-
Tökragadozó
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.” (Izajás könyve Iz 11,6.7;65,25) Basszus. Micsoda perspektíva, az ökológia és természetes szelekció lenullázása, a tápláléklánc szintjeinek lerombolása! Ugyan a fotoszintetizáló élőlénytársaink így…
-
Sonkaság
Vannak ételek, melyeknek halála az ünnepi étekké magasztalás. Magyar ember halat karácsonykor eszik, egy estére leküzdve undorát, csak mert a szokás, az szokás, húsvétkor pedig az elmaradt böjt miatt bűntudatát sonka formájában való hústúladagolással kezeli. A hal amúgy még érthető lenne húsvétkor is eme ünnepek tematikáját tekintve, a disznósonka kevésbé. Nem tudni kinek jutott eszébe pont az az étel, amit Jézus tuti biztos nem evett, még utolsó vacsoráján sem. Jó, egyből jön a válasz, hogy ennek gyakorlati oka van, egyszerűen a téli disznóvágás eme füstölőn edzett terméke a legalkalmasabb a tavasz köszöntésére. Ami nem magyarázza meg persze, hogy máshol meg akkor miért zsenge bárányokat áldoznak fel az ünnepi asztalon. Én…
-
Vad hajsza
A részvétlen fákat kerülgetve suhan az avar felszínén, a falánk félelem által űzetve, csak tovább, messzire, amennyire csak lehet. Minő igazságtalanság, hogy egy éppen csak világra jött ártatlanság képességei kerülnek mérlegre! Valós a veszedelem vagy sem, az ösztönök nem találgatnak, hisz a bizonyosság ára a halál. Hajsza ez, ami egy életen át tart, vajon nem átok így az öntudat? Oszd meg, ha tetszett!
-
Alagya
„A múltba-révedés-pornó cunamijában dögként illatozó strandtáj bája öli fostos hasmenésbe fúló szavakká, ami az eredendő szabadság vágya.” „Ami a múltban volt, megtörtént” (Tóth Lilith Viktória összefoglaló elemzése) Oszd meg, ha tetszett!
-
Őrszem
Szurikáta (Suricata suricatta) Az ég színe alatt parányi lét ágaskodik a piramisának csúcsán. Figyel, remél és féli a végtelen térben rejlő ismeretlent, a sosem kapott, csak vélt válaszokat. Kémleli a veszélyt, a Nap vakító fénysugarainak álcájából lecsapó ragadozó madarakat éppúgy, mint az alulról támadó, a talaj repedéseiben tekergőző, halálos mérget osztó csúszómászókat. Bár még sosem találkozott velük, az ösztöneiben érzi az állandó jelenlétüket. Az őrszem figyelme sosem lankadhat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Cápa felettünk
Homoki tigriscápa (Carcharias taurus) Nem volt nagy medence, pár lábtempóval faltól falig lehetett jutni, de legalább üvegfalú. Egy vándorcirkusztól ne várjunk ennél többet, meg aztán pici helyen még nagyobbnak tűnnek az ordas halak. Két citrom- és egy dajkacápa. A jónépet akkoriban sokkolta le Spielberg romantikusan brutális műcápája, így még a nem túl terjedelmes és veszedelmes fajok is kellő libabőrösödést tudtak előidézni a kisvárosi közönség tagjainak hámfelületén. Ha a látvány nem lett volna elég, a szöveg tett azért, hogy magyar ember ne merjen 5 méterre eltávolodni a parttól még a Balatonban sem. Monoton hangon ömlött a sok információ mindarról, ami a cápát gyilkológéppé teszi: akkor is eszik, ha már nem éhes,…
-
A jó kedély virága
Kerti borágó (Borago officinalis) Ki evett már borágót? Nem hiszem, hogy sokan próbálták már, köztük én sem. Ahogy néha beleolvasok régi szakácskönyvekbe, úgy tűnik, a hazai fűszertörténelem két korszakra oszlik: pirospaprika előttire és utánira. Ma már a pirospaprika, só, bors háromság az alap, esetleg olaszos ételekhez oregánó és bazsalikom, oszt kifújt a tudomány. Illetve ott van még a szörnyűséges „vegeta”, de azt nem említeném egy lapon a fentiekkel sem. Bár a globalizáció első slágertermékei a fűszerek voltak, a régmúltban nem volt hétköznapiak ezek az egzotikus cikkek, máshonnan kellett kielégíteni a kemény korok kemény gyomrainak igényeit. Mert, ahogy olvasom, akkor még inkább kívánták az intenzívebb ízeket, mintha nem csak kívül viseltek…
-
Téli gólyamese
Fehér gólya (Ciconia ciconia) A szibériai lerohanta a kis tavat, minden oldalról, molekuláról molekulára haladva dermesztve a Nap hideg fényében a víz felszínét. Már csak egy magányos lék őrzi ideig-óráig halmazállapotát, benne az utolsó ellenállóval. Lassan mennie kell azonban, az alattomosan hódító jég idővel bilincsként ragadja meg az érzéketlenné vált lábakat. Afrika távol, a tavasz sem sokkal közelebb. De nincs más választás, lépni kell, túl kell élni a telet! Oszd meg, ha tetszett!
-
Kőkatona
Menhírek. Ősi, durva arcvonások, mellkason nyugvó kezek, szigor és méltóság a megalitikus Facebook-profilokon. A mítoszok kővé vált katonái? Nem tudni, miért és pontosan mikor készültek. Valószínűleg a kőkorból a pusztító háborúkat hozó fémkorba vándorló törzsek emelték őket. Talán az akkor még végtelen európai erdőségeket keresztülvágó ösvények útjelzői lehettek. Esetleg a rövid éltüket kegyetlenül dicső halállal záró hősöknek emeltek így emléket utódaik, szellemük védelmére számítva. Vagy mind együtt. Valószínűleg sosem tudjuk meg már ezt, hiszen, akiket védeniük kellett volna, már régen eltűntek, csak a gének szekvenciái idézik hajdanvolt létüket. Benned, bennem, bennünk. Oszd meg, ha tetszett!
-
Hagyj békén!
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Jogos, hiszen az ember, pontosabban a pingvin azért tartózkodik a családi költőüregében, hogy ne legyen kitéve mindenféle zavarásnak, erre meg egy nagy, kerek, fénylő, ki és be dülledő szemmel még be is lesnek mindenféle alakok a szűk otthon mélyébe… A fotós persze kérhet elnézést a zavarásért, ez pingvinül úgysem megy, inkább sietve ellő pár képet, hogy azért túl sokáig ne legyen hívatlan vendég. A hír már megy is ki, annak rendje és módja szerint meg is jelennek az infók az olyan cukidémont idéző címek alatt, mint a „pingvinbébi született”. A bennem rejlő biológus elme persze ilyenkor kegyelemért kiált… Oszd meg, ha tetszett!