-
Memento Mori
Pusztán egy kis photoshopos játék a rétegekkel, a téma meg magától fakadt a háttérben döngő Mgla festői nihilizmusából. Végül is, bármikor időszerű lehet, annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak pozitív dolgokat elképzelni maguk jövőjét illetően. Fosásig zabálják a lencsét újévkor egy lottónyeremény vagy egy gazdag rokon elhalálozásának reményében, miközben sokkal nagyobb az esélye, hogy ugyanebben az évben elbassza őket egy drogos vagy egy rövidlátó nagypapa a járdára felhajtva. Ezen kívül még jöhet fene kórság, a görög ábécé valamelyik betűjével píszísített szupermutáns vírus, felelős nemzetek felelőtlen háborúja vagy éppen a fejünkre eshet egy repülőgépből ürített húgybomba. Még szerencse, hogy vannak, akik annyi jót ígérnek! Oszd meg, ha tetszett!
-
Hídlépcső
Nem is tudom, hányszor futottam már fel a csigában ívelő lépcsősoron, kettesével-hármasával szedve a fokokat, hogy feljussak a szőkére dicsért sáros, műanyag palackokkal dúsított folyón átívelő hídra. Ami bár nem olyan régi, mint lehetne, ha nem bombázták volna szanaszét az eredetit az amerikaiak, majd a maradékát a visszavonuló nácik, de ettől függetlenül, köszönhetően a túlélő eredeti boltívének, egész impozáns látvány. Főleg kivilágítva, hidegen, fagyosan a téli estébe váltó kék órában, a zéróhoz közelítő gyalogosforgalom mellett. Ehhez képest a legelőnytelenebb nézőpontot választottam a fotózáshoz, keresve a kihívást, mit lehet ebből kihozni. Szűk rekesz, hosszú idő, hál istennek nem sétált bele senki… Aztán indulás tovább, vár a túloldalon a hólepte strand! Oszd…
-
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Társas vagy feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) A szereptévesztés nem emberi sajátosság, a prérikutya meg már nevében is hordozza ennek lehetőségét. Ugyanis annyi köze a kutyához, mint egy népjóléti miniszternek a nép jólétéhez, legfeljebb ugatni tudja. Azt mondjuk tényleg, és mivel tudjuk és tapasztaljuk, hogy jó kommunikációval nemlétező dolgoknak is formát tudunk adni, maradjunk a kutya megnevezésnél, bármennyire is rágcsáló a kép főhőse. Ami viszont tényleg felháborító, hogy mit keres egy fán, hiszen Isten mély bölcsességében üregekbe teremtette őket, hogy onnan csak ki-ki szaladjanak, majd aki tud, vissza. Az igaz, hogy a mókusfélék családjába tartozik, de ezt a kapcsolatot nem hinném, hogy a taxonómusokon kívül más is számon tartaná, és a…
Ezeket is érdemes megnézni
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
A tenger virágai
Úgy élvezem én a strandot…
-
Fényszarvas
Bár hajlamosak vagyunk elsősorban vadászszimbólumként tekinteni ezekre a megtévesztő módon szarvasnak nevezett agancsos állatokat mintázó alkotásokra (a farkasnak legalább farka van, a siklónak siklása, a héjának meg héja), azért ennél jóval többet jelentenek. Nemcsak méltó büntetésként kapta kukkolásáért Aktaion a szarvasbőrt és a kontraszelektív fejéket, mint egy ókori vadászvicc csattanója, hanem az átváltozás hatalmat jelentett a természet erői felett, ahogy az egyik legősibb sámánábrázolás is egy agancsos fickót ábrázol. Az agancs váltása az élet körforgását idézi, és már el is jutottunk oda, vajon miként kötődik a télhez, mire föl bukkantak fel a világ számos városában a fényszarvasok ez idő tájt. Ki tudja, melyik városban állt először a mindenhol hasonló pózban…
-
Falat sör
Mit adott a kereszténység az emberiségnek? Persze sok mindent fel lehet itt sorolni, jót és rosszat egyaránt, az eget ostromló katedrálisoktól a misszionáriusok, az első globalista eszme marketingügynökei által elpusztított ősi kultúrákig, de legalább egy erényét illetően nincs helye az eretnek kétségnek. Ami nem más, mint a sör. Hiszen az ősi lagymatag árpa és egyéb gabonaleveket felváltó sört kolostori főzdékben alkották meg a szorgos és szomjas szerzetesek. Aztán idővel itták azt szolgák, marxista munkásmozgalmárok és puccsra készülő fasiszták éppúgy, mint polgáriságukra büszke tehetős városiak. A tömegek itala, amely csak az utóbbi évek kézműves sörforradalmában szerettette meg magát a sznobokkal is. A férfias ital, ami azért furcsa, mert amúgy magas az…
