-
Árnyak a tavon
Az elmúlt nyár szellemei a napi haldoklás teátrális pompájában. Áldásos emlékhamisítók, feledtetik a kínokat, az izzadtságot és a lelkek viharait, mintha sosem támadtak volna fel. Lelassítják az időt, elkerülhetetlen elkerülésének illúzióját keltve a fény és sötétség határmezsgyéjén. Lehet, nem is valóságos ez az élmény, pusztán csak az agyunk teremtménye az egész életkép, ahogy a közelgő sötétség félelme felszabadítja bennünk a jótékony endorfint. Vagy csak a fotós csalt, és tolta túl a szűrőket. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Ahogy a felhők úsznak a kék színen
A jövő a tojásban rejlik!
Nagyon hagymás, szaftos és marha
-
Halloween versus
Mi közünk a halloweenhoz? Sokan felteszik a kérdést, jócskán felháborodva a hódító amerikai kultúrszennyezéstől, amely az ősi magyar hagyományokat pusztítja. Ami igaz, az igaz, a halloween világszerte terjedését az amerikai popkultúra biztosítja, csakúgy, mint a szirupos valentinozást és az idióta szintre leegyszerűsített kampánymarketinget. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Az, hogy mit fogad be egy adott kultúra, nagymértékben függ attól, hogy az mennyire rokon a saját hagyományokkal, elemei mennyire komplementerek. Nehéz lenne egy olyan tradíciót mondani, ami tisztán endemikus lenne egy adott kultúrában, a mienkben sem. A legfőbb ünnepeinket, a húsvétot és karácsonyt ráadásul nem popcornnal, hanem tűzzel, vassal népszerűsítették eleink lelki épülésére. Emellett a halloweent a keltákhoz kötjük, akik…
-
Daráló
Kézi. Vagyis emberi izomrostok összehúzódásai adják az anyagot irreverzibilisen porító szerkezet működési energiáját. Ez még csak nem is retró, hanem annál is avíttabb gép, oly régóta élünk az elektromos delej bűvöletében. A Kádár-korszak pszeudo-modern kávédarálóitól a robotkor okostelefonnal összefogazott kütyükéig, amelyek prédává teszik a valónkat a bevitt matériétól a székletig, és vegyelemző algoritmusok határozzák meg könyörtelen racionalitással az életcéljainkat. Talán mi magunk kerültünk darálóba, amely szélfútta porhalommá őrli az invidivumunkat? Amely darálót nem más hajtja, mint a saját vágyaink, a perpetuum mobile ábrándjával. De semmi nem örök… Oszd meg, ha tetszett!
-
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) A messzi fűszerszigeken túl található az a csudálatos szárnyas bestia, amely Isten bölcsésségében nevelé fiókjáit. Ugyanis, úgy óvá meg magát az ártó szándékoktól a hitvese, hogy befalazá magát egy fa odvába, és hű férje táplálja keserves verítékkel, tiszta önmegtartóztatás mellett. Így mentesíti magát ez a tiszta lelkületű madár a bűntől, a világ hívságitól és veszélyitől, amely megrontaná ártatlanságát. Ti emberek asszonyai, ekként falazzátok el magatokat az tisztálatatlan gondolatoktól, a fészbúktól és a hiúságtól, és töltse ki a Szentlélek az odvatokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Diogenész biciklije
Rozsdásan, lámpásan, dinamóval, csengővel és némi cinizmussal. A kutyaéletű filozófus persze még nem használhatta ezt a járgányt, de talán nem vetette volna el magától, mint a felesleges poharat. Embert ezzel is kereshetne, kábé hasonló sikerrel, mint akkor, Athénben tette a Nap fényében izzó utcákon. Oszd meg, ha tetszett!
