-
Gurigák világa
Mi mind különlegesek vagyunk! Egyformán különlegesek, mert a wécégurigák szaros kis világában azért ne akarjon senki se csak úgy kitűnni közülünk! A hivalkodó zsenialitásnak vesznie kell, mert bontja az egységet, mert minél ragyogóbb, annál inkább taszítja egyhangú szürkeségbe az