-
Héjastul, hímnőstül
Guyanai krokodilteju (Dracaena guianensis) Mondhatnánk, hogy magyar ember csigát nem eszik, mint azok a fránya francúzok és taljánok, pedig aztán de, a középkorban még igencsak ínyencségnek számított a Kárpátok medencéjében. Vajban pirítva éppúgy, mint héjába visszatöltve kisütvén, hogy végül eltűnjenek a sűrű bajusszal övezett, öblös vitéz szájakban. A katolikus egyház is elől járt a puhatestűek népszerűsítésében, hiszen böjti éteknek nyilvánította a csigát, lenullázva az élvezetéért járó bűnhődést, amely alapján most már tényleg felmerül a kérdés, hogy miért nem csigákat akasztunk le a karácsonyfáról szaloncukor helyett. A nemzeti identitásunk kialakulásának kulináris vonatkozásait mindenesetre hiányos ismereteim miatt hanyagoljuk, inkább térjünk vissza arra a lényre, amely az egyik legnagyobb csiga-fan: a krokodilteju. A…
-
Dihidrogén-monoxid
Bár színtelen és szagtalan, mi édesnek és sósnak érezzük. Arisztotelész nedves és hideg alapeleme, az életet kihordó ősleves, a Föld felületének 71%-a, a testünk több mint fele, fekáliánk leöblítője. Szilárdan és folyékony mivoltában is féljük és imádjuk. Másvilág, amely még pocsolyaként is mágnesként vonzza a kölyköket a beletoccsanásra, masszív tömege pedig szirénként csábítja a népeket nyaranta a szabadság ígéretével. Másvilág, amely halált is ad, özöne haraggal pusztít, hiánya háborúkat teremt, az óvatlanokat magába szippantja, majd formátlan vízihullaként felböfögi. Másvilág, amelyet úgy hódítunk meg, hogy elárasztjuk a szennyünkkel. Élvezzük, féljük és vigyázzunk rá! Oszd meg, ha tetszett!
-
Megfelelő mese
Hol volt, hol nem volt, ha nem is az Óperenciás-tengeren túl, hanem egy tündérszép tó közepén, a vízililiom széles levelén trónolt a Békakirály. Ő volt, aki a tavacskát megvédte az idegenül kuruttyoló betelepülőktől, és gondosan vigyázta az ebihal porontyok hadát, amelyet olyan békával nemzett, aki nő volt. Sok barátja volt, akiket családjával együtt meghívott a vízen úszó levélre, hogy együtt élvezzék a tó gazdagságát és szurkoljanak a víztükrön cikázó molnárkáknak. Boldogan éltek, mind a leveleken, mind a vízben élők, bár állandóan ott ártalmaskodott az irigy, rút varangy, aki rendszeresen küldte az idegen szívű kétéltűit, hogy elhitesse, nem az övék a tavacska. Nem kell azonban a békákat félteni, megküzdenek a maguk…
-
Nyolcadik
Sivatagi vándorsáska (Schistocerca gregaria) Pár éve esett meg, miután Sharm El Sheikh-nél egymás után csócsáltak meg a feltehetően nem ilyen élményre befizető turistákat a cápák, az egyiptomiak Izraelt vádolták meg a fenevadak kiképzésével. Mert mindennek oka van, tragédiák csak úgy nem történnek, hanem mindig a megfelelően rossz szándék szüli őket. A zsidók meg nem először vetnek be biológiai fegyvert, ráadásul akkor is az egyiptomiakkal szemben tették a változatosan kimért csapások egyikeként. Nyilván megérdemelté a fránya iszaptúró és gúlarakó egyiptomi nép az éhenhalást, csak mert összekapott két fejes az Örökkévaló rendezése szerint – ami bizonyítja, hogy bár jóságosnak nem nevezhető, de azért van Őneki humorérzéke, még ha elég fekete is. Szóval,…
-
A varangy döge
Nincs ellenállás, csak halott beletörődés. A félig nyitott halszáj nem sóhajra nyílik a ragaszkodó varangy lángoló ölelésében, hanem tárva hagyott kapuja a távozó léleknek, amely ennél méltóbb megtisztelését vágyta elhagyott törpe harcsatestének. Memento mori – könnyű ezt mondani, de a békavágy ködét nem oszlathatják fel a gyászos gondolatok, az élet megbicsaklott algoritmusa ölelésre ösztönöz, vak ragaszkodásra a kiüresedett testhez, amely már nem lehet bölcsője semmilyen éltető csírának, pusztán csak tárgya a vak vágynak. Nincs teremtés. Csak torz párosodás, így marad az önimádó szenvedély, a gyalázat és a dögszag. Oszd meg, ha tetszett!
-
Idill
„A nyári napsütésben termett pókhálóba zárt zsiráfok békésen ropogtatják a szénát a magyar Alföld mélyén.” Most írhatnék erről a képről többet is, de úgy vélem, ez a mondat mindent kifejez az újmagyar pásztoréletről. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Nem lecsó, de majdnem
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
-
Egy tálból kukacozni
Barnafejű pókmajom (Ateles fusciceps) és bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) Az együttélés sosem egyszerű. Lehetsz a big boss, az apróságok szemtelenségével szembesülnöd kell, amivel a fizikai hátrányukat ellensúlyozzák. Ha meg te kényszerülsz pofátlanságra , azért csak jó figyelni, hol húzódik a főnök türelmének határa. Sőt, ha jól taktikázva barátkozol, a pofont nem te kapod, hanem a veled törtető, hasonszőrű vetélytársad. Az ember által tökélyre vitt majompolitikában az alsók és felsők igazsága csak látszólag mutat kibékíthetetlen osztálykülönbségeket, az egyéni boldogulás kívánása a biológiánkból fakad, nem valamiféle társadalmi ideából. A lényeg, hogy jusson kukac a tálból. És jóval több, mint a hozzánk hasonlóknak. Persze, le is mondhatunk minderről, bölcs majomként, sztoikus nyugalommal a…
-
Transzmisszió
Meglepő így együtt a barokk hármas keresztszobor és a föléjük magasodó rádiótorony, amivel a Szekszárd tetejére felkapaszkodó panorámalesők szembesülnek. Az esztétikai élvezetet romba döntő technikai inkompatibilitás azonban alkalmat ad közhelyek sokaságának teremtésére. Mindenki megláthatja a kompozícióban az indíttatása szerinti kedves szimbólumát. Vélhetően egyesek a keresztáldozat technika korában is tovahullámzó üzenetét fedezik fel benne. Mások esetleg azt, ahogy az eszme és propaganda vészjósló együttese modern khimairaként magasodik fenyegetően fölénk. Vagy pusztán köp egyet a kaptatótól ziháló vándor, és hagyja az okoskodást a fenébe… Oszd meg, ha tetszett!
-
Csupafog mosoly
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) A törzsfejlődés megszokott képe, ahogy apró parányokból a többsejtű agyatlanokon átgázolva, a tollas-szőrös agyasokat lesajnálva jutunk el a koronát uraló csúcsproduktumig, vagyis magunkig. Oké, egyedüliként rendelkezünk azzal képességgel, hogy magunkat a legtökéletesebbként ábrázoljuk, ami tényleg nem kis teljesítmény. Egy gőte biztos nem lenne erre képes, ahogy arra sem, hogy kétéltű politikusok szólamaival süsse ki az agysejtjeit. Viszont, ha több más dolgot nézünk, elkeserítően lebőgünk. Például nézzük a fogsorunk. Se nem félelmetes, sem nem erős, gyorsan törnek és nem pótlódnak, szórjuk el őket az éveinkkel. Silány termék, okkal röhög ki minket fullos fogsorát villantva egy krokodil. Bezzeg náluk folyamatosan pótlódik, ami az erős használatban kihullik. Kiegészülve a…
-
Pohárnyi szirom
Szirmok. Színesek, illatozók, örökkévalóvá mumifikálódottak. Az élet emlékével töltik meg a borospoharat. Arra emlékeztet, ami szép volt ama rövid világszakaszban, mikor a gének tervezte sejtgépeket átjárta az elektromosság, mikor éreztünk és éreztettünk, mikor átjárta a szerveket a másolatok terjesztésének vágya. Hamis ez a szépség, az életnek nevezett száz százalékosan letális betegség dögszaga helyett finom illatok töltik ki az emlékezés poharát. De mégis így a jobb. Túl a mechanikán. Oszd meg, ha tetszett!
