-
Hippicsimpánzok
Bonobó (Pan paniscus) 6 millió év. Mindössze ennyi éve élt a csimpánzokkal közös ősünk. Azóta sok-sok faj tűnt fel és el az ember ágán, mígnem csak egy maradhatott. A csimpánzoknál viszont kettő. A bonobó és a csimpánz közös őse 2 millió éve élt, mikor a populációit a Kongó folyó kialakulása elszakította egymástól. Ebből kifolyólag a „békés” bonobó nem közelebbi rokonunk, mint az „erőszakos” csimpánz, bármennyire is szeretnék ezt hallani azok, akik az ember alapvető jó természetében hisznek. Hiszen a „make love not war” roppant szimpatikus hippiszlogen a bonobók szociális életében valóban törvényerejű. Persze nem olyan idilli a kép, mert az újabb kutatások szerint azért nem mondhatók teljesen békésnek, tudnak ők…
-
A nyerges tapír
Ázsiai tapír (Tapirus indicus) A tapírok igazi őskövületek, nem sokat változtak azóta, amióta több mint 20 millió éve megjelentek. Csekély értelmű, de vastag bőrrel védett páratlanujjúak, mókás rövid ormánnyal. Többnyire Dél-Amerikához kötjük őket, de őshazájuk Eurázsia, onnan kerültek előbb Észak-Amerikába, majd tovább a csatlakozó déli Amerikába. Alakra ugyanolyanok, viszont az ázsiai sokkal divatosabb, vagyis pandásabb a mintát tekintve. Viszont a többnyire jámbor amerikai tapírhoz képest meglepően harcias természetűek, de ez nem csoda a fejvadászok földjén. Oszd meg, ha tetszett!
-
Bronzsárkányhal
Arapaima (Arapaima gigas) Úgy néz ki, mintha egy bronzkorban kovácsolt sárkány lenne. És hatalmas, majdnem 3 méteres és 2 mázsás is lehet, az egyik legnagyobb édesvízi szörny. Ő az arapaima vagy pirarucu, mert egy rendes amazonászi halnak csak indián legyen az összes neve, beleértve a tudományost is! Enyhe elégtétel azért, mert egy kontinens teljes őshonos lakosságát egy gigászi tévedés alapján neveztünk el. Az arapaima igazi túlélőgép, mindet zabál, ami a hatalmas szájába belefér, az úszóhólyagjával is képes lélegezni, mint valami kezdetleges tüdővel. A 23 millió éves őse pont úgy nézett ki, mint a mostani amerikai leszármazottja, így a legősibb édesvízi halak közé tartozik. Az emberek szeretik őket. A húsát megenni,…
-
Borgiák ékszere
Rettenetes nyílméregbéka (Phyllobates terribilis) Természetesen a Borgiáknak csak annyi közük van a címben szereplő csodaszép békákhoz, hogy rendkívüli volt a családi vonzódásuk az életpályamódosító kemikáliákhoz, és ha ismerték volna ezeket a rettenetes kolumbiai drágaköveket, nem maradtak volna riválisaik. Mert mi rettenetesebb lehetne egy olyan biológiai méreggyárnál, mint amelynek a magyar és tudományos nevében is ott szerepel a rettenetes szó? Ezek a nyílméregbékák a világ legmérgezőbb állatai közé tartoznak. A bőrmirigyeik az úgynevezett batrachotoxint termelik, amelynek 1 milligrammja akár 20 bíboros kiiktatását is eredményezheti, vagy akár két elefántét. Bár az utóbbi példát nem igazán értem, ki akarna békát nyeletni egy elefánttal? Pláne kettővel? Amúgy ezek az aranyos békák csak vadon ilyen…
-
Magyar, szürke, marha
Szilaj, hatalmas, már fellépésében is idézi a puszta vadságát: ez a mi hungarikum kérődzőnk, a szürke szarvasmarha. Régen ősmagyarnak tartották, de valószínűleg inkább a kunok hozták magukkal a tatárjárás után, hogy az addig elterjedt, jóval kisebb marhafajtát felváltsa. Az igazi vadtulok fellépésű húsmarha már a középkorban a meghatározó exportcikkünkké vált, lábon hajtották a külhoni vásárokba. Aztán nem állta a versenyt a „modernebb” marhákkal, majdnem ki is pusztult. De mit ér a puszta a szürke marha nélkül? Életben kellett maradnia, ahogy a puszta romantikájának is. Oszd meg, ha tetszett!
