• Állatkertek,  Kritikák

    Oceanogràfic Valencia

    Annak ellenére, hogy gyakorlott állatkert-látogatónak tekintem magam, az óceanáriumok világa még sok felfedezni valót tartogat számomra. Nyilván voltam a hazai kiadásban, sőt, annak svéd nagytesójához is volt szerencsém, most utánuk – egy hatalmas ugrással – a legnagyobbak egyikével folytathattam a sort. Az óceanáriumok messze a legköltségesebb típusú állatbemutatók, nem véletlen, hogy kőkemény piaci szempontok szerint működnek, aminek előnye és hátránya is bőven van, de erre később térjünk vissza. Elsőként maradjunk csak annál a döbbenetnél, amelyet Európa jelenlegi legnagyobb vízi állatparkja mér az emberre, mikor először szembesül a titáni mértékeivel. Amolyan lábat földbe gyökereztetőek a hatalmas akváriumok, látványos megoldások, és ez az élmény többször vissza-visszatámad az egyes helyszíneken is. Maga a…

  • Étel, ital,  Kritikák

    Dreher IPA

    A globalizáció egyik áldása, ahogy az Amerikából kirobbant sörforradalom hullámai megrengették a világot, főleg azokban az országokban elérve radikális megújhodást, amelyeket a gyenge lágerek uraltak. Mint kis hazánk… Magam példáját hozva, bár még az egérszagú Szalon sörön szocializálódtam a rendszerváltás környékén, a középkorú férfilét érettségét külső jegyekben elérve eljutottam a hazai sörszerű levek teljes elutasításáig. A közízlés azonban sokáig nem változott, emlékszem, mikor hajdan milyen értetlenséget és ellenkezést váltott ki a kőmívelő munkások körében, mikor édesapám egy jól végzett munka jutalmául nem a szokás szerinti egérzamatú sört hozatta velem, hanem egy fokkal prémiumabb Dréhert. Mint ahogy pár éve is sikerült elámélkodnom, mikor az akciósan leértékelt Pilsner Urquell helyett az ideiglenesen…

  • Könyvek,  Kritikák

    Joseph Heller: A 22-es csapdája

    Ha van regény, amelyet meg kell neveznem, mint ami óriási hatással volt az életfelfogásomra, akkor kapásból vágom, hogy a 22-es csapdája. 5-6 évente tuti elolvasom, újra és újra átélve az abszurditás tökéletes esszenciáját, átvészelni ennek a mindennapokban való tükröződését . Ahogy megfigyeltem, kétféle embertípus létezik, a választóvonal az első fejezet, amely után valaki vagy a sarokba dobja a könyvet, vagy rátapad és a rabjává válik. Ehhez valahogy másként kell látni és érezni. Azt, hogy az abnormálitás kötőanyaga a rendszereinknek. A 22-es csapdájának kérlelhetetlen logikája köt gúzsba mindenkit, és emészt fel szép lassan vagy gyorsan minket. Ez egy olyan háborús regény, amely igazából nem is a háborúról szól, az ellenség nem…

  • Kritikák,  Zenék, klipek

    Me And That Man: New Man, New Songs, Same Shit

    Mikor megkérdezik tőlem, hogy melyik az a zene, amely leginkább menekülésre késztet, a jódli és a magyar mulatós mellett rendre megemlítem a countryt is. Nem mintha annyira ismerném, kissé szégyellem is magam amiatt, hogy klisék alapján hoztam egy szintbe az alsóproletár dínom-dánomokkal. Mert ugye ott van Johnny Cash, Bob Dylan… És persze az európaiak. Jó, nem a Rednexre és hasonló, az europop mocsárszagával átitatott bűncselekményekre gondolok, vagy éppen a 100 folk celsius mesecountryjára. Hanem arra, amit például ez az elvetemült Nergal, pontosabban Adam Darski művel. Szóval, a Behemoth frontembere két deathmetálos kereszténygyalázás közben most már jó szokásává tette, hogy megereszt egy-egy countrylemezt. Olyanokat, amelyek úgy viszonyulnak az államokbeli original countryhoz,…

  • Kritikák,  Mozi, TV

    Brexit: The Uncivil War

    “A legjobb propaganda az, amely láthatatlanul működik, és áthatja az egész életet anélkül, hogy a nyilvánosságban tudatosulnának a propagandista szándékai.” (Goebbels, 1933) Csak algoritmusok vannak. A politikusok 90%-a idióta. A népet ugyan nem minősíti a film, de ha a politikusokat maguk közül választják, sok jóra ne számítsunk. Az biztos, hogy nem az eszére hallgat az istenadta. „A demokrácia a csőcselék uralma.” Oké Platón, de hol vannak a bölcsek? Nem irányítanak, hanem manipulálnak, jól odabasznak egyet a regnáló hatalomnak, aztán hányingerrel küszködve lépnek tovább, hátrahagyva a társadalmi romhalmazt, amit előidéztek. Mint Dominic Cummings, a Brexit film kulcsfigurája, akinek egyetlen motivációja megmutatni az elkényelmesedett politikai elitnek, hogy mennyire elszállt felettük az idő.…

