-
Gombapopulizmus
Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) Az egyik legtúlhájpoltabb gomba a kulináris univerzumban. Talán mert tényleg szép, sudár lábon ülő terjedelmes kalapjában impozáns kitüremkedése az erdei alvilágnak, és még egy rövidlátó panelproli is képes nem félrehatározni. Cserébe a legkisebb rázkódásra is atomjaira hullik, gyorsan öregszik és íze elég zamattalan, olajban kisütve úgy megszívja magát, mint egy részeges szivacs. Fényévekre a rizikétől, a szegfűgombától, hát még a rókagombától – és mégis népes a rajongótábora. De tudjuk, vox populi, vox dei… Oszd meg, ha tetszett!
-
Péter vára
A vár nevében szereplő Péter nem más, mint Petúr bán, a meráni fóbiás szertelen nagyúr, aki nem sokáig élvezte a szuverenitás áldásait Gertrúd kevésbé lovagias lemészárlása után, mert gyorsan eltűnt a történelem süllyesztőjében. Viszont maradt a vára, amely elég jelentős szerepet töltött be később, a török háborúktól a szabadságharcig. Impozáns egy erődítmény, ahogy őrt áll a Duna folyását vigyázva, éles kontrasztban Újvidék modern városával. Oszd meg, ha tetszett!
-
Bájos butus
Koala (Phascolarctos cinereus) Az ember nem feltétlenül az intelligenciát jutalmazza, mikor cukinak vagy még inkább cukinak ítél egy állatot. Sőt, a bambaság kifejezetten előnyösen társul a plüssjáték megjelenéshez, így lett Ausztrália energiatakarékos és csekély értelmű erszényese, a koala a világ kedvencévé. Agya döbbenetesen kicsi egy emlőshöz képest, a koponyaüregét jórészt folyadék tölti ki. Szerencséjére a koala élete nem nagy kihívás, a munkaideje nem több 4 óránál naponta, a többit alvással tölti. A panda után talán a második legnagyobb közönségmágnes az állatkertekben, ami életre hívta a kínai panda-diplomáciához hasonló koala-diplomáciát, Ausztrália szoft-power fegyverét. Az ilyen háborúkkal kibékülnék… Oszd meg, ha tetszett!
-
Fehér patak
Fehéren gyorsul a Magas-Tátra völgyében kompromisszumok nélkül, sziklákat koptatva utat törő energiaáram. Nem véletlen a Biela Voda, vagyis fehér víz elnevezés. A patak hegyhideg vizének porladásából kialakuló köd csak még sejtelmesebbé teszi a vadont. Bár a közelben kúszik egy forgalmas túraút, tőle pár méterre az erdő örökkévalóan érintetlennek mutatja magát. De ez is csak illúzió, hiszen minden mozgásban van, ami volt, az már nincs, ami még van, az is múlni fog… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Méltóság nélkül
Minden kezdet nehéz, de ha túl nagy békát nyelünk, a vége se lesz happy end
Az én múmiám!
-
Hippicsimpánzok
Bonobó (Pan paniscus) 6 millió év. Mindössze ennyi éve élt a csimpánzokkal közös ősünk. Azóta sok-sok faj tűnt fel és el az ember ágán, mígnem csak egy maradhatott. A csimpánzoknál viszont kettő. A bonobó és a csimpánz közös őse 2 millió éve élt, mikor a populációit a Kongó folyó kialakulása elszakította egymástól. Ebből kifolyólag a „békés” bonobó nem közelebbi rokonunk, mint az „erőszakos” csimpánz, bármennyire is szeretnék ezt hallani azok, akik az ember alapvető jó természetében hisznek. Hiszen a „make love not war” roppant szimpatikus hippiszlogen a bonobók szociális életében valóban törvényerejű. Persze nem olyan idilli a kép, mert az újabb kutatások szerint azért nem mondhatók teljesen békésnek, tudnak ők…
-
Előásva
Nem a halál, hanem a hajdanvolt élet emléke sejlik a homoksírjából előrégészkedett csontokból. Teljes fogsora fiatal korát mutatja, arányos koponyája szerint szép arcú nő lehetett. A tragikus sorsú Pétermonostora földje fogadta magába, talán éppen annak végóráiban, a mongolok rövid, de annál apokaliptikusabb uralma alatt. A puszták népei a túlvilágra gyűjtötték alattvalóikat, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül öldököltek. A világnak nem először jött el a vége, és nem először támadt fel hamvaiból egy elpusztult civilizáció. Vége lett azóta a végítélet lovasainak is, koponyájuk éppúgy a földbe ragadt, mint az áldozataiké – az elfeledés birodalmában nincsenek se urak, se szolgák, csak a néma csontok. Oszd meg, ha tetszett!
