-
Közmunkás (Homos servus publicus)
A közmunkás egy csekély értelmű, nagy kolóniákban élő és jobbára ártalmatlan emberfajta a humán civilizáció határmezsgyéjén. Az ökológiai szerepét illetően megoszlanak a vélemények, vannak, akik parazitaként, mások opportunista szimbiótaként határozzák meg, szemben állva az előbbi nézetet valló tudósokkal, a kártevő jellemzés helyett kifejezetten hasznos élőlénynek írva le őket. Más tudósok a fenti meghatározások egyikével sem értenek egyet, de egyetlen konkrét elképzelésük az, hogy az ellenlábas tudósok mind paraziták, és amúgy is csak közmunkára alkalmasak. Sőt, a társadalom csúcsragadozói, a vezető politikusok kifejezetten imádják ezen emberfajtát, főleg annak a statisztikai űrlapokon megnyilvánuló formáit. A közmunkások egyes falusi területeken igen elterjedtek, így nem számítanak veszélyeztetett fajnak, de bizonyos ciklusonként a nagyobb városokat…
-
Viszlát, és kösz a halakat!
Palackorrú delfin (Tursiops truncatus) Hé, te ott! Ember, hozzád beszélek! Úgy se érted, eddig se értetted… Pedig kedvellek ám, bármennyire is hiszel öntelten a saját felsőbbrendűségedben, olyan aranyosan esetlenek vagytok a hülye testalkatotokkal és arckifejezéseitekkel. Figyelünk rátok, párszor már kihúztunk benneteket a csávából, bármennyire se vagytok képben ezzel. Megint meg fogjuk tenni. Bár ez most jobban fog fájni nektek, akkora baromságot csináltok. No, de lassan lelépünk, köszönjük a gondoskodást és a sok érzelmes delfines könyvet és filmet, jól megkönnyeztük volna őket, ha nem tudnánk, valójában mit is csináltok. Egymással. És velünk is. Viszlát, és még egyszer, kösz a halakat! In memoriam Douglas Adams (1952-2001)
-
Dr. Klíma Kid
A nagysikerű Creationist Kid játék után megjelent a Dr. Klíma Kid, amely szórakoztatóan és tudományos módszerekkel segíti az elhivatott szülőket abban, hogy a nemzeti konzervatív szemléletnek megfelelően tudják felvilágosítani gyermeküket a klímahiszti viharaiban is a valóságról és az ártékony zöldnek álcázott balliberális posztkommunista ideákról. A készlet tartalmazza mindazokat az eszközöket, amelyeket a részletes útmutató alapján bevethet a gyermeke egészséges, konzervatív nevelése érdekében. A számos feladata egyike, hogy alkossunk egy mini ökoszisztémát a mellékelt alkotórészeket összeillesztve, majd azt árasszuk el gázzal a széndioxid-patronokat felhasználva, miközben mérjük le a hőmérséklet változását. Gyermeke döbbenten fogja tapasztalni, hogy a hőmérséklet nemcsak hogy nem emelkedik, hanem egyenesen csökken! Egy másik feladat során csatlakoztassuk az ökolábnyom-mérőt…
-
„Eredeti román!”
„Fotós vagy?” – szögezte nekem a kérdést az apró barna emberke a fakanalak halma mögül, gyanítva, hogy lehet némi összefüggés a nyakamon lógó szerszám és köztem. Nem akartam bonyolítani a kérdést, ezért csak annyit közöltem, hogy olyasmi (és elnézést kérek minden profi fotóstól a nagyképűségemért). A dombóvári piacon voltunk, amely adta a vidéki vásárok minden kelet-európai báját. A szikrázó napsütésben a hot dogos lakókocsi éppúgy csillogott-villogott, mint az árusok foga sárgája és a már a hipermarketek akciós küzdőtereiről is kiszorult proletár reklámszatyra. De vidám világ ez, jöttem rá azonnal, mikor kaptam a következő kérdést: „Csinálnál rólunk is fotót?” Naná, egyből megörültem a lehetőségnek, és ahogy büszkén és vidáman pózolni kezdtek…
-
Unokatesók
Európai vidra (Lutra lutra) és menyét (Mustela nivalis) Minap kérdezte kolléganőm, hogy megvannak-e még a fotók a Lucáról, a vidra- és Picurról, a menyétkölyökről. Igen, Vera, megvannak, elő is vettem őket most a fotóarchívumból, mert annyira érdekes rövidke mese az övék, hogy akár még egy szószékról prédikáló is beágyazhatná egy tanulságos karácsonyi történetbe a két istenteremtette árva féreg kisded barátságról, ugye, híveim, ti meg jelentgetitek fel egymást, rossz helyre szavaztok és még a perselybe is csak ötforintosokat dobtok galádul! De visszatérve, valóban árvákról van szó, amelyek 2011-ben érkeztek a Szegedi Vadaspark mentőközpontjába, és valóban szoros barátságot kötött a kissé méla vidrakölyök és az örökmozgó menyétfióka a rögtönzött mustelidae-óvodában. Nem nagyképűségből…
-
Fényszarvas
Amikor először láttam, meglepődtem, annyira egyedinek tűnt sok más karácsonyi hangulat transzformálását célul tűző kültéri díszlet viszonylatában. Az újszerűsége okozta meglepetés lassan lanyhult, ahogy egyre inkább részévé vált a szegedi advent képének az évek során. Illetve utána olvasva kiderült számomra, hogy bár nem régi, de – ahogy szinte minden – Amerikából származó, világszerte elterjedt hagyomány a fényszarvasok állítása. Hogy miért pont szarvas, ami jól láthatóan nem rén, az nem derült ki számomra, de mindenképpen jobb, mint egy drótvázas fényjézuska.
-
Repül a teknős!
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) Ritka, hogy egy vadállatot a hozzá fűződő kulináris produkciók alapján nevezzenek el. Gondoljunk bele, milyen furcsa lenne vad pörköltdisznóként, kolbászszarvasként és mezei paprikásnyúlként említeni kedvelt hazai vadjainkat! Nyilván a levesteknős sem örült annak a megtiszteltetésnek, hogy az egyszeri matrózban már csak a nevének említése is beindítja a pavlovi-reflexeket. És erre még áldást is kap, miután a teknőc hús a legmagasztosabb szakértők által halnak minősítve a böjt keservét is enyhítette. Amíg volt elég… Szerencsére az Emmeni Állatkert teknőceit senki semmi akarja, vagy inkább tudja elfogyasztani. Békésen és komótosan szárnyalnak az óriás akváriumban, mint meglett korú hölgyek és urak álmaikban a melegvízű medencében. Eme lassúságukban sem könnyű lekapni…
-
Árnyjáték a tengerparton
Bár maga a sziget laposságával és dél-balatoni hangulatot árasztó nyaralóövezetével nem nyerte el a tetszésemet, Vir sziget strandjának megvolt a maga vadregényes hangulata. Egy árnyas kis liget magasodott a part felett, ahová kellemes és ajánlatos is volt visszahúzódni a tűző nap elől. Itt figyeltem és fotóztam lányaimat az ellenfényben, ahogy felfedezik a tájat és persze átbeszélik a frissen szerzett élményeiket. A már giccsbe hajló panoráma előtt kirajzolódó sziluett olybá tűnik, mint egy nézőtér, amelyben létünket töltjük, árnyként nyomot hagyva a világban. Mindenképpen szebb hely lenne egy hasonlatnak, mint egy barlang, még ha az sajnos közelebb is áll a valósághoz…
-
Szemes tojás
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) Elfeledhetetlen, mekkora izgalommal vártuk, hogy kikeljenek az első krokodilfiókák. Majdnem annyira, mint később Barbi és Bobo, mikor nem vettük el tőlük ezt a hatalmas szülői élményt, pontosabban a tojásaikat nem szedtük ki a költődombjukból a keltetőbe. Szinte a krokodilanya izgalmával vártuk, hogy a századik nap átlépése után mikor kezdenek el kvartyogni a tojások. Végre meg is hallottuk az összetéveszthetetlen hangot! Krokodilfogak híján csipesszel segítettünk a fiókáknak. És ekkor kinézett egy hatalmas krokodilszem a tojásból! Rácsodálkozva a világra, meg arra a kopasz fazonra, aki szembebámulja, majd egy fura fekete dobozt tart az arca elé. A krokodilokat értelmi és anatómiai jellegeiket tekintve egyaránt akár félig madárnak is tekinthetnénk,…
-
Amitől a szem könnybe lábad
Most kicsit el kellett gondolkodnom a címadással. Mert könnybe lábasztót akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy van köze a lábad igéhez. És egyáltalán mi az, hogy „lábad”? Persze, értjük, ez az, amikor a szemünk majd kifolyik, akár – tetszés szerint – a Soros-zenekar újabb nemtelen támadása vagy egy újabb Orbán győzelmi szónoklat hallatán, vagy elhagyott a galambunk, esetleg szénné égett a csirke sütőben. Vagy egy ilyen fotót nézegetünk, arra próbálva rájönni, mi a jóisten lehet az. Elárulom majd, de visszatérve a lábadhoz, mármint az igéhez, nem az olvasó alsó végtagjához, amelyhez természetesen semmi közöm, tényleg különleges egy szó ez, és csak így, ebben a szókapcsolatban fordul elő.…