-
Ezogiccs
Piramisba zárt, érmék körében aranyszerű poron trónoló Nevető Buddha… Tömény sűrítménye a babonás giccsnek, méltán illik a porcelán szűzmáriák és az álindián álomfogók mellé. Babonába forduló felszínes spiritualizmus, vagy pusztán ízlésficam? De vajon nem ugyanennyire visszatetsző az elitista lenézés, a magasabb szintű fétisek imádói részéről? Az ízlés az ember sajátja, ahogy az örömérzet is. A giccs ártalmasabb vagy a „felsőbb szintről” kényszerített közízlés, akármennyire is magasröptű légyen is az? De jön ez ellenérv, hogy az igénytelenség eluralkodása legalább ilyen gyilkos járvány. Megoldás? Oktatás és szabad szellem, kitörve a piramisból.
-
Fuss, mint egy éhes csiga!
Vannak olyan tévhitek, amelyeket évezredek óta nem lehet kiiktatni az emberi közértelemből. Ilyen például az, hogy a csiga lassú. Csak mert senki sem látott még rohanó csigát. Az nem merült fel senkiben, hogy azért nem vettük észre eddig ezen képességüket, mert olyan gyorsan futnak, hogy azt emberi szem azt nem érzékeli. Pedig csak rájuk kell nézni, testük áramvonalas, nyálkájuk minden közeg ellenállását leküzdi, házuk az aranymetszés szabályai szerint csavarodik, izmuk fáradhatatlan és eltökéltségük vetekszik a newtoni fizika törvényeivel dacoló nyugdíjaséval a vödrös narancs akció közepette. Szóval, félre az előítéletetekkel, és vigyázzunk a lábunk körül cikázó csigákra!
-
Diabolus delicatus
Mindenhol ott van. Félelmetesen cuki. Cukin félelmetes. Megtámadja az érzékeinket és érzelmeinket, nincs ellenállás, nyílik a pénztárca, enyhül a szülői szigor, még Kövér László gendergyilkos szikár bajsza is megrezeg. Ne engedjünk a csábításnak, lássunk a hatalmas gombszemek, simogatni való prémecske bunda és bájos fülek mögé! Egyből feltárul a tévelyítő szándék, kivillan a kígyószem és a vérünkre pályázó csillapíthatatlan szomjúság. Ne engedjünk, a világ komor, korlátos és végzetes, maradjon csak annak! Vagy fordíts hátat a szürke vakegereknek, és örülj annak, ami izgalmas, szép és kedves!
-
Kapubanoroszlán
Szigorú oroszlán a giccs színeiben pompázó fényárban, kőszemeivel tekint az alant ködöt lehelő embertömegre, ahogy az hullámzik a fagyoskodó árusok bódéi között a katedrális előtti, keretbe zárt téren. Hajdan egy fickó hirtelen felindulásában kikergette a kufárokat a templomból, talán arra figyelnek a csúcsragadozók, nehogy újra házon belüli konkurenciája legyen a hit üzletének. De ki kívánkozna a komor falak közé az adventi vásárból? Ekkor inkább a fogyasztás istenei előtt áldozunk, de így van ez rendjén, hadd örüljön az államháztartás az áfának, az árusok a be nem ütött bevételnek, az ellenőrök a lebukott árusoknak, a többiek meg csak vásárolnak, vásárolnak, vásárolnak az adventi ökoszisztémában.
-
Szájtalanság állapota
Kárász (Carassius carassius) Szájhiány… ha azt nézzük, ez jobb eset, mintha a kimeneti nyílás forrt volna be a természet aljas tréfájaként. A vaskos poén tárgya azonban minden tiszteletet megérdemel, ahogy ignorálta a hiányosságát, ki tudja milyen mutáns képességekkel vértezve fel magát. Talán telepátiás emésztéssel, amitől még egy masszív fényevő IT-szakember is besárgulna az irigységtől. Emellett, a horgászok ármánykodása sem fog rajta, sosem fogja bekapni a horgot. Igaz, cápaként nehezebb dolga lenne, de békés kárászként vígan lubickolhatott a szájtalanság állapotában. Míg hálóba nem került.
