-
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Társas vagy feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) A szereptévesztés nem emberi sajátosság, a prérikutya meg már nevében is hordozza ennek lehetőségét. Ugyanis annyi köze a kutyához, mint egy népjóléti miniszternek a nép jólétéhez, legfeljebb ugatni tudja. Azt mondjuk tényleg, és mivel tudjuk és tapasztaljuk, hogy jó kommunikációval nemlétező dolgoknak is formát tudunk adni, maradjunk a kutya megnevezésnél, bármennyire is rágcsáló a kép főhőse. Ami viszont tényleg felháborító, hogy mit keres egy fán, hiszen Isten mély bölcsességében üregekbe teremtette őket, hogy onnan csak ki-ki szaladjanak, majd aki tud, vissza. Az igaz, hogy a mókusfélék családjába tartozik, de ezt a kapcsolatot nem hinném, hogy a taxonómusokon kívül más is számon tartaná, és a…
-
Toportyán pereputty
Aranysakál (Canis aureus) Félénken a kora nyári napsütésben, riadtan figyel az apraja a sakálnépnek. Ez most véletlen, hogy rímelt, csak a sakál irodalmi jelentőségére rámutatva kívántam kezdeni a fotóhoz írást. Mert ő a nádi farkas, a toportyán, pontosabban annak kölyke, akit párban a hős Toldi jól agyonvert az eposzi költemény ritmusára. Tulajdonképpen ma sem bánnánk vele másként, bár a mai vadászokból nehezen nézem ki ezt a módszert, Orion pocakos lemenői nem ragadtatnák magukat ilyen kétesélyes megmérettetésre. De most nem megyek bele a sakál polémiába, már megtettem elégszer. Inkább nézzünk ártatlanul aranyos sakálkölyköket, ahogy óvatosan elhagyják szülőüregüket, figyelve minden neszre, amit csak egy fotós okozhat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Halloween versus
Mi közünk a halloweenhoz? Sokan felteszik a kérdést, jócskán felháborodva a hódító amerikai kultúrszennyezéstől, amely az ősi magyar hagyományokat pusztítja. Ami igaz, az igaz, a halloween világszerte terjedését az amerikai popkultúra biztosítja, csakúgy, mint a szirupos valentinozást és az idióta szintre leegyszerűsített kampánymarketinget. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Az, hogy mit fogad be egy adott kultúra, nagymértékben függ attól, hogy az mennyire rokon a saját hagyományokkal, elemei mennyire komplementerek. Nehéz lenne egy olyan tradíciót mondani, ami tisztán endemikus lenne egy adott kultúrában, a mienkben sem. A legfőbb ünnepeinket, a húsvétot és karácsonyt ráadásul nem popcornnal, hanem tűzzel, vassal népszerűsítették eleink lelki épülésére. Emellett a halloweent a keltákhoz kötjük, akik…
-
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) A messzi fűszerszigeken túl található az a csudálatos szárnyas bestia, amely Isten bölcsésségében nevelé fiókjáit. Ugyanis, úgy óvá meg magát az ártó szándékoktól a hitvese, hogy befalazá magát egy fa odvába, és hű férje táplálja keserves verítékkel, tiszta önmegtartóztatás mellett. Így mentesíti magát ez a tiszta lelkületű madár a bűntől, a világ hívságitól és veszélyitől, amely megrontaná ártatlanságát. Ti emberek asszonyai, ekként falazzátok el magatokat az tisztálatatlan gondolatoktól, a fészbúktól és a hiúságtól, és töltse ki a Szentlélek az odvatokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Macska és a kaktusz virága
A macska ragadozó állat. Vagyis egy rendes macskaféle növényt többnyire csak közvetve eszik, ahogy az kibéleli mondjuk egy pocok pocakját. Erről bárki meggyőződhet, ha egy macskát letesz egy tetszőleges fotoszintézissel gyúró létforma közelébe, és azt nem kezdi el tehén módra legelni. Vagyis de. Mármint az én macskámat fenemód vonzzák a növények, még a kaktuszba is belekóstol, prüszkölve az erőszakos közeledést hárító tövisektől, de a virágok is felettébb vonzzák. Sosem hallottam még macskaporozta virágokról, így ezt a viselkedést egyéni és egyben meglehetősen fotogén vonzalomnak tekintem. Oszd meg, ha tetszett!
