-
Szájtalanság állapota
Kárász (Carassius carassius) Szájhiány… ha azt nézzük, ez jobb eset, mintha a kimeneti nyílás forrt volna be a természet aljas tréfájaként. A vaskos poén tárgya azonban minden tiszteletet megérdemel, ahogy ignorálta a hiányosságát, ki tudja milyen mutáns képességekkel vértezve fel magát. Talán telepátiás emésztéssel, amitől még egy masszív fényevő IT-szakember is besárgulna az irigységtől. Emellett, a horgászok ármánykodása sem fog rajta, sosem fogja bekapni a horgot. Igaz, cápaként nehezebb dolga lenne, de békés kárászként vígan lubickolhatott a szájtalanság állapotában. Míg hálóba nem került. Oszd meg, ha tetszett!
-
Borzongó borzasok
Borzas gödények (Pelecanus crispus) Csontig hatol a hideg nedvesség, a tél halált hordozó leheletének erezeteként játszanak a csupasz fatorzók, előtérben pedig borzongó pelikánok bújnak magukba. Mennyivel könnyebb lenne álmodva átvészelni a halódás hónapjait, bízva az örök üde újjászületésben! Nekünk, tollasoknak és csupaszfenekűeknek nincs olyan szerencsénk, mint a mocsár teknőseinek… Nekünk marad a téli lehangolódás. Pedig meg lehet találni a múló jelen szépséget a kietlenségben is. Hiszen, ha jobban megnézzük, mintha táncolnának a fák a sejtelmes ködben, a gödények eleganciáját sem érheti leszólás, ahogy vigyázzák párban a dombjukat, a színek sem tűntek el teljesen ebből a világból. És legalább nem izzadunk. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
Vízszint alatt szárazon
Hajdantél
-
Vízszint alatt szárazon
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Vajon mi játszódhat le egy pingvin agyában, mikor olyan képtelen helyzettel találkozik, mint amikor szárazföldön totyogva találja szemközt magát a víz alatt úszó kartársával? Talán már menet közben törli az élményt, mint haszontalan terhelőjét a véges agykapacitásának? Esetleg természetfölötti élményként rögzül agyában az esemény, amely megerősíti elhívatottságát a pingvinige terjesztésére? Netán elhatározást szül a valóság empirikus megismerésére? Mindez csak antropomorfizálás persze, nem láthatunk bele egy pingvin fejébe, hogy egyáltalán felmerül-e ott bármi kérdés… De a halakat mindenképpen köszöni! Oszd meg, ha tetszett!
-
Orrszarvtávolságig
Indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) „Nézze, ott az a bolond, mit csinál? Mindjárt beesik. Őrült ez? Hogy került oda?” – hallom messziről a heves gesztikulálással kísért, pejoratív felhangoktól sem mentes, de alapvetően riadt szólamokat a látogatói tér felől. A két idős hölgy már meg is találta a kollégámat, aki kapásból küldte az ilyenkor szükséges erélyes felszólítást, majd elővette a telefonját, hogy felhívjon. Segítségül. Magam kitessékelésére. Jó, végül megszántam, véget vetve a komédiának, intettem, hogy én vagyok az a fazon, aki a lehető legjobb pozíciót kereste a kifutó messzi sarkában orrszarvúak fotózáshoz. Mert érdekes a téma, a két fiatal bika aznap töltötte az időt első ízben közösen a kifutóban. A fiatalabbik folyamatosan…
-
Miért tengeri, miért malac?
Tengerimalac (Cavia porcellus) A hülye fajnevek versenyében méltán indulhatna ez a jobb sorsra érdemes rágcsáló. Kezdve azzal, hogy nem malac, de még csak nem is tűnik annak, még alulnézetből sem. Jó, visítani tud, de erre még egy megtaposott lábú óvodáskorú képes, aztán kapjuk a kiérdemelt pofont az anyukától, ha lábbal söprés közben még le is malacozzuk a csemetéjét. De ha már disznónak nevezik, vajon miért lett tengeri? Oké, van tengeri uborka, tengeri darázs és tengeri tehén, sőt tengeri szerzeteseket és tengeri hajadonokat is tudni véltek a bestiáriumok élénk szexuális fantáziával megáldott csuhás firkászai, de ezek legalább tényleg sósvízben áznak. Viszont a tengerimalacnak köze nincs a tengerhez, de még a vízhez…
-
Ékszer
Görög teknős (Testudo hermanni) Fura dolog, ahogy viszonyulunk a hüllőkhöz. Fóbia és undor, eredendő bűn és krokodilkönnyek… csupa csúnyaság, amit társítunk hozzájuk. Kivéve a teknős. Őket szeretjük, tartják a világmindenséget, komótosan bölcsek, de még Akhilleusz sem tudja őket utolérni, és döcögő ékszerek a kertben, a szomszédok ámultatására. Pedig, nem túl okosak, finoman szólva, kézbe veszve nincs farkcsóválás, esetleg dorombolás, csak többnyire megnyílik a végcsatorna nyílása és jön ki egy dobozni húgy és kaki. De nem lehet tagadni, hogy mennyire bájos egy kisteknős, röviddel a lágyhéjas létszakasz után, és persze később is! Oszd meg, ha tetszett!
-
Ka-moho-alii
Homoki tigriscápa (Carcharias taurus) Túlélés formálta szimmetria, a tökéletes ragadozó százmilló éves szubsztanciája. Gyilkos intelligencia, amely bevált minden egymást váltó uralkodó csoport ellen, borotvaéles fogak darabolták az áldozatok húsát, a hüllőktől az emlősökig. Hogy aztán egy másfajta, minden addiginál önpusztítóbb intelligencia tegyen pontot az evolúciós történet végére? Cápauszony a levesben cirkál, a rettegett fogsorok óceánáriumokban csillanak, a cápamájat a mikroműanyag és higany hizlalja… Ka-moho-alii alkonya már régen eljött, de vajon mi magunk túléljük-e a tengerek isteneit? Oszd meg, ha tetszett!
-
Kölyök és még kölyökebb
Bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) Örökké kíváncsi és örökké mozgásban lévő banda a bolíviai mókusmajmoké, fotózni az egyik legnagyobb kihívás annak ellenére, hogy a kontúrosak és a színesek, és nem is bújnak el az objektív elől. Cserébe viszont egy pillanatra sem állnak le. Pedig jó fotótéma, kedves a megjelenése, a képe mint egy csíntalan gyereké, nagy feje is erősíti az infantilis megjelenését. Ha felnőttként is kölyökképű, milyen lehet kölyökként? Hát ilyen… Oszd meg, ha tetszett!
-
Porferedő
Böhm-zebra (Equus quagga boehmi) Mi lehet hangulatosabb fotótéma, mint a modell körül támadt terjedelmes porfelhő és napsugarak kombinációja képezte aura, amely kenterbe veri a hajmetálok ködgépét is? Zebracsikónk édesanyja meg is tett a hatásért mindent, bár elképzelhető, nem az én kedvemért vett látványos porfürdőt, hanem pusztán maga örömére. Mindenesetre, jó helyen álltam egy jó pillanatban, az alkalom pedig megszülte ezeket a fotókat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Itt a piros
Vadászgörény (Mustela putorius furo) Vannak divatok a házi kedvencek tartásában is. A jó isten tudja milyen ok-okozati összefüggések dobnak felszínre egy-egy állatot. Volt időszak, mikor a vadászgörény volt népszerű, ami érthető, hiszen jópofa, örökmozgó állat, kellő értelemmel és csalafintasággal megáldva, szóval szórakoztató társ. Kb. 15 éve parkokban sokat lehetett látni, ahogy kukától kukáig kígyózva sétáltatják a gazdáikat, ma már viszont újra nagy feltűnést keltenek, annyira ritkák. Pedig nem újkeletű házi kedvenc, régóta tartja a Homo sapiens, de nem kis kihívást jelentenek, például alkalmatlan kezekben könnyen harapóssá válhatnak. Mármint kezekre harapóssá. Matyi, a fotón szereplő albínó viszont egy tündér, csak modellnek nehéz eset, egy pillanatra nem ált meg az örökmozgásban. De…