-
Múzeum, este, fény, víz
Ha múzeum, akkor klasszicista, ha este, akkor fényár. No, meg szökőkút, mert úgy még izgalmasabb. Egyszerű recept, ha egy város valami olyasmit szeretne, ami nemcsak kultúrcél, hanem reprezentál is. Mert a naplementéhez hasonlóan igazi fotóscsapda, adja magát, hogy megörökítse és terjessze a mobilfotós éppúgy, mint a képeslapgyártó profi. A szegedi Móra Múzeum régen és most felújítva még inkább betölti ezt a hálás szerepet, magam is jól elszórakoztam a múzeum tükörképét egymást váltó színekkel festő szökőkút fotózásával. És szerencsére este nem szóltak a hangszórók… Oszd meg, ha tetszett!
-
Volt egyszer egy…
Van egy film, ami bár az egyik legtökéletesebb kreációja a filmtörténetnek, de nem sok sikere lenne a jelen évezredben. Már az első jelenetnél a plázamozizók többsége nem csak a hitéből, hanem az ajtón is kifordulna. Egy lepusztult és elhagyatott állomás a színtér, ahol pár marcona fickó vár valakit. Hosszan, idegőrlően. Teljesen feleslegesen, mivel rövidesen mind feldobja a bakancsát. Ennek a jelenetnek a hangulata jött elő bennem, mikor Újszeged egy régi állomása mellett fotóztam. A város és a semmi közepén, tört plexiüvegen keresztül – fantázia kérdése, de akár golyó is átjárhatta. Vadnyugati ördögszekerek helyett vadkeleti gyom. És persze a halódás. Oszd meg, ha tetszett!
-
Nem lecsó, de majdnem
Majd mindenkinek megvan az az étele, amit nemzeti karakteréből fakadóan imádnia kellene, de valahogy mégse megy. Valaki a halászlétől kap frászt rendre karácsonykor a családi összeröffenésen, mást pacallal lehet az Óperenciás-tengeren túlra űzni, megint másokat a mákkal töltött dolgokkal lehet gyors távozásra bírni. Nálam a lecsó az, amit akárhogy is próbálkoztam a gyerekkori irtózásomat leküzdve a felnőtté válásommal párhuzamosan megkedvelni, de nem ment. Viszont van a lecsónak egy távoli rokona, amely kedvencemmé vált: a tojásos sült paprika. Vagy tetszés szerint sült paprika tojással. A lényeg, hogy kevés egyszerűbb és gyorsabban elkészülő étkünk van, hiszen a paprikát nem szabad sokáig sütni, mert akkor a legtutibb, mikor még őrzi a keménységét valamennyire.…
-
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Kevés dolog vonzza úgy a közhelyeket, mint a sors. Ami igazából érthető, mert mégiscsak izgatja az ember fantáziáját az, ami az életünk pályájáról szól. Alakítás, megérdemlés, szembeszegülés, elrendeltetettség, belenyugvás, kovácsolás, rontás és áldás – talán ezek a leggyakoribb bölcsességeknek tekintett kinyilatkoztatások, amelyekkel áltatjuk magunkat. Akárhogy is fogjuk fel azonban, a sorsvonalat végül is csak elnyisszantják a Moirák, amit nem könnyű elfogadni az egyszeri halandónak, úgyhogy külön ágazat teremtődött a happy end biztosítására: a megváltás-ipar. De ebbe már nem mennék most bele, inkább javaslom a sorsunk édesítését kókuszgolyó munícióval! Oszd meg, ha tetszett!
-
A jövő a tojásban rejlik!
Tojásrakó emlősöket fejlesztenek egy meg nem nevezett kínai élelmiszeripari kutatólaborban, jelentette be a Xinhua hírügynökség, kiemelve a kínai népi demokrácia elsőbbségét a tudományos világban. A fotó az elsőként kikelt elefántfiókát mutatja, amint ormányával tör utat magának a tojáshéjon keresztül. Az intézet meg nem nevezett vezetője elmondta, hogy az elefánt tojáshozama messze meghaladja a csirkékét, és még a madárinfluenzára sem érzékenyek. A meg nem nevezett ujgur önkéntesek bevonásával végzett kísérletek célja a humán transzformáció, amely révén a jövőben lehetővé válik az emberek tojással való szaporodása is. Ennek előnye nem csak az, hogy a nemeket egyértelműen meg lehet majd határozni még a kikelés előtt, a kelési hőmérséklet szabályozásával, de a munkából sem…