  • Kritikák,  Zenék, klipek

    Alcest: Spiritual Instinct

    Ki hitte volna hajdan, hogy a mesemetálból, pontosabban a festett arcú erdei gonosz manókat játszó, vagy éppen méretes pallosokat lóbáló, esetenként fatemplomokkal begyújtó black metálosok károgó műfajából ilyen változatos irányzatok fognak születni. Persze, nem akarom leszólni a trve black-metált, jó az, bármennyire önismétlővé lett, de a hajtásai már több izgalommal szolgálnak, a magyar Thy Catafalque-tól a lengyel Mgla-n keresztül a francia Alcestig. Meg is kapták a címkéjüket, az avant garde metáltól a post-black metálig, ami nagyon helyes, ahogy egy könyvtáros barátom is említette, fontos tudni, minek hol a helye a katalógusban. Amúgy meg nem a postások a Földre kihelyezett alienek, hanem a könyvtárosok, de csak egy megjegyzés, kihasználva a helyet…

  • Étel, ital,  Kritikák

    Kronenbourg 1664 Blanc

    Lehet-e egy francia jó sör? Hiszen ez annyira távol áll a gallszármazékok gasztronómiai kultúrájától, mintha a nagymamám tengeri herkentyűkkel várt volna vasárnapi ebédre a Kádár-korszak 1989-ig tartó első felvonásában. Pedig a Kronenbourg sörök finomak, amely rejtélyre a származási hely ad magyarázatot: Strasbourg. Amely várost nem túl békés egyetértésben cserélgettek maguk között a németek és franciák az elmúlt évezredben, bár gondolom nem a XVII. században alapított sörfőzdéért vágták miszlikbe egymást rendszeres időközönként. Innen az echte germán név, amely, ahogy az autók esetében, úgy egy sörnél is reklámértékkel bír. Szerencsére már kifutott marketingfogás volt nálunk is, hogy ihatatlan, némileg sörre emlékeztető készítményeket címkéztek fel sosem hallott német nevekkel a neves sörgyáraink. Itt…

  • Kritikák,  Zenék, klipek

    Opeth: In Cauda Venenum

    In cauda venenum – a latin szólás szó szerint annyit jelent – a skorpióra utalva -, hogy „farkában van a méreg”. Vagyis, a történet végén fog minket a végzetes meglepetés érni, akármennyire kiismerhetőnek és barátságosnak is indul az. A metál zene egyik legnagyobb metamorfózisát prezentálta hajdan az Opeth, ahogy a hörgős death metált tökélyre vivő banda szépen áttért egy tiszta ének alapú, első hallásra kevésbé karcos progresszív rockos stílusra. Az e fajta stílusváltásokat nagyon nem szokta jutalmazni a hívő közönség, sima árulásnak, prostitúciónak bélyegezve azt. Megvallom, az Opeth halálmetálja, a maga komplexitásával és váltásaival nekem is a kedvenceim közé tartozik a műfajban, de valahogy rohadtul nem tudok arra egy rossz…

  • Állatkertek,  Kritikák

    Chester Zoo

    Sajnos nem a legkedvezőbb évszakban jutottam el az Egyesült Királyság egyik legnagyobb és leghíresebb állatkertjébe, de így is meggyőződhettem arról, hogy a hírneve nem véletlen. Előtte két ánglius állatkerthez volt szerencsém, de se a paigntoni, se a bristoli nem nyűgözött le hajdan, főleg az utóbbi volt nagy csalódás számomra… Amiben azonban mindegyik erős volt, ahogy a chesteri is, az a gyűjtemények gazdagsága, vagyis olyan állatok tartása, amelyek élő látványától minden rendes zoológuson majdnem akkora izgatottság lesz úrrá, mint amekkora egy elárvult vidéki Fidesz politikuson, ha felfedez végre egy Soros-ügynököt a saját portáján. Kezdjük azzal, hogy mi fán is terem ez a zoo. Már elnézést a fals szóképért. A cég egy…

  • Könyvek,  Kritikák

    E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

    A korszak nehézfiú sztárjaival teletűzdelt háborús akciómozi… meg is néztem párszor, bár nem a kedvenc filmem. Bár az alapsztori jó, valahogy csak nagyon hollywoodi lett, a jó győz az emberben is tanulsággal, egy szerencsétlen pszichopata kivételével, aki meg elnyeri a méltó büntetését, no meg a sok büdös náci is. Ennek emlékével álltam neki a regénynek, és sikerült hatalmasat csalódnom. Pozitívan. A könyv éppen csak köszönőviszonyban van a filmmel, szerencséjére. A téma is más, a háború csak a díszlete a cselekményeknek és lélekábrázolásoknak. Pontosan ez utóbbi a legfőbb erőssége, hihetetlen részletességgel és minden sallang nélkül ássa mélyre magát a bűnözői lélektanban éppúgy, mint a világháború előtti, válsággal és társadalmi villongásokkal sújtott…