-
Repül a teknős!
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) Ritka, hogy egy vadállatot a hozzá fűződő kulináris produkciók alapján nevezzenek el. Gondoljunk bele, milyen furcsa lenne vad pörköltdisznóként, kolbászszarvasként és mezei paprikásnyúlként említeni kedvelt hazai vadjainkat! Nyilván a levesteknős sem örült annak a megtiszteltetésnek, hogy az egyszeri matrózban már csak a nevének említése is beindítja a pavlovi-reflexeket. És erre még áldást is kap, miután a teknőc hús a legmagasztosabb szakértők által halnak minősítve a böjt keservét is enyhítette. Amíg volt elég… Szerencsére az Emmeni Állatkert teknőceit senki semmi akarja, vagy inkább tudja elfogyasztani. Békésen és komótosan szárnyalnak az óriás akváriumban, mint meglett korú hölgyek és urak álmaikban a melegvízű medencében. Eme lassúságukban sem könnyű lekapni…
-
Árnyjáték a tengerparton
Bár maga a sziget laposságával és dél-balatoni hangulatot árasztó nyaralóövezetével nem nyerte el a tetszésemet, Vir sziget strandjának megvolt a maga vadregényes hangulata. Egy árnyas kis liget magasodott a part felett, ahová kellemes és ajánlatos is volt visszahúzódni a tűző nap elől. Itt figyeltem és fotóztam lányaimat az ellenfényben, ahogy felfedezik a tájat és persze átbeszélik a frissen szerzett élményeiket. A már giccsbe hajló panoráma előtt kirajzolódó sziluett olybá tűnik, mint egy nézőtér, amelyben létünket töltjük, árnyként nyomot hagyva a világban. Mindenképpen szebb hely lenne egy hasonlatnak, mint egy barlang, még ha az sajnos közelebb is áll a valósághoz… Oszd meg, ha tetszett!
-
Szemes tojás
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) Elfeledhetetlen, mekkora izgalommal vártuk, hogy kikeljenek az első krokodilfiókák. Majdnem annyira, mint később Barbi és Bobo, mikor nem vettük el tőlük ezt a hatalmas szülői élményt, pontosabban a tojásaikat nem szedtük ki a költődombjukból a keltetőbe. Szinte a krokodilanya izgalmával vártuk, hogy a századik nap átlépése után mikor kezdenek el kvartyogni a tojások. Végre meg is hallottuk az összetéveszthetetlen hangot! Krokodilfogak híján csipesszel segítettünk a fiókáknak. És ekkor kinézett egy hatalmas krokodilszem a tojásból! Rácsodálkozva a világra, meg arra a kopasz fazonra, aki szembebámulja, majd egy fura fekete dobozt tart az arca elé. A krokodilokat értelmi és anatómiai jellegeiket tekintve egyaránt akár félig madárnak is tekinthetnénk,…
Ezeket is érdemes megnézni
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Pókszabású
Mamutcsontkollekció
-
Amitől a szem könnybe lábad
Most kicsit el kellett gondolkodnom a címadással. Mert könnybe lábasztót akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy van köze a lábad igéhez. És egyáltalán mi az, hogy „lábad”? Persze, értjük, ez az, amikor a szemünk majd kifolyik, akár – tetszés szerint – a Soros-zenekar újabb nemtelen támadása vagy egy újabb Orbán győzelmi szónoklat hallatán, vagy elhagyott a galambunk, esetleg szénné égett a csirke sütőben. Vagy egy ilyen fotót nézegetünk, arra próbálva rájönni, mi a jóisten lehet az. Elárulom majd, de visszatérve a lábadhoz, mármint az igéhez, nem az olvasó alsó végtagjához, amelyhez természetesen semmi közöm, tényleg különleges egy szó ez, és csak így, ebben a szókapcsolatban fordul elő.…
-
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Daru (Grus grus) Hogy lehetne szép egy elrontott fotó? A festőknek könnyebb, tőlük maximum azt várják el, hogy ha valakit vagy valamit lefestenek, legalább nyomokban felismerhető legyen, akár az egy párévnyi dicsfényben úszó oligarcha udvari piktorának „pénznek nincs szaga” alkotása vagy akár egy beszívott festő szürreális vázlata a kétfejű barátnőjéről, akinek már a nevét is elfelejtette. A fotózásnak azonban megvannak a maga modoros szabályai, amely alapján bárki rávágja, hát öcsém, ezt elkúrtad, mert életlen, túlexponált, hát még a kompozíció, az a fránya aranymetszés! Pedig nem. Számos fotóm van, amely bár messze van a tökéletestől, de nem vágok ki a kukába. Vagy éppen direkt csinálok „rossz” képet. Hangulata, története van, többek,…
Ezeket is érdemes megnézni
Szögedi zörge
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
Pókszabású
-
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
Aki válaszol: törpe víziló (Choeropsis liberiensis) – Hogy tetszik az első pár hét az életedben?– Minden jó. Csak sok köcsög van. Oszd meg, ha tetszett!
-
Gránátalma és túró
Kevés túlértékeltebb dolog van a konyhaművészetnél, pontosabban annál az ételfetisizmusnál, amely minden médiát ural ebben az évtizedben. Valóságshowk kipirosodott fejjel üvöltő sztárszakácsai, a főzőcsatornák unott hangon kotyvasztó stúdióséfjei szolgálják ki a nem csillapodó éhséget ezen téma iránt. Nem véletlenül nevezik ételpornónak ezt, a vizuális ingerek tobzódása és az extremitások hajszolása egyfajta következménye annak, hogy a nézők ingerküszöbe is emelkedik, egyre nehezebb lázba hozni őket. Olyan ételekkel, olyan alapanyagokkal dolgoznak már, amelyet egyszeri család sosem fog megfenni, mert vagy nincs rá pénzre, vagy úgy rontja el a nagymama jóízű receptjét, hogy öröm hányni. De azért bámuljuk a tévében. Amúgy szeretek sütni és főzni. Mert jó, és sokszor egyszerű alapanyagokból és egyszerű…
-
A puma és a leopárd
Jaguár (Panthera onca) Időnként nagyon irigylem a természetfotósokat. Hosszú órák a teljes nyugalomban, feszülten várva, hogy lencsevégre kapódjon egy-egy érdekes momentum – és ami a legfontosabb feltétel, tökéletes csendben. Pont ez utóbbira áhítoztam, midőn a fekete jaguár kölyök és foltos anyja délutáni játékát igyekeztem megörökíteni, a kerítés mellett a legkisebb feltűnést keltve, cserjeszintben megbújva. Ami annak ellenére is jól sikerült, hogy nem növesztettem leveleket és még termést sem hoztam. Sőt, túl jól, mert így a látogatók fesztelenül beszélgethettek mellettem a nagymacskákról, olyan elméleteket gyártva, melyek hallatán erős kétségeim támadtak a humanoidok általánosan elfogadott evolúcióját illetően, inkább a szivacstól való közvetlen leszármazást valószínűsítve. Jó tudom, az ember az a lény, amely…
-
A romlás esztétikája
Ki tudja, mi lehet az oka, de sokkal izgalmasabb téma számomra a tárgyakat, épületeket a romlás állapotában fotózni, mint teljes pompájukban. Talán az elmúlásban rejlő melankólia, a régmúlt csontvázának titokzatos szépsége ragad meg? A szegedi téli kikötőben veszteglő rozsdamarta kotróhajó is hamar felkeltette a figyelmem. Mintha egy Mad Max film színtere lenne a kikötözött hajószörny. Csak a megfelelő fényre kellett már várnom, majd fotózás után egy kis utómunka a tónusok és színek, árnyalatok beállítására, és máris elénk tárul egy gép múltja és bomló jelene, ahogy a természet lassan visszahódítja mindazt, amit elvettünk tőle. Oszd meg, ha tetszett!
-
Mint cica a bojtot
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) Lehet azon töprengeni, vajon milyen evolúciós előnye lehet annak, hogy a farok egy bojtban végződik. Talán a legyeket lehet hatékonyabban elűzni vele, még jelezni is lehet egymásnak általa, vagy pusztán csak csinosabb tőle az oroszlán hátulról… ki tudja ezt? Az azonban biztos, hogy egy oroszlánkölyköt ilyen zavaros tudományos hipotézisek nem foglalkoztatnak, inkább maga a szőrpamacsszerű képződmény az, ami kiváltja az érdeklődését. Mert nincs az a macska, amely ne követne boldogan egy előtte elhaladó bojtot, folytatódjon bármiben is az a végén. Így a macskák nagy szerencséje, hogy még nem fejlődött ki bojtos végű óriáskígyó. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
A varangy döge
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Bioport felfedező: Lisztkukac ropogtatva!