-
A nyerges tapír
Ázsiai tapír (Tapirus indicus) A tapírok igazi őskövületek, nem sokat változtak azóta, amióta több mint 20 millió éve megjelentek. Csekély értelmű, de vastag bőrrel védett páratlanujjúak, mókás rövid ormánnyal. Többnyire Dél-Amerikához kötjük őket, de őshazájuk Eurázsia, onnan kerültek előbb Észak-Amerikába, majd tovább a csatlakozó déli Amerikába. Alakra ugyanolyanok, viszont az ázsiai sokkal divatosabb, vagyis pandásabb a mintát tekintve. Viszont a többnyire jámbor amerikai tapírhoz képest meglepően harcias természetűek, de ez nem csoda a fejvadászok földjén. Oszd meg, ha tetszett!
-
Élő holt ág
A megrendszabályozott Tisza úgy néz ki, mintha egy kígyóra ráesett volna a fűnyíró, majd egy ügyes természetplasztikai sebész egyenesbe ragasztotta volna össze, a kígyózó íveket kihagyva a műtétből. Az egyik ilyen ív nagyon népszerű lett az alvidéken, a Mártélyi-holtág igazi ökoturista centrum, míg a másik ív, a Körtvélyesi-holtág kevésbé felkapott. Igazi vadon, ami fogadja azt, aki letér a töltésről, hogy a belső ív mentén is felfedezze az ártéri erdőt. A holtágnak azért vannak könnyen elérhető pontjai is, ahol valóságos horgászkikötő alakult ki, az elmaradhatatlan rozsdásodó csónaktemetővel, amely szerencsére nem tudja teljesen ellensúlyozni a természet májusi elevenségét. Oszd meg, ha tetszett!
-
Bronzsárkányhal
Arapaima (Arapaima gigas) Úgy néz ki, mintha egy bronzkorban kovácsolt sárkány lenne. És hatalmas, majdnem 3 méteres és 2 mázsás is lehet, az egyik legnagyobb édesvízi szörny. Ő az arapaima vagy pirarucu, mert egy rendes amazonászi halnak csak indián legyen az összes neve, beleértve a tudományost is! Enyhe elégtétel azért, mert egy kontinens teljes őshonos lakosságát egy gigászi tévedés alapján neveztünk el. Az arapaima igazi túlélőgép, mindet zabál, ami a hatalmas szájába belefér, az úszóhólyagjával is képes lélegezni, mint valami kezdetleges tüdővel. A 23 millió éves őse pont úgy nézett ki, mint a mostani amerikai leszármazottja, így a legősibb édesvízi halak közé tartozik. Az emberek szeretik őket. A húsát megenni,…
Ezeket is érdemes megnézni
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
Borz apró
-
Árvalány haja a pusztán
Bármennyire is adja magát egy dombhoz és hegyekhez szociálizálódott embernek, hogy az Alföld sík vidékét élcelődve lesivárpusztázza, valljuk be, ez végtelenül igazságtalan ítélet lenne. A puszta sík ugyan, de messze nem üres, és megvan a maga szépsége. Nem kifejezetten a turistamágnes csárdáscsikós látványosságokra gondolok, hanem az ennél természetesebb csodákra. Mint az árvalány virágzata, amely tündérhajként borítja a fűrengeteget. Ha pedig a lemenő Nap fénye is megvilágítja, igazán mesebeli fotókat lehet készíteni. De azért csak hozzáteszem, milyen jól mutatna a háttérben egy hegy! Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Ahogy a felhők úsznak a kék színen
Baby face
Űrállomás vagy passiószimbolika?