-
Macskaszem
Az ég kékje veszi körül a fényt magába nyelő hasadékot, amelyen áthatoló fotonok a szuperérzékeny retina sejtjeit izgatják, hogy macskaagy végül képet alkosson rólunk, emberekről. Akiket azért háziasított Bastet népe, hogy – biológiai fegyverükkel, a Toxoplasmával irányítva minket – háborúkkal, birodalmakat építve teremtsünk számukra biztonságos életteret és táplálékot, hajdan magtárakkal vonzott pockokat és egereket, ma pedig szőrfényesítő tápokat. A macska a legmegosztóbb háziállat, a kutyákat mindenki szereti, és senkinek sem jut eszébe viszolyogni a tehéntől, a macska ellenben polarizál minket. Vannak , akik a macskával szemben alakítják ki identitásukat, vallások kiáltották ki ősellenségnek, még a gyerekeket is egérpártivá neveljük macskaszívató rajzfilmekben. De hiába az ellenállás, a macskák maradtak, vannak és…
-
Minden kezdet nehéz, de ha túl nagy békát nyelünk, a vége se lesz happy end
Vízisikló (Natrix natrix) és barna varangy (Bufo bufo) Láthatóan nem szenvedett önbizalom hiányban az a vízisikló, amelyik nekilátott a hatalmas varangynak azon a lomha nyári délutánon. Tágult a kígyószáj, de puffadt a béka is, epikus küzdelmük gigászivá dagadt. Talán már meg is bánta a ragadozó cső, hogy a tömeg jelentette szupernormális inger rávezette a dagadék békára, persze, ha azt feltételezzük, hogy egy hüllő képes bármit is megbánni. De nincs más út, a kígyók nem kóstolgatnak, nem rágódnak a dolgokon, ha egyszer beindulnak, ott haladni kell. Ha nem megy, jön a mindent feladó öklendezés, és a varangy örülhet, ha még képes felfogni a szerencséjét. Vajon mi lett a vége? Nem volt…
-
A krokodil fióka
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) Valamit nem lehet megunni. Ilyenek például a belga sör, az önsajnálat, az erdei futás és természetesen a krokodilfiókák. Ez egyértelmű, elég csak rájuk nézni, de hogy is van ez a fióka név? Mármint krokodilnál? Legutóbb is belefutottam ebbe az elnevezési problémába, mármint az általa kiváltott ellenérzésbe. Az igaz, hogy az állatcsemeték elnevezésében néhol igencsak kevés a logika, elég csak a fókaborjúra gondolnunk, ami különösen borjúfóka-borjúként hangzik fene hülyén, emellett a tevénél se érthető, miért csikót pottyant, de a krokodilnál legalább van logika, hiszen tojásból kikelt madárrokonról van szó, még ha tollatlan is – bármily furcsán hangzik elsőre. Szóval maradjunk a fiókánál. Ha meg kicsit megnőnek, és…
-
Nyúl
„– Íme, Kerbenog barlangja – mutatott előre a varázsló. – Na jó, fedezzetek! – emelkedett fel Arthur. – Ki kit? – nézett fel rá meleg mosollyal Sir Lancelot. – Ti engem. – Már késő – intette le kétségbeesett arccal a mágus. Arthur visszahúzódott mellé: – Miért? – Itt van. – Hol? – Ott – intett a szemével Tim. A mező túloldalán, apró mozgó pontként egy nyúl tűnt fel. Egy fehérszőrű nyuszi, s látszólagos félénkséggel szimatolt körbe. Úgy tűnt, még nem vette észre őket. Arthur nem értette a dolgot: – A… nyúlon túl? – Nem, a nyúl az. – Aahh! – állt fel dühösen a király. – Vén, hülye buzeráns! –…
-
Psziché Ámor nélkül
Hajlamosak vagyunk mindenben jelet látni, a jövő vektorait, a felsőbb akarat útmutató megnyilvánulásait. A szépség jóságot feltételez, ahogy a rútság az ártó akaratot, mintha bármi köze lenne az esztétikának a funkcióhoz. De mi más lehetne a pillangó, a görög Psyche, mint az undormány és az élet mocskában csúszómászó hernyó szőrös bőrében élő, majd bábkoporsóból feltámadó, minket gyönyörködtető szabad lélek? Amelyet az Erosz keltette vágy ejt rabul, hogy világra hozza a gyönyört. Ez persze már a görögökre jellemző erőltetett filozófiai tanmese. Nyilván nem miattunk és a tanulságot erőltető meséink miatt ilyen szép színesek a pillangók, de vajon mi értelme? Egyrészről a szárnyak mintázata és élénk színe képes beszaratni a potenciális ragadozókat.…