-
Dupla mosoly
Két arc, két mosoly. Az utcán végighullámzó arcnélküli emberfolyamba zoomolva tűnnek fel mikrotörténések, az emberi gesztusok pillanatai. Emitt egy szoborszerű mutatványos meredt mosolya provokálja az elhaladókat… A mosoly mosolyt szül, bár ezek inkább a zavar, vagy éppen a zavart rejtő kötekedés reflexszerűen arcunkra gyűrődő megnyilvánulásai, semmint belső boldogságunk manifesztációi. Álarcokat viselünk. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Medvék napjára napfényes strandos medveöröm
Száguldás
Múzeum, este, fény, víz
-
Kapubanoroszlán
Szigorú oroszlán a giccs színeiben pompázó fényárban, kőszemeivel tekint az alant ködöt lehelő embertömegre, ahogy az hullámzik a fagyoskodó árusok bódéi között a katedrális előtti, keretbe zárt téren. Hajdan egy fickó hirtelen felindulásában kikergette a kufárokat a templomból, talán arra figyelnek a csúcsragadozók, nehogy újra házon belüli konkurenciája legyen a hit üzletének. De ki kívánkozna a komor falak közé az adventi vásárból? Ekkor inkább a fogyasztás istenei előtt áldozunk, de így van ez rendjén, hadd örüljön az államháztartás az áfának, az árusok a be nem ütött bevételnek, az ellenőrök a lebukott árusoknak, a többiek meg csak vásárolnak, vásárolnak, vásárolnak az adventi ökoszisztémában. Oszd meg, ha tetszett!
-
Bömböl a medve
Hobo Blues Band – A Tigris És A Medve Utolsó Találkozása Jönnek a hajtók, röhög a kereplő.Üvölt a tigris, bömböl a medve,Jajgat a fű és reszket az erdő.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Hallod-e testvér, ütött az óránk!Üvölt a tigris, bömböl a medve.Halálunk lánggal, kutyákkal jön ránk.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Fogoly az öcsém, a cirkuszban táncol.Üvölt a tigris, bömböl a medve.A húgom macska és nem fél a lánctól.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Bekerítettek, nincs menedékünk!Üvölt a tigris, bömböl a medve.Ágy elé terítik holnap a bőrünk.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Pusztul a fajtánk… Halálunk tűzzel jön ránk.Pusztul a fajtánk… Hallod a kutyákat?Pusztul a fajtánk… Pusztul a fajta.Pusztul…
-
Ahogy tetszünk
Vajon mit venne észre legnagyobb különbségként az egyszeri múltszázadbeli múzeumlátogató, aki véletlenül egy óegyiptomi időhurokba esve hirtelen a mában találná magát? Feltételezhetően azt, hogy a modern kor látogatója háttal élvezi a művet, de olyannyira, hogy még csücsörít is hozzá, miközben a feje elé tart valami kütyüt. Talán speciális tükör lenne az, amely újabb dimenzióit tárná fel a már agyonelemzett festményeknek? Dehogy, kutyát sem érdekel a mű, az csupán kiegészítője önnön tökéletességünk újbóli megerősítésének. Selfienek hívják, amely a lehető legtökéletesebb szó erre, hiszen magunk állandó középpontba helyezését szolgálja. Nem az élmény és új ismeretek befogadását örökítjük meg, hanem az egónkat erőltetjük minden helyzetre. Fura egy ellentmondás ez, de sok ilyen van,…
-
Toronyárus
Európa köldökpontján apró tornyokat árul Afrika szelleme az esőáztatta kövön térdelve bízva a turisták fantáziatlanságában. A kolonizáció égbe szúró emlékműve színes giccsként szelídülve sorakozik a pokrócon. Vajon hol készülhettek Eiffel acélszörnyének eme másolatai? Valószínűleg Kínában. Minden áramlik a globális világ véráramaiban, áru, ember, vírus… csak a világ entrópiája nem változik, az egyenlőtlenség örök. És az is marad. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vízparti ember (Homo sapiens) kolóniák
Egy, a főemlősök körében nem általános viselkedés figyelhető meg az ember esetében, amelynek egyedei nyáron, mikor a hőmérséklet 25 Celsius-fok fölé emelkedik, nagy tömegben jelennek meg a vízpartokon és a sekélyebb vízrészeken, lehetőség szerint a tűző napon, mikor minden intelligensebb létforma árnyékba húzódik. A tömeges viselkedésük pontos oka nem ismert. Azt a kutatások kizárták, hogy táplálékot keresnének a vízben, illetve vándorlási szándékot sem találtak, amely a vizeken való átkelésre késztetné őket. A következő hipotézisek születtek a viselkedés magyarázatául: – Az ember a dominanciát leginkább a has és fenék méretével fejezi ki, így az amúgy magukra majdnem teljes testfelületet elfedő, idegen tárgyakat öltő egyedek ilyen közösségi összejöveteleken mutatják be domináns mivoltukat,…
-
Vörös Malom
Nyilván nem az én világom az új és régi gazdagok kivagyiságot hirdető mulatozóhelye, de van valami megkapó a Montmartre híres-hírhedt egykori lebujában, pontosabban abban, ahogy uralja a párizsi éjszakát. A Moulin Rouge egy fogalom, egyből kötjük hozzá a kezdetek bohémvilágát, a múlt századelő kabaréját, melyek akkor még izgalmasak is lehetettek, és természetesen az akkori idők nagyvárosi fülledtségét magába sűrítő kánkánt, amely mára erősen vesztett erotikus hatásából, hiszen kit érdekelnek a magasba lendített lábak, mikor a seggghájrengetés az aktuális divat? A képen igyekeztem a dinamizmust és a vörös színeket hangsúlyozni, ahogy az éjszakát várva szinte életre kell a neves lebuj. Ki tudja, meddig hirdeti a nagyvárosi elit szabadságát… az elmúlt bohémélet…
-
Sülve kürtös
Ma már nincs vásár kürtöskalácsos nélkül. Ilyen és olyan, időnként csapnivaló minőségben. A rendszerváltás korában robbant be, akkor még csak pár helyen árulták a fura kalácsot, amelynek székely, pontosabban annak tartott eredete (amúgy ősileg szász) plusz élményt jelentett a nagy egymásra találásban. Egyből ápgrédolta a régi, olajban ázó, papírvékony lángosok maszek világát, és tette függővé a Balaton partján rákvörösödő keleti és nyugati németeket is. Én először Füreden találkoztam vele, a nyári meló melletti gyors kajálások alaptétele lett. …és azóta sem ettem annál finomabbat ebből a fajtából. Jó, tudjuk, a költséghatékonyság jegyében a sütők egyre nagyobb arányban tartalmaznak nem házi konyhába való anyagokat, és az élelmiszeripar már csak ilyen. Viszont, ahogy…
-
Szőlősrakéta a Kálvárián
Szekszárd a borról szól, ez lépten-nyomon érződik a város hagyományaiban és mindennapjaiban egyaránt. Nyilván ezért szerettem meg sört a városban felnőve, de hát az antitézis is csak erősíti a tézist. A borlé irányultságú mezőgazdaság megjelenítése volt a célja a Kádár-kor és egyben a városka fölé magasodó hegy csúcspontjára telepített szőlős-búzakalászos fémszobornak, mármint annak alkotójának. A korszakra való utalásom nem véletlen, nem pusztán azért, mert a néphatalom iránt végtelen lojális szobrász telerótta a krómacélt aktuális politikusok nevével, ami tudjuk, sosem az időtállóságnak szól, inkább a további megrendelések reményének, hanem azért is, mert szerintem kifejezetten fenyegetően mutat a város felett. Mint egy óriási rakétakilövő, legalábbis én annak neveztem el. Azért közelebbről nézve…
Ezeket is érdemes megnézni
Az egér élete
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Ágról ágra
-
Corazón oxidado
Rozsalepte védelem az elhagyatott park körül, a szív időt nem álló kerítése. Az enyészetet körülölelő vasváz még riaszt, mintha balsorsával mérgezné a bátrakat, akik csak által merészkednének rajta. Nincs már a múlt romantikája, semmi melegség, csak az elmúlás előtti utolsó színpompa, amelyet rövidesen beborít a jövőt felemésztő sötétség. Sors. Oszd meg, ha tetszett!
