-
Nyomok a homokon
A hajdanvolt kősziklák tizedmilliméternyire zúzódott kvarcrészecskéi látszólag engedelmesen adják meg magukat a talpam nyomásának, ahogy végighaladok a néptelen tengerparti fövenyen, valamennyire délre Valenciától. Szargalacsint hajtó bogarak és parton futó madarak sértik csak fel rajtam kívül itt-ott a felszínt apró, sietős lépteikkel , ahogy az életet írjuk a Nap energiáját sugárzó homokba. Amíg a szél- és vízgörgette homokszemcsék rövidesen le nem radírozzák a betűket. Elmúlik, elmúlunk. Oszd meg, ha tetszett!
-
Hajdantél
Sarki farkas (Canis lupus arctos) Régi fotó, még a digitális korszak előttiből… egy, a tél fagyos valóságában, a kopasz ágak csontváz hálózatába keretezett élőkép. Egy állatról, amelynél télhez illőbb kevés van, a hó farkasa méltó lovagja a tél évente bekövetkező hódításának. Volt. A könyörtelenül tiszta fehérséget egyre inkább a sötétszürke uralma váltja fel. Sárba süllyedünk a hótakaró helyett, kavargó hőhullámok olvasztják el azon nyomban a tájat tétován takaró havat, úgy téve, mintha legyőztük volna a telet! Pedig ez nem győzelem, csak káosz, amit teremtettünk mi, a szénhidrogénkor hangyaszorgalmi sorsfalói. Fenrir immár délről támad, kielégíthetetlen étvágya az éhínséget hozza el számunkra, akik isteneknek képzeljük magunkat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Újratöltve
Bár nagyon magyarnak gondoljuk, igazi multikulti étek, sőt, hazánkban is ahány táj, annyi töltött káposzta, vagy inkább káposztás hús ismert. Eleve nem mindenki töltögeti a gombócokat káposzta vagy szőlő levelébe, ahogy én sem, valakinél paprikahiányosan halovány, más füstölt cuccokkal terheli. Valahol úgy eszik, mint a szendvicset, máshol bő lével, káposztával gazdagon merítik a mélytányérból, máshol nem savanyított káposztával főzik, megint máshol át sem mossák azt, annyira kedvelik annak vad ízét. Érdekes módon, amennyire kedvelt a házikosztok között, annyira nem fut a vendéglőkben, talán a lecsóhoz, paprikáskrumplihoz hasonlóan nem kellőképpen előkelő. Vagy csak túlságosan kötődik az egyedi ízléshez, mert „csak úgy jó, ahogy a mama készítette”? Pedig érdemes megpróbálni a többi…
Ezeket is érdemes megnézni
Kalácsság
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
Töredék a halálról
-
Három szarv
Háromszarvú kaméleon vagy Jackson-kaméleon (Trioceros jacksonii) A kaméleonok léte az evolúció nagy talánya. Végtelenül specializálódott gyíkok, rettentő érzékenyek szinte mindenre. Nem csak mint biológiai objektumok, hanem lelkileg is, még egy mamba sem tudja úgy felbaszni az agyát, mint egy bepipult kaméleon, majd beledöglik a felindulásba. Illetve bele is döglik. Nagy csuda tehát a létük, és ennek örüljünk, hiszen különlegesek, szépek és furák. Például mi fene értelme van három szarvat növeszteni egy fejre, mégha hím feje is? Még Triceratopsnak sem jött be hosszabb távon, pedig az nem mászkált az ágak között, és békés legelőként a nyelvét sem kellett a szarvak mentén kicsapnia, hogy lebunkózzon vele egy legyet. Persze, van erre magyarázat,…
Ezeket is érdemes megnézni
Mint cica a bojtot
Az ördög maga
Medvék napjára napfényes strandos medveöröm
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…
-
Boldog szaturnáliát!
Jó, biztos furán nézne az, akit így köszöntenénk a téli napfordulót ünnepelve, vagyis karácsonykor. Pedig a lakomával, az ajándékozással és az örökzöldek túlzott használatával éppen erre hasonlít legjobban a jelenkori kultúránk fő ünnepe, semmint a korai keresztény egyház által jó politikai érzékel kisajátított változatára, amivel kicselezte akkori legfőbb riválisát, a Mithrasz-kultuszt. A házimunka, a fogyasztás és fagyasztás ünnepe lett, mondhatnánk némi malíciával, eldurrogtatva olyan közhelyeket is, mint a „régen nem az ajándékozásról” szólt, meg elkereskedelmiesedett az egész. Ami igaz, de hát ilyenkor abba is gondoljunk bele, hogy a kapitalista világrendszerünkben eme felturbósított fogyasztás biztosítja emberek százezreinek a megélhetését. Szóval, félre az ideológiákkal, alapvetően mégiscsak egy meghitt, szép ünnep a legundokabb…
-
Cirkuszzsiráf
Zsiráf (Giraffa camelopardalis) Lassan végleg eldőlni látszik a cirkuszi állatszámok sorsa, a korszellem mond ítéletet felettük. Az ember és állat viszony átértékelődött, a maga túlhajtásaival és a természet valóságától elszakadt egyes ideáival együtt is alapvetően pozitív irányba. A cirkusz fő bűne, ami miatt áldozatul esett a változásnak, hogy azt az alárendeltségi viszonyt reprezentálja, amelyet túlhaladott a zeitgeist. Mert mit sugall a reflektorok fényében, a tömegnyi ember tekintetének kereszttüzébe pórázon porondra vezetett zsiráf imázsa? Az Emberét, aki uralja a természet lényeit, az ösztöneiket kötőféken tartva domesztikálja őket. Ez a látvány jobban birizgálja a feltámadt lelkiismeretünket, mint a civilizációnk fenntartása érdekében méltatlan halálra ítélt milliónyi állat sorsa, a kiirtott vadonban és ipari…
-
Dupla mosoly
Két arc, két mosoly. Az utcán végighullámzó arcnélküli emberfolyamba zoomolva tűnnek fel mikrotörténések, az emberi gesztusok pillanatai. Emitt egy szoborszerű mutatványos meredt mosolya provokálja az elhaladókat… A mosoly mosolyt szül, bár ezek inkább a zavar, vagy éppen a zavart rejtő kötekedés reflexszerűen arcunkra gyűrődő megnyilvánulásai, semmint belső boldogságunk manifesztációi. Álarcokat viselünk. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
Csevapi, a balkáni kebab
Baby, az utolsó rózsaszín delfin
-
Apró és kíváncsi
Törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea) Egy gorilla akár 200 kilogrammnál is súlyosabb személyiség lehet. És itt van ez a rokon, az emberi szerénytelenség jegyében főemlősnek elnevezett rendnek egyik legapróbb tagja, amely mindössze 100 gramm. Micsoda változatosság! Mintha lennének tacskó méretű elefántok… De miért is előny törpének lenni? Hiszen minél kisebb vagy, annál több éhes száj vágyik arra, hogy bekapjon. Viszont hamarabb jól lehet lakni, még az ág végei is elbírnak… valamit valamiért. A kíváncsiság viszont ugyanakkora, bármekkora majmok is vagyunk! Oszd meg, ha tetszett!
-
Ezogiccs
Piramisba zárt, érmék körében aranyszerű poron trónoló Nevető Buddha… Tömény sűrítménye a babonás giccsnek, méltán illik a porcelán szűzmáriák és az álindián álomfogók mellé. Babonába forduló felszínes spiritualizmus, vagy pusztán ízlésficam? De vajon nem ugyanennyire visszatetsző az elitista lenézés, a magasabb szintű fétisek imádói részéről? Az ízlés az ember sajátja, ahogy az örömérzet is. A giccs ártalmasabb vagy a „felsőbb szintről” kényszerített közízlés, akármennyire is magasröptű légyen is az? De jön ez ellenérv, hogy az igénytelenség eluralkodása legalább ilyen gyilkos járvány. Megoldás? Oktatás és szabad szellem, kitörve a piramisból. Oszd meg, ha tetszett!
