-
Élvefogó
Minden csapda velejárója a szép kilátás. Mármint annak ígérete. A legjobb csapdák azok, amelyek még akkor is fogva tartják vágyainkat és képzetünket ámításaikkal, miután magukba zárnak. Nyilván legyinthetnénk, hogy ilyen nincs is, ki az az idióta, aki ne ismerné fel a korlátokat! Pedig de, gondolkodó lényként hajlamosak vagyunk félretenni a gondolkodást, és elkerülni annak beismerését, hogy jól át lettünk baszva. Nagyon is jól meg tudjuk magunkat arról győzni, hogy a könnyű jutalom nem csali, hanem cél, a korlátok pedig a biztonságunkat szolgálják, nem a szabadságunktól fosztanak meg. Vagy, ha tudatában is vagyunk ennek, a biztonságérzetért beáldozhatónak gondoljuk azt. Csak kellő félnivalóval kell szolgálni ehhez. Akár még boldogok is lehetünk élve…
-
Tom és Jerry Live Show
Házi macska (Felis silvestris catus) Be kell vallanom, én Tomnak szurkoltam. Kezdjük azzal, hogy már a rajzfilmkészítők is eleve Jerrynek adták a több bónuszpontot, emellett ország világ a gyenge egér győzelmében a kisember ravaszság és merészség általi diadalmát látta az erősebb kutyával, pontosabban macskával szemben, szemet hunyva a nyilvánvaló esélyegyenlőtlenségre, ráadásul Jerry kifejezetten szemét húzásaira is. A macskák a természetben egyenlítenek, majd büszkén utaztatják áldozatukat, közszemlére téve azt. Nem tudom, vadmacskák is tesznek-e így, vagy a házikban alakult ki ez a szokás, hogy mutassák, mennyire hasznosak ők. Az biztos, hogy az a macsek, aki sűrűn produkálta így magát, nagyobb becsnek örvendhetett a magtárak környékén. Mert az egyiptomiak sem Jerrynek szurkoltak……
-
Borz apró
Közönséges borz (Meles meles) Valahogy nekem a borz mindig valami egzotikumnak tűnt, bármennyire is hazai állat, amely még csak ritkának sem nevezhető. Talán az érdekes mintázata, vagy rejtett életmódja teszi. Életem első találkozása nagyon emlékezetes volt vele, egy zirci család kertjéből menekítettünk ki egy ifjút. Mire a veszprémi állatkertbe elértünk, a világ összes bűze összekoncentrálódott az autóba, fullra nyitott ablakkal terítettük be a hányás tömör szagával a gáztámadásra láthatóan fel nem készült kisvárosi utcákat. Jó, kicsit meg volt ijedve szegény, ennek adott csak szagot. A szegedi mentőközpontba is jönnek időnként talált borzkölyök. Aki neveli őket, annak nagy öröm a foglalkozás velük, hiszen nagyon jópofák, játékosak fiatalon. És ne feledjük, a…
-
Kerti biohazard
Ricinus (Ricinus communis) Igazi veszedelem… főleg, ha többen tudnák, mennyire mérgező a ricinus. Elég néhány mag a szájba, és ki is purcan az ember, főleg, ha az még nem méretes. Ők vannak inkább veszélyben, hiszen úgy működnek a csemeték számára a szép bogyók, mint egy vagonnyi szivárgó metil-alkohol a jómunkásembereknek. A növényről azonban legtöbbünknek inkább a ricinusolaj ugrik be, ami veszélytelen bár, de legalább kellemetlen, és amitől – magam is átéltem – ellenállhatatlanul úgy tör ki minden matéria a bélcsatornából, mintha az csak egy kanyargós csúszda lenne. De abban nincsen ricin, a magban viszont igen, amely az egyik legerősebb méreg a természetben, biológiai fegyverek alapanyagként is kedvelt szer. Maga a…
-
Miért is fekete?
Keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) Nem egy állat a nevét tévedésből kapta, aztán rajta ragadt. Például a keskenyszájú orrszarvút évszázadokig, sőt, igazából egymás között még mostanság is feketének nevezzük. Pedig nem is fekete, jó láthatóan, legalábbis nappali fényben. A fehér pedig nem fehér, még világosban sem. Szóval, az egész azokra az átkozott búrokra vezethető vissza, akik annyi borsot törtek már az angolok orra alá. Például azzal, hogy ’wijd’-nak nevezték a szélesszájú orrszarvúkat, amely szó hollandusul valóban széleset jelent. Az angolok meg ezt white-nak, fehérnek értették. Mondjuk, az angolok maguk is tehetnek erről, ha már olyan nyelvet használnak, ahol a leírt és kiejtett szavak köszönőviszonyban sem állnak egymással. Szóval, az így született…
Ezeket is érdemes megnézni
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
Viszlát, és kösz a halakat!
Tigrisfagyi
-
A tenger virágai
Viaszrózsa (Anemonia sulcata) A tenger veszélyes. Már maga a víz is veszettül sós, ami meg a tükre alatt van, megesz, megcsíp, megszúr, szétfűrészel, sőt, akár még meg is ráz. Vagy, ha megeszed, felfordulsz tőle. Ha meg nem, akkor szimplán büdös. Nem csoda, hogy minden normális állat kilábalt belőle, ahogy csak tudott. Itt vannak például a csalánozók. Csípnek, mint a csalán, nyilván nem véletlenül kapták ezt a nevet. Egy felbőszített medúza közelében olyan kínokkal ég az ember az ember bőre, mintha egy jámbor inkvizítor érdeklődne az előző esti szabadtéri buli részletei iránt. Oké, a tengeri rózsák is szépek, mint a virágok, de hát kinek jutna eszébe a közepébe nyomni az orrát?…
-
Láma szeme
Láma (Lama glama) Ha szemszépségversenyt hirdetnénk, a láma tuti befutó lenne, bár az abszolút szubjektív véleményem szerint az első helyezett zsiráfot azért nem veszélyeztetné. A láma mindenesetre egy nagyon furcsa állat. Kezdve azzal, hogy úgy néz ki, mintha felül nem is lenne metszőfoga. Óriási , hegyes fülekkel. Ráadásul tényleg köp. Ne úgy képzeljük el, mint egy gondosan célra tartó csulalövedéket, hanem, mint egy bűzős, maró váladéksörétet. Szóval, kellemetlen. De azért ok nélkül nem köpnek, aki kapja, valószínűleg meg is érdemli. Vagy csak rossz helyen áll. Lámacsikók azonban nem igazán köpködnek még, így egész közelről koncentrálhatunk a szép, fekete, hosszú szempillákkal övezett szemekre. Oszd meg, ha tetszett!
-
Pszichobagoly
Ott ül az ágy végén, jól látom, bár nem tisztán, talán a sötétséget szétrepesztő vakító világ süti ki az érzékeimet. Csak bámul narancson égő szemeivel, megbénítva minden tagom. Ez nem pánik, hanem csontok mélyéről átsugárzó, izmokat paralizáló félelem. Megszólalnék, de a hang nem tud utat törni magának a torkomban, néma kiáltássá torzul a kétségbeesésem. Erőlködve küzdök, míg végre hörgés formájában kihányom a szavakat, de ettől még jobban megrémülök. Feladom. Csak nézem. A halál madara. Érzem, ahogy a tekintete magába szívja a lelkem, egyre könnyebbé válok, még a félelmem is kiszívja. Már szabadulnék a börtönömből, magával ragad a tudatom alól való felszabadulás érzete. A gondolatok elhagynak, a céljaim egymás után olvadnak…
-
Darutoll a mocsárban
Mint szuperkönnyű csónak a zöldellő kistó felszínén, úgy lebeg a nemes mandzsu daru elhullajtott ékessége a napfény foltozta a békelencse mezőn. Nem halad ugyan, de büszkén mutatja az útirányt, amelybe vinné a sorsa, ha nem ragasztaná magához a mocsár. Így marad pusztán dísze az ingoványnak, amíg csak az hordozza magán. A végén úgyis elnyeli. Oszd meg, ha tetszett!
-
Én, jelentem, dolgoztam!
Feketefarkú vagy társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) Mini exkavátorok ezek a ragadozónevű rágcsálók, hihetetlen mennyiségű földet meg tudnak mozgatni, akár több tízezer négyzetkilométernyi városokat kialakítva üregeik hálózatából. Hogy miként élnek a föld alatt, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy sok időt töltenek ott, főleg télen. Olyan mélyen, hogy vígan elvannak téli álom nélkül is sokméternyivel a fagyos felszín alatt. Az állandó földmunka pedig a legjobb szervező erő, így volt ez az embernél is a folyóvölgyek mentén, csak mi nem föld alá, hanem a fölé alapítottuk városainkat. Tehát az orron ragadt földdarabok nem illuminált állapotban elkövetett ügyetlenség bizonyítékai, hanem a megfeszített munkára utaló jelek a prérikutyáknál. Oszd meg, ha tetszett!
