-
A törpe törpéje
Törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) Van egy zoológiai alaptétel, valahol a citromsav-ciklus pontos menetének leírása és a Mendel-törvények között félúton: ha egy állatfaj kifejlett egyede aranyosan néz ki, a kölyke még annyira olyan lesz. Emberi ösztön ez, minél kifejezettebbek az infantilis vonások, annál inkább akarjuk védelmezni és gondozni, és ellenállhatatlan vágyat érzünk a simogatásra, ahelyett, hogy kapásból agyoncsapjuk. Persze ez oltári nagy baromság, nem akarnak ők cukik lenni, és sokszor félelmében tágul ki az állatok szeme, és nem azért mozdulatlanok, mert örömmel fogadják nem kért kedvességünk, hanem egyszerűen csak ledermednek. Emellett, a cuki külső akár teljesen más karaktert, sőt veszélyeket is rejthet. A törpe lajhármakik harapása például kifejezetten fájdalmas, mivel mérgük…
-
Úgy élvezem én a strandot…
Jegesmedve (Ursus maritimus) A koppenhágai állatkertben nagy játék közepette találtam a jegesmedvét, amint valamit dobálgatott a vízben. Nagy barna tárgy volt, de csak egész közel kerülve vettem észre, hogy az objektumnak nagy fogai vannak és kidülledő szemei, és határozottan egy lófejnek tűnik. Na, gondoltam, hogy kiverné ez a biztosítékot egy kevésbé viking állatkertben, mondjuk nálunk, ahol még egy előzetesen jobb létre szenderült fehér patkány látványa is elborzaszt sokakat, ahogy eltűnik a kígyó szájában. A jegesmedve viszont köszönte, nagyon élvezte a játékot, majd eszköz nélkül folytatta a magányos szinkronúszást, jókat pancsolva a medencében. Ekkor sikerült elkapnom , mintegy mozgásban az úszólecke közben, és még a lófej sem látszik rajta, így a…
-
Serpopard avagy mi a fene ez?
Biztos vagyok benne, hogy Erich von Däniken és Nemere István urak, valamint számos hagymázas követőjük misztikus kéjének központi alakja lehet ez a fura figura. Hiszen, ha kellő távolságból vagy pixeles képen tekintünk reá, kapásból vágjuk: jé, dinoszauruszok! A reptiliánok uralta bolygónk őrző-védő háziállatkái ezek, bizonyíték a kreacionisták számára, hogy az ember a világ teremtésétől kezdve vagyon, tehát semmi csoda, ha istenfélő eleink dinoszauruszokat fejtek és trilobiták okoztak nekik hasmenést. Emellett az atlantisziak már mindent tudtak az időutazásról, az ufonauták pedig a rekordhosszú valóságshowt közvetítenek rólunk a csillagközi csatornákon, miután időnként jól megkeverik a lapokat térben és időben, meg az egész úgyis sumér-magyar hagyomány, ahogy a rockosított népdalaink is erről zengnek.…
-
Viszlát, és kösz a halakat!
Palackorrú delfin (Tursiops truncatus) Hé, te ott! Ember, hozzád beszélek! Úgy se érted, eddig se értetted… Pedig kedvellek ám, bármennyire is hiszel öntelten a saját felsőbbrendűségedben, olyan aranyosan esetlenek vagytok a hülye testalkatotokkal és arckifejezéseitekkel. Figyelünk rátok, párszor már kihúztunk benneteket a csávából, bármennyire se vagytok képben ezzel. Megint meg fogjuk tenni. Bár ez most jobban fog fájni nektek, akkora baromságot csináltok. No, de lassan lelépünk, köszönjük a gondoskodást és a sok érzelmes delfines könyvet és filmet, jól megkönnyeztük volna őket, ha nem tudnánk, valójában mit is csináltok. Egymással. És velünk is. Viszlát, és még egyszer, kösz a halakat! In memoriam Douglas Adams (1952-2001) Oszd meg, ha tetszett!
-
„Eredeti román!”
