-
Parton
Lehangoló-e az üres sétálóutca, a nyüzsgés nélküli strand, a szárazon árválkodó hajó és a néző nélküli koncert? Vagy éppen ekkor érezhetjük át a nemes magányt, merülhetünk el a sosem észlelt részletekben, adhatjuk át magunkat a méla melankóliának? Talán nem árt néha, ha a felszínes pezsgés mélyére látunk, mint ahogy a pőre csontvázak tárják fel az igazat a múlt rákövesedett rétegeiből kivésve. Szeged hólepte szabadstrandjának magánya a város fényeiben igazán tüneményes látvány, még a távolban sem egy kósza lélek, társaim csak a lábnyomaim voltak, amelyek egy-egy fotóspozícióhoz vezettek. Csend. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Szieszta
Istenek fészkében
-
Híd a semmibe
Átkelés… akár Kháron ladikján a Sztüx folyón, akár az alagúton keresztül a vége felől beszűrődő fény által vezetve, az emberi képzet teremtő ereje túlpartot formál, egy másvilágot, az odaát birodalmát. Az életünk színterében az utak a kiindulási pontból meghatározott célba vezetnek, a tereknek határaik vannak, az idő egyirányú – mindennek oka és okozata van. Az, hogy az út a semmibe vezet, felfoghatatlan számunkra. Talán így könnyebb… Oszd meg, ha tetszett!
-
A Tisza felől
Vízparti városnak lenni mást jelent… egy olyan pluszt ad a látványnak és hangulatnak, amelyet nehéz felülmúlni egy olyan településnek, amelyet pusztán szántóföldek határolnak némi erdőfolttal tarkítva. Ráadásul az éjszaka sötétje jótékonyan elfedi a folyó nemkívánatos civilizációs hordalékát, pusztán csak a város fénye szennyezi a víztükröt. Viszont egyben csodálatossá is teszi a látképet, meg kell hagyni, főleg, ha hosszú záridővel fotózunk, így a víz felülete is sejtelmesen kisimul a képeken. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vásári L’Heure Bleue
Szeged egy fesztiválváros. Ez nemcsak amolyan turisztikai prospektusokat díszítő közhely szlogen, hiszen valóban egymást érik a külszíni rendezvények a belvárost. Bár, aki kettőt látott, a harmadiknál már nem fog meglepődni, mert akármi is legyen a neve, mindig nagyfokú a hasonlóság… Mindenesetre, valóban van egy délvidéki, nyüzsgő hangulata ekkor a városnak, no meg a hömpölygő tömeg, amely végighullámzik az árusok utcáin vagy a rakparton. Éppen a tömeg áramlását akartam megjeleníteni, és még szerencsém is volt, mert sikerült elcsípnem a kék órát, vagyis azt az időszakot, amikor a Nap pont úgy bújik, hogy a fénysugarai szép kékes atmoszférát teremtenek. Így a vásár fényeinek, a kavargó emberfolyamnak hátteréül a valódi folyam ódon, méltóságteljes…