-
Álarc
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – írta le egy ember, név szerint Szophoklész, így némi elfogultságot joggal gyaníthatunk az állítás mögött. Igaz, ami igaz, egy nünüke bármennyire is meg lehet győződve arról, hogy a Föld legcsudálatosabb teremténye csakis a nünüke lehet, ezt sosem tudjuk meg, miután a nünüke nem tudja ezt leírni. Már hallom is a nünükék felhördülését, hogy mire vágunk fel, még csodaszépen csillogó potrohunk sincs, nem szólva arról, hogy nem tudunk olyan kiemelkedően kalandos egyedfejlődést sem felmutatni, mint ők. És mi végre a nagy agy és a gondolkodás képessége, ha végső soron ugyanazok az ösztönök határozzák meg létünket, mint a nünükéjét? Ahol a…
-
Csarnok
Tudósemberek, művészek, technokraták, politikusok… A XIX. századot skandináv stílusban idéző árkád falán sorakoznak, az épület klinkertégla hámfelületét megtörve néznek a boltozatokon keresztül a kettős torony alá rendelt térre. Az archaizáló téregyüttes azonban nemcsak a múltat, hanem a sokkhatás alá került ország újraélesztését jeleníti meg, abban a városban, amelynek nagyságát és jelentőségét éppen a drasztikus veszteség teremtette meg. A törekvések végeredményét tudjuk, az oktatásba invesztált javakból az amerikai egyetemek profitáltak, a vallás felélesztése hiábavalónak bizonyult, miután az ember akkora már megölte istenét, az ország sem lett nagyobb végül, csak a nép kevesebb. Az alkotás azonban maradt, szimbólummá vált. Ez a mi terünk, hierarchikus, régiséget hazudó, de impozáns a maga nemében, a…
-
Toportyán pereputty
Aranysakál (Canis aureus) Félénken a kora nyári napsütésben, riadtan figyel az apraja a sakálnépnek. Ez most véletlen, hogy rímelt, csak a sakál irodalmi jelentőségére rámutatva kívántam kezdeni a fotóhoz írást. Mert ő a nádi farkas, a toportyán, pontosabban annak kölyke, akit párban a hős Toldi jól agyonvert az eposzi költemény ritmusára. Tulajdonképpen ma sem bánnánk vele másként, bár a mai vadászokból nehezen nézem ki ezt a módszert, Orion pocakos lemenői nem ragadtatnák magukat ilyen kétesélyes megmérettetésre. De most nem megyek bele a sakál polémiába, már megtettem elégszer. Inkább nézzünk ártatlanul aranyos sakálkölyköket, ahogy óvatosan elhagyják szülőüregüket, figyelve minden neszre, amit csak egy fotós okozhat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Paradicsom almája
Eredetileg ez a magyar neve, csak idővel lemaradt az alma. Amennyire hétköznapi, annyira fura ez a bogyó. Kezdve azzal, hogy az sem egyértelmű, mi a fene, gyümölcs vagy zöldség? És mi köze a paradicsomhoz? Ez akkor lenne logikus, ha chili paprikát meg pokol (almájának) neveznénk. De nem. Talán azért, mert kezdetben afrodiziákumnak vélték, és a bűnbocsánatot vásárolt eleink nem a szférák zenéjét várták odaát végső jutalmul a befektetésükért, hanem az angyalokkal való pajzánkodást? Csak egy megjegyzés, az első paradicsomok még sárgák voltak. Alapvetően mérgezőnek tartották jó hosszú ideig, csak Itália szegényei jöttek rá ízletes és egészséges voltára. Pusztán azért, mert nem óntányérokat használtak, mint a gazdagok, amelyből a paradicsom savja…
-
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Mi lehet a mondanivalója egy olyan képnek, amelynek statisztái wc-gurigák, főszereplője pedig egy annak felékesített példánya? A közönyös tömeg és a bukott zseni? Pornográf kitárulkozás a közönség kéjére? Vagy némán szomorú búcsú a kiválóságtól? Esetleg gyilkos tömeg a bukott zsarnok körül? Ki mit lát bele, ez olyan, mint egy Rorschach-teszt… Történeteket alkotunk, és ráhúzzuk őket a valóságra. Oszd meg, ha tetszett!
