Természet, tájak
-
Ahol a bryndza terem
Elnézést a rettenetes szóképért, de hirtelen ez jutott eszembe a tátrai juhlegelőről. A bryndza, mint tudjuk a szlovák juhtúró, a halušky, magyarul sztrapacska töltőanyaga, de önmagában is finom. A murányaljai helyoldalban legelő birkanyáj látványa így a puszta vizuális esztétika mellett gasztronómiai jelentőséggel is bír – nyilván csak annak, aki szereti ezen étkeket. Aki nem, az legeljen füvet!
Ezeket is érdemes megnézni
Ka-moho-alii
Árnyékra vetődve
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
-
Még zöld és már sárga
Az átmenet rövid, ahogy rohamtempóban fordul a természet a rövid nappalok világába. A burjánzó tavasz már rég oda, a tikkasztó nyár jelentette az első csapást, de tán jöhet egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt eljön a tél. Csak jöjjön az eső! Régen boszorkányokat égettek büntetésből Szeged vidékén, hátha… Szerencsére az ország mélypontját övező tiszaszigeti erdőt nem háborgatta a hülyeség, ahogy avarperspektívából fotóztam a gyengülő Napot és a mohavároskát. Nyugalom van.
-
Kihúzták a dugót?
Van valami szürreális a gátakban, amelyek a természet folyó erőit szorítják áthatolhatatlan keretbe, kis patakból is tavat varázsolva. Hát még ez a betonképződmény, amely úgy néz ki, mint egy lefolyó, amiből éppen kihúzták az óriásdugót! Erről az annyira idióta, mint amennyire filozofikus rajzfilm, a Spongyabob egyik része jutott eszembe, ahol a sorozaton végighúzódó antagonizmust, amely nyilván a természet erőiben rejlő dualizmust szimbolizálta, az óceán dugójának felszedéséből eredezteti. Bár biztos voltak planktonok és rákok a kis franciaországi tó vízében, békés nyugalmat árasztott a fura műtárggyal kiegészült tájkép – szerencsére! Ja, és a helyszín: Lac du Causse.
-
Erőd az erdőben
Château de Couzage – még kimondani sem tudom a nevét. Délnyugat-Franciaország dimbes-hegyes-dombos történelmi vidékén a kastélyok úgy sorjáznak, mint egyik miniszterelnökünk álmaiban a stadionok. Szerencsés vidék, nem robbantgatták fel az erődítmény-lakokat egy-egy lázongás után, pedig volt itt csetepatéból bőven, az angol-francia mérkőzésektől a vallási összetűzésekig. Ez talán az ezeregyedik vár a környéken, amely egy ma már felduzzasztott patakra nézett. Messziről csak egy torony teteje látszódott, ahogy a fák lombjai közül kikandikált. Némi kaptató után érünk egy forráshoz, majd a mögött az erdei várhoz, pontosabban annak maradékához. Sajnos a toronyba nem lehetett bejutni, de így is fantasy gerjesztő a fák által őrzött erődítmény hangulata.
-
Ocean Vibe
Bordeaux-tól nyugatra, az Atlanti-óceán. Több mint 300 trillió liter sós víz. A bennem kerengő öt liternyi vérem még cseppnek sem számít, ahogy a mai nap kivételesen illedelmesen hullámzó vízbe vetem magam. A kilométereken húzódó fövenyt megszálló embertömeg sem ellensúlyozza a Hold arcának gravitációját, sorban bukkannak fel a homokhátak, és kósza gyökérszájú medúzákat görgetnek a partra gyengéden a hullámok. A múlt hetekben még erdőket lángra lobbantó forróság most csak a homokot és a vizet tölti energiával, a majdnem pőre emberek között a társadalmi különbségek is csak elolvadnak. Béke van. Kár, hogy csak pillanatnyi. Helyszín: Lacanau, Franciaország
-
Bioport felfedező: a hídtól a kompig – Mártély vidéke
Amennyire szép és hangulatos város Szeged, annyira kevés látnivalóval szolgál a vidéke, a telepített erdőfoltokkal tarkított szántóföldek és a végtelen tanyavilág. Ami felidéz valamit a régi vadon hangulatából, az a Tisza-menti ártér világa, Mártély környékén. A folyó mellett, annak hullámterében kb. 1500 hektáron terül ez erdő, a töltés kb. 25 km hosszan húzódik a kiinduló pontunktól az Algyői-hídtól Mindszentig, de ennél nagyobb távot fogok bejárni, mert a kacskaringós, olykor labirintus-szerűen bonyolódó erdei utakra is rátérek. Tehát egy napot rá lehet nyugodtan szánni a programra, ha nem kettőt…
-
Bioport felfedező: Belgrádi Anzix
Vannak európai városok, amelyek idegenek tömegeit fogadják magukba, hiszen menő dolog Prágában, Bécsben, Párizsban vagy éppen Budapesten tátani a szánkat a turistamágnes látványosságokra, illetve a teljes havi fizetésünket elverni a helyi szuvenírboltokban és éttermekben pusztán az élmény kedvéért. Nos, Belgrád nem ilyen város, még messze elkerüli a turisták árama. Egy bő hétvége élményeit sűrítettem a videóba, amely nyilván nem lehet egy részletes bemutatása a városnak, inkább egy élménymontázs. Nem véletlenül választottam az anzix nevet a címben, ami egyfajta képes üdvözlőlapot jelent. Annak ellenére, vagy éppen ezért, mert nem egy felkapott turisztikai desztináció, bőségesen szolgál izgalmakkal az 1,2 millió lakosságszámú szerb főváros felfedezése. Az összeállításban lesz történelmi és kulturális látnivaló, kővár,…
-
Holt Körös?
A késő októberi Nap fogyó erejével még melegen festi a szarvasi Holt-Köröst. Még nem érződik az elmúlás, az aranyszínű galériaerdő még élettel teli, majd csak egy hét múlva nyeli el a november szürkesége, mint Fenrir a dicső isteneket. A pillanat varázsa elfeledteti velünk az elkerülhetetlen mulandóságot, talán csak a remény marad, hogy még jöhet egy újabb kör. De az már nem lesz ugyanaz.
-
Liptó tengere
A szárazföldbe rekesztett országok közös jellemzője az olthatatlan vágy a nagy sós vízre. Magyarok a sosem volt három tenger által mosottságra emlékeznének, és a Balatont léptették elő a maguk óceánjává, míg a szlovákoknak még nehezebb a dolga a hegyek között. Ha nincs nagy tó, hát csinálunk, aztán lesz szlovák tenger! A Vág folyót duzzasztották fel a Liptói-medence közepén, és keletkezett így egy pofás víztározó 1975-ben. Ugyan csak 22 négyzetkilométer, a legnagyobb, 45 méteres mélysége azonban veri a Balatont. Pár falut elnyelt, de egy ősi kis Mária-templom éppen megúszta a duzzasztást, tornya mint egy elhagyott világítótorony őrködik a tó partján.
-
Élő holt ág
A megrendszabályozott Tisza úgy néz ki, mintha egy kígyóra ráesett volna a fűnyíró, majd egy ügyes természetplasztikai sebész egyenesbe ragasztotta volna össze, a kígyózó íveket kihagyva a műtétből. Az egyik ilyen ív nagyon népszerű lett az alvidéken, a Mártélyi-holtág igazi ökoturista centrum, míg a másik ív, a Körtvélyesi-holtág kevésbé felkapott. Igazi vadon, ami fogadja azt, aki letér a töltésről, hogy a belső ív mentén is felfedezze az ártéri erdőt. A holtágnak azért vannak könnyen elérhető pontjai is, ahol valóságos horgászkikötő alakult ki, az elmaradhatatlan rozsdásodó csónaktemetővel, amely szerencsére nem tudja teljesen ellensúlyozni a természet májusi elevenségét.