-
A csíkok csíkokat szülnek…
Alföldi zebra (Equus quagga) Arra, hogy mennyire számít a jó dizájn, az egyik legjobb példa a zebra. Mert kit érdekelne ez a vadló, ha olyan unalmasan egyszínű lenne, mint egy onager, aminek még a nevét se ismeri senki. Ez a fekete-fehér csíkozottság viszont mindenkit lenyűgöz, ez egyszeri plebejust éppúgy, mint a haszontalan celebritásokat vagy egy még haszontalanabb gazdagembereket, akiknek csak szándékuk van a felvágásra, a fantáziájuk viszont szegényes. Mert akkor például onagert sztárolnának. Erről a népszerűségről nyilván nem a zebrák tehetnek, ők csak élnek, legelnek, születnek, halnak, és becsíkozzák a látóterünket, mint ez a négynapos csikó és a felmenője. Oszd meg, ha tetszett!
-
Gólyatöcs apraja
Gólyatöcs (Himantopus himantopus) Apró, elegáns madár, amely valóban olyan, mint egy miniatűr gólya, de hogy mitől töcs, avagy, mi ez a szó, az már rejtély. Több hasonló lilealakú madárka szaladgál a világ vízpartjain, iszaptöcstől a félelmetes hangzású kardcsőrű töcsig, de a kis pólingot is töcsözi a nép, ha úgy hozza tudományos kedve. A gólyatöcs nem túl gyakori látvány errefelé, mindenképpen esemény, ha le tudjuk fotózni, hát még milyen ritkaság, ha töcsfiként, vagyis éretlen formájában. A récék kevésbé voltak elájulva a cingár strandszomszédaiktól, arrébb tessékelték a töcs-családot, ha útban volt. Ahogy egy igazi tőkéstől elvárható… Oszd meg, ha tetszett!
-
Modern dinók
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) Kevés lény néz ki szerencsétlenebbül, mint egy madár toll nélkül. Emlős szemmel csupasz csúfságoknak tűnnek a még tollazatlan apróságok, bájossá csak a pihés ruházatukban válnak – majd. Most úgy tűnnek, mint valami miniatűr falánk dinoszauruszok, bár ez az összehasonlítás már sántít, hiszen egyre valószínűbb, hogy a madarak ősi rokonai szintén tollasok voltak. A képen egy olyan madár látható, ami normál esetben egyáltalán nem látható fiókaként a maga pőreségében, hiszen többnyire anyjukkal befalazva töltik gyermekkorukat. Szarvascsőrűeknél az jelenti ugyanis a hatékony családvédelmet, hogy anyu befalazza magát egy odúba, apu meg hordozza a finomságokat és adja be egy lyukon keresztül. Az eledel meg kell, és újra kell, mert…
-
Szárnyaló gilice
Fehér gólya (Ciconia ciconia) Kevés állat gyökeresült olyan mértékben a néplélekben, mint a gólya, mármint a fehér gólya. Nincs normális falu gólyafészek nélkül, a Kodály-módszer se azon mondóka nélkül, amelyet óvodai felcserepedésre ítélt aprónépek énekelnek a török gyerek által elvágott, majd magyar gyerek által hangos sámán módszerekkel gyógyított gilicéről. Aki bántani merészeli a madarat, vagy akár csak a fészkét, arra a népharag mint vulkán tör ki – nagyon helyesen, ne buzeráljon senki se madárfészkeket! Amúgy a mondóka jobban sántít, mint egy féllábú gólya, a törökök ugyanis legalább annyira tisztelték ezt a madarat, mint a magyarok. Ahogy nagyon sok más nép is, az ősi hiedelmek szerint eredetileg lélekhordozónak tartották, ebből származott…
-
Béka öleljen!
Dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis) Majd mindenkinek van egy paraállata. Engem például a piócák borzongatnak meg, sokkal többen irtóznak a kígyóktól, madaraktól, rovaroktól, pókoktól vagy a bohócoktól. Tekintélyes tábor a békaundorodóké, amely egy kedves levelibékát nézve kevésbé érthető, bár a varangyokat tekintve talán… A karmosbéka viszont nem tűnik fenyegetőnek emberi szemmel. Bezzeg béka szemmel! A világ kétéltűire mért csapása horrorisztikus. Ugyanis ő a terjesztője egy afrikai gombafajnak, amelynek becsületes tudományos neve Batrachochytrium dendrobatidis – amelyre maga immunis, de más békák nem. Ahogy elterjedtek a világon a karmosbékák, mint kedvelt laboratóriumi állatok, úgy terjesztették a kórt. És pusztulnak a békák – hiába van két éltük is. Oszd meg, ha tetszett!