-
Toronyárus
Európa köldökpontján apró tornyokat árul Afrika szelleme az esőáztatta kövön térdelve bízva a turisták fantáziatlanságában. A kolonizáció égbe szúró emlékműve színes giccsként szelídülve sorakozik a pokrócon. Vajon hol készülhettek Eiffel acélszörnyének eme másolatai? Valószínűleg Kínában. Minden áramlik a globális világ véráramaiban, áru, ember, vírus… csak a világ entrópiája nem változik, az egyenlőtlenség örök. És az is marad. Oszd meg, ha tetszett!
-
Fejedelmi arcél
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica) Az emberre hajlamos a címkézésre és a rangkórságra, eme mániánk az állatokat sem kíméli. Így lett a leopárdból parázna, az oroszlánból királyi fenség, a tigris meg – eggyel alább – kegyetlen fejedelem. A puma meg igénytelen luvnya, ami kissé kilóg a nemesi sorból, bár lehet csak azért, mert nem is igazi nagymacska. Annak ellenére, hogy az ilyeneknek semmi értelme nincsen, meg kell hagyni, van valami lenyűgözően fenséges a tigris habitusában. Szépség és erő, még akkor is, mikor pusztán csak átadja magát a lombok között beszűrődő napsugaraknak. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vízparti ember (Homo sapiens) kolóniák
Egy, a főemlősök körében nem általános viselkedés figyelhető meg az ember esetében, amelynek egyedei nyáron, mikor a hőmérséklet 25 Celsius-fok fölé emelkedik, nagy tömegben jelennek meg a vízpartokon és a sekélyebb vízrészeken, lehetőség szerint a tűző napon, mikor minden intelligensebb létforma árnyékba húzódik. A tömeges viselkedésük pontos oka nem ismert. Azt a kutatások kizárták, hogy táplálékot keresnének a vízben, illetve vándorlási szándékot sem találtak, amely a vizeken való átkelésre késztetné őket. A következő hipotézisek születtek a viselkedés magyarázatául: – Az ember a dominanciát leginkább a has és fenék méretével fejezi ki, így az amúgy magukra majdnem teljes testfelületet elfedő, idegen tárgyakat öltő egyedek ilyen közösségi összejöveteleken mutatják be domináns mivoltukat,…
-
Farkasszem
Szürke farkas (Canis lupus) Van, hogy egy fotóról igazán semmit sem kell írni, minden képi és érzelmi információ benne van, és ez csak taszítja a szövegelést. Ide tartozik ez a portré is, az állat tekintete és megjelenése nem igényel magyarázatot. Csak nézzünk vele farkasszemet! Oszd meg, ha tetszett!
-
Héliosz leszáll
Messzi Nyugaton, az óceán által ölelt boldogság kertjében várja Heszperia, hogy befogja a mindent látó titánfi aranyló fogatát, és az éj sötétjében útra kelő hajójára segítse. Évezredek óta rója égi útját, a gondtalan aranykortól figyelve az egyre silányuló korszakokon hömpölygő emberi sorsfolyamot. Mit láthat most Athén kikötőjében? Már nem evezővel tuningolt fahajók, hanem hatalmas acélszörnyek szorítják ki a tenger szénhidrogénekkel telített vízét Pireusz öblében, a rég eltűnt erdők helyén házrengeteg ontja magából a civilizáció bűzét. A tenger hullámai a betonfallal védekező partot ostromolják látszólag eredménytelenül, bár ne legyen kétségünk afelől, hogy az elkövetkezendő évezredek megmutatják, ki valójában az úr. A naplemente szépsége azonban örök, aranyló percei az elmúlás gyönyörűségének hazugságával…
-
Negyedfélmajom
Alaotra-tavi bambuszmaki (Hapalemur alaotrensis) Alig van belőle néhány, vadon is talán csak 2500. Vagy még annyi sem. Sajnos makiknál ez nem számít kivételesnek, úgy fogynak, mintha direkt irtanánk őket. Ja, és irtjuk is? Aztán elfogynak végleg. Pedig mindegyik egy alig ismert csoda. Példának okául ez a faj kifejezetten jól úszik, ami azért nem megszokott képesség egy félmajomtól, olyan táplálékon él, amelyet más főemlős nem igazán tud megemészteni, nem szólva a vegetáriánus életmód árnyoldalairól, a növényi mérgekről, amelyekkel ők jól megbirkóznak. Ezen csodák eltűnésével vagyunk és leszünk kevesebbek… de mit számít, ha az ember uralkodásra teremtetett, mi vagyunk a Föld nevű szemétdomb urai! Még… Oszd meg, ha tetszett!
-
Én, Narám-Szín, a győztes
Az általam teremtett holtak hegyén kapaszkodom felfelé, a négy égtáj meghódítójaként. Nincs, ki ellenálljon hatalmammal, ti heten, a régi istenek sem. Akkád vagyok, ember vagyok és egyenrangú lettem veletek. Lullubi meghódolt, a halál poharából kortyolnak a harcosaik, áldozatai a háború rítusának. Szent koronaként viselem szarvas sisakom, kezemben a messzire hordó íjam és a városokra halált osztó nyilam. Készen állok az ostromra, hogy elfoglaljam az égi birodalmatokat, hogy elnyerjem tőletek a halhatatlanságot, amit bitoroltok az emberek elől. Szargon vérvonalát fogják félni és isteníteni az emberek az idők végezetéig! A történelem első birodalma, a Sarrukín (Szargon) által alapított akkád birodalom a legendák szerint Narám-Szín (ur. i. e. 2254-18) nagyravágyásának esett áldozatul, az…
-
Csigaság
Éti csiga (Helix pomatia) Nagyon sokáig nem tudtam komolyan venni a mobiltelefonos fotózást. A kis képernyőn talán még mutattak valamit a képek, de azért komolyabb felbontásban elég szánalmas volt az eredmény. Aztán csak fejlődött a technika, és előtérbe kerülhetett a telefon óriási előnye: mindig kéznél van a jó pillanatokban. A minap is egy ilyen jó pillanat ígérkezett, mikor biciklitúrán bekanyarodtam egy mellékutcába és elém tárult egy elhagyatott vasútállomás. Ez már önmagában előcsalta a telefonomat, hogy pár fotót készítsek, mikor a kompozíció szerkesztése közben majdnem tragédiát okoztam. Halálosat. Majdnem ráléptem egy előttem elrohanó csigára… de megúszta. És egyből kínálkozott a lehetőség egy jóval látványosabb kompozícióra, amely magába foglalja mind a rendkívüli…
-
Vörös Malom
Nyilván nem az én világom az új és régi gazdagok kivagyiságot hirdető mulatozóhelye, de van valami megkapó a Montmartre híres-hírhedt egykori lebujában, pontosabban abban, ahogy uralja a párizsi éjszakát. A Moulin Rouge egy fogalom, egyből kötjük hozzá a kezdetek bohémvilágát, a múlt századelő kabaréját, melyek akkor még izgalmasak is lehetettek, és természetesen az akkori idők nagyvárosi fülledtségét magába sűrítő kánkánt, amely mára erősen vesztett erotikus hatásából, hiszen kit érdekelnek a magasba lendített lábak, mikor a seggghájrengetés az aktuális divat? A képen igyekeztem a dinamizmust és a vörös színeket hangsúlyozni, ahogy az éjszakát várva szinte életre kell a neves lebuj. Ki tudja, meddig hirdeti a nagyvárosi elit szabadságát… az elmúlt bohémélet…
Ezeket is érdemes megnézni
A pápa rinocérosza
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
Tűz, játék, torony
-
Száguldás
Kétujjú lajhár (Choloepus didactylus) Kapaszkodni kell, de nagyon, hiszen anya rohan… Mert csak a fénysebesség abszolút, amitől a legedzettebb lajhár is messze jár. De ezzel a sebességgel is képesek meglepő húzásokra, mint amiről a közkedvelt állatkerti anekdota is mesél, amely szerint Veszprémben kiszaladt egy lajhár a kifutójából. A történet csak annyiban téves, hogy a Győri Állatkertben esett meg (mindig vigyázni kell az anekdotákkal), viszont valóban meglépett, igaz, túl messzire nem jutott el. Mert egy lajhár nagy bölcsességében nem szokott világgá futni. Jelen esetben sem, csak némi építkezés zavarta meg az elmélkedésre szánt órákat, és méltatlankodva indult meg a nőstény egy körútra, kicsinyével a hasán. Majd mire visszaért, mindenki végzett. Minek…