„Fotós vagy?” – szögezte nekem a kérdést az apró barna emberke a fakanalak halma mögül, gyanítva, hogy lehet némi összefüggés a nyakamon lógó szerszám és köztem. Nem akartam bonyolítani a kérdést, ezért csak annyit közöltem, hogy olyasmi (és elnézést kérek minden profi fotóstól a nagyképűségemért). A dombóvári piacon voltunk, amely adta a vidéki vásárok minden kelet-európai báját. A szikrázó napsütésben a hot dogos lakókocsi éppúgy csillogott-villogott, mint az árusok foga sárgája és a már a hipermarketek akciós küzdőtereiről is kiszorult proletár reklámszatyra. De vidám világ ez, jöttem rá azonnal, mikor kaptam a következő kérdést: „Csinálnál rólunk is fotót?” Naná, egyből megörültem a lehetőségnek, és ahogy büszkén és vidáman pózolni kezdtek…
-
Unokatesók
Európai vidra (Lutra lutra) és menyét (Mustela nivalis) Minap kérdezte kolléganőm, hogy megvannak-e még a fotók a Lucáról, a vidra- és Picurról, a menyétkölyökről. Igen, Vera, megvannak, elő is vettem őket most a fotóarchívumból, mert annyira érdekes rövidke mese az övék, hogy akár még egy szószékról prédikáló is beágyazhatná egy tanulságos karácsonyi történetbe a két istenteremtette árva féreg kisded barátságról, ugye, híveim, ti meg jelentgetitek fel egymást, rossz helyre szavaztok és még a perselybe is csak ötforintosokat dobtok galádul! De visszatérve, valóban árvákról van szó, amelyek 2011-ben érkeztek a Szegedi Vadaspark mentőközpontjába, és valóban szoros barátságot kötött a kissé méla vidrakölyök és az örökmozgó menyétfióka a rögtönzött mustelidae-óvodában. Nem nagyképűségből…
-
Fényszarvas
Amikor először láttam, meglepődtem, annyira egyedinek tűnt sok más karácsonyi hangulat transzformálását célul tűző kültéri díszlet viszonylatában. Az újszerűsége okozta meglepetés lassan lanyhult, ahogy egyre inkább részévé vált a szegedi advent képének az évek során. Illetve utána olvasva kiderült számomra, hogy bár nem régi, de – ahogy szinte minden – Amerikából származó, világszerte elterjedt hagyomány a fényszarvasok állítása. Hogy miért pont szarvas, ami jól láthatóan nem rén, az nem derült ki számomra, de mindenképpen jobb, mint egy drótvázas fényjézuska. Oszd meg, ha tetszett!
-
Repül a teknős!
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) Ritka, hogy egy vadállatot a hozzá fűződő kulináris produkciók alapján nevezzenek el. Gondoljunk bele, milyen furcsa lenne vad pörköltdisznóként, kolbászszarvasként és mezei paprikásnyúlként említeni kedvelt hazai vadjainkat! Nyilván a levesteknős sem örült annak a megtiszteltetésnek, hogy az egyszeri matrózban már csak a nevének említése is beindítja a pavlovi-reflexeket. És erre még áldást is kap, miután a teknőc hús a legmagasztosabb szakértők által halnak minősítve a böjt keservét is enyhítette. Amíg volt elég… Szerencsére az Emmeni Állatkert teknőceit senki semmi akarja, vagy inkább tudja elfogyasztani. Békésen és komótosan szárnyalnak az óriás akváriumban, mint meglett korú hölgyek és urak álmaikban a melegvízű medencében. Eme lassúságukban sem könnyű lekapni…
Ezeket is érdemes megnézni
Ágról ágra
Kapaszkodó víziló
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
-
Árnyjáték a tengerparton
Bár maga a sziget laposságával és dél-balatoni hangulatot árasztó nyaralóövezetével nem nyerte el a tetszésemet, Vir sziget strandjának megvolt a maga vadregényes hangulata. Egy árnyas kis liget magasodott a part felett, ahová kellemes és ajánlatos is volt visszahúzódni a tűző nap elől. Itt figyeltem és fotóztam lányaimat az ellenfényben, ahogy felfedezik a tájat és persze átbeszélik a frissen szerzett élményeiket. A már giccsbe hajló panoráma előtt kirajzolódó sziluett olybá tűnik, mint egy nézőtér, amelyben létünket töltjük, árnyként nyomot hagyva a világban. Mindenképpen szebb hely lenne egy hasonlatnak, mint egy barlang, még ha az sajnos közelebb is áll a valósághoz… Oszd meg, ha tetszett!
-
Szemes tojás
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) Elfeledhetetlen, mekkora izgalommal vártuk, hogy kikeljenek az első krokodilfiókák. Majdnem annyira, mint később Barbi és Bobo, mikor nem vettük el tőlük ezt a hatalmas szülői élményt, pontosabban a tojásaikat nem szedtük ki a költődombjukból a keltetőbe. Szinte a krokodilanya izgalmával vártuk, hogy a századik nap átlépése után mikor kezdenek el kvartyogni a tojások. Végre meg is hallottuk az összetéveszthetetlen hangot! Krokodilfogak híján csipesszel segítettünk a fiókáknak. És ekkor kinézett egy hatalmas krokodilszem a tojásból! Rácsodálkozva a világra, meg arra a kopasz fazonra, aki szembebámulja, majd egy fura fekete dobozt tart az arca elé. A krokodilokat értelmi és anatómiai jellegeiket tekintve egyaránt akár félig madárnak is tekinthetnénk,…
Ezeket is érdemes megnézni
Őrszem
Fejedelmi arcél
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
