontunktól az Algyői-hídtól Mindszentig, de ennél nagyobb távot fogok bejárni, mert a kacskaringós, olykor labirintus-szerűen bonyolódó erdei utakra is rátérek. Tehát egy napot rá lehet nyugodtan szánni a programra, ha nem kettőt…
-
Holt Körös?
A késő októberi Nap fogyó erejével még melegen festi a szarvasi Holt-Köröst. Még nem érződik az elmúlás, az aranyszínű galériaerdő még élettel teli, majd csak egy hét múlva nyeli el a november szürkesége, mint Fenrir a dicső isteneket. A pillanat varázsa elfeledteti velünk az elkerülhetetlen mulandóságot, talán csak a remény marad, hogy még jöhet egy újabb kör. De az már nem lesz ugyanaz.
-
Liptó tengere
A szárazföldbe rekesztett országok közös jellemzője az olthatatlan vágy a nagy sós vízre. Magyarok a sosem volt három tenger által mosottságra emlékeznének, és a Balatont léptették elő a maguk óceánjává, míg a szlovákoknak még nehezebb a dolga a hegyek között. Ha nincs nagy tó, hát csinálunk, aztán lesz szlovák tenger! A Vág folyót duzzasztották fel a Liptói-medence közepén, és keletkezett így egy pofás víztározó 1975-ben. Ugyan csak 22 négyzetkilométer, a legnagyobb, 45 méteres mélysége azonban veri a Balatont. Pár falut elnyelt, de egy ősi kis Mária-templom éppen megúszta a duzzasztást, tornya mint egy elhagyott világítótorony őrködik a tó partján.
-
Gombapopulizmus
Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) Az egyik legtúlhájpoltabb gomba a kulináris univerzumban. Talán mert tényleg szép, sudár lábon ülő terjedelmes kalapjában impozáns kitüremkedése az erdei alvilágnak, és még egy rövidlátó panelproli is képes nem félrehatározni. Cserébe a legkisebb rázkódásra is atomjaira hullik, gyorsan öregszik és íze elég zamattalan, olajban kisütve úgy megszívja magát, mint egy részeges szivacs. Fényévekre a rizikétől, a szegfűgombától, hát még a rókagombától – és mégis népes a rajongótábora. De tudjuk, vox populi, vox dei…
-
Élő holt ág
A megrendszabályozott Tisza úgy néz ki, mintha egy kígyóra ráesett volna a fűnyíró, majd egy ügyes természetplasztikai sebész egyenesbe ragasztotta volna össze, a kígyózó íveket kihagyva a műtétből. Az egyik ilyen ív nagyon népszerű lett az alvidéken, a Mártélyi-holtág igazi ökoturista centrum, míg a másik ív, a Körtvélyesi-holtág kevésbé felkapott. Igazi vadon, ami fogadja azt, aki letér a töltésről, hogy a belső ív mentén is felfedezze az ártéri erdőt. A holtágnak azért vannak könnyen elérhető pontjai is, ahol valóságos horgászkikötő alakult ki, az elmaradhatatlan rozsdásodó csónaktemetővel, amely szerencsére nem tudja teljesen ellensúlyozni a természet májusi elevenségét.
-
Szárnyaló gilice
Fehér gólya (Ciconia ciconia) Kevés állat gyökeresült olyan mértékben a néplélekben, mint a gólya, mármint a fehér gólya. Nincs normális falu gólyafészek nélkül, a Kodály-módszer se azon mondóka nélkül, amelyet óvodai felcserepedésre ítélt aprónépek énekelnek a török gyerek által elvágott, majd magyar gyerek által hangos sámán módszerekkel gyógyított gilicéről. Aki bántani merészeli a madarat, vagy akár csak a fészkét, arra a népharag mint vulkán tör ki – nagyon helyesen, ne buzeráljon senki se madárfészkeket! Amúgy a mondóka jobban sántít, mint egy féllábú gólya, a törökök ugyanis legalább annyira tisztelték ezt a madarat, mint a magyarok. Ahogy nagyon sok más nép is, az ősi hiedelmek szerint eredetileg lélekhordozónak tartották, ebből származott…
-
Cipó a sárban dagasztva
UAZ-452. Buhanka. Magyarul cipó. A Szeged vidéki Atkai-holtág ívét követő sárúton megragadva, a puszta közepén. Bár nem tűnik kinézetre annak, terepjáró a szovjet kisbusz, és bizonyos szempontból igazi legenda, mint spártai kényelmű, de elpusztíthatatlan hadi gépezet. Mármint a legenda szerint, valójában, ahogy a jelen fotó is mutatja, van az a sár, amelyen nem tud áthatolni. Legalábbis úgy tűnt számomra, magára lett hagyva a puszta közepén – később arra bringázva már nem találtam a járgányt, így csak sikerült kievickélni vele.
Ezeket is érdemes megnézni
Héjastul, hímnőstül
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
Farkas fókuszban
-
A gém lecsap
Szürke gém (Ardea cinerea) Rárobbant a május a Tisza árterére, a természet valósággal tobzódik az életigenlő színek olyan palettáját nyújtva, amellyel más évszak fel nem veheti a versenyt. A Körtvélyesi Holt-ág is életre kelt, a vízben percenként csobban valami uszonyos, a magamfajta bringásnak is igazi oázis a megpihenés a parton a töltés puszta egyenessége után. És nicsak, egy gém! Lassan, kimérten lépdel a vízben, ahogy egy gázlómadártól elvárható… és egész közel jut hozzám. Talán a koncentrálás a víz alatti történésekre, vagy egyszerűen csak megszokta, hogy errefelé a szőrtelen kétlábúak veszélytelenek, a lényeg, hogy nem sokat törődött velem, miközben az objektívem célkeresztjébe került. A lecsapás a pillanat műve volt, ezzel a…