Ezeket is érdemes megnézni
Borz apró
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Úgy élvezem én a strandot…
-
Hógomba
Téli fülőke (Flammulina velutipes) Az erdő avarszintjét takaró hófehérséget törte meg váratlanul az élénk sárgában pompázó sűrű gombaváros, hirdetve a faggyal dacoló túlélést. Bár ehető, sőt, ráadásul imádom is a gombákat, mégse vitt rá a lélek, hogy elsődleges fogyasztói jogaimat érvényesítsem, annyira csodálatos látvány volt az erdő havas szépségét meghatványozó telep, így maradt a fotózás, felülről, oldalról, sőt hóban fekve még alulnézetből is. Erdei fülőke a fagyban burjánzó gomba neve, vagy japán módon enokitake, amely szigetországban kábé annyira népszerű, mint nálunk a csiperke.
-
Bömböl a medve
Hobo Blues Band – A Tigris És A Medve Utolsó Találkozása Jönnek a hajtók, röhög a kereplő.Üvölt a tigris, bömböl a medve,Jajgat a fű és reszket az erdő.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Hallod-e testvér, ütött az óránk!Üvölt a tigris, bömböl a medve.Halálunk lánggal, kutyákkal jön ránk.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Fogoly az öcsém, a cirkuszban táncol.Üvölt a tigris, bömböl a medve.A húgom macska és nem fél a lánctól.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Bekerítettek, nincs menedékünk!Üvölt a tigris, bömböl a medve.Ágy elé terítik holnap a bőrünk.Üvölt a tigris, bömböl a medve. Pusztul a fajtánk… Halálunk tűzzel jön ránk.Pusztul a fajtánk… Hallod a kutyákat?Pusztul a fajtánk… Pusztul a fajta.Pusztul…
-
Borzongó borzasok
Borzas gödények (Pelecanus crispus) Csontig hatol a hideg nedvesség, a tél halált hordozó leheletének erezeteként játszanak a csupasz fatorzók, előtérben pedig borzongó pelikánok bújnak magukba. Mennyivel könnyebb lenne álmodva átvészelni a halódás hónapjait, bízva az örök üde újjászületésben! Nekünk, tollasoknak és csupaszfenekűeknek nincs olyan szerencsénk, mint a mocsár teknőseinek… Nekünk marad a téli lehangolódás. Pedig meg lehet találni a múló jelen szépséget a kietlenségben is. Hiszen, ha jobban megnézzük, mintha táncolnának a fák a sejtelmes ködben, a gödények eleganciáját sem érheti leszólás, ahogy vigyázzák párban a dombjukat, a színek sem tűntek el teljesen ebből a világból. És legalább nem izzadunk.
-
Anaal Nathrakh: Endarkenment
„Jézus a tanítványaival megérkezett a tó túlsó partjára, Gadara vidékére. Amikor kilépett a bárkából, szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellem volt. Ez az ember a sírbarlangokban lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem. Már sokszor megbilincselték, ő azonban mindig elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal ott kóborolt a sírok között és a hegyeken, ordítozott és kövekkel vagdosta magát. Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte. Jézus ráparancsolt: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia? Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” Jézus megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió, mert sokan…
Ezeket is érdemes megnézni
Niall Ferguson: A tér és a torony
My Name is Mud (Primus)
Paradise Lost: Obsidian
-
Vízszint alatt szárazon
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Vajon mi játszódhat le egy pingvin agyában, mikor olyan képtelen helyzettel találkozik, mint amikor szárazföldön totyogva találja szemközt magát a víz alatt úszó kartársával? Talán már menet közben törli az élményt, mint haszontalan terhelőjét a véges agykapacitásának? Esetleg természetfölötti élményként rögzül agyában az esemény, amely megerősíti elhívatottságát a pingvinige terjesztésére? Netán elhatározást szül a valóság empirikus megismerésére? Mindez csak antropomorfizálás persze, nem láthatunk bele egy pingvin fejébe, hogy egyáltalán felmerül-e ott bármi kérdés… De a halakat mindenképpen köszöni!
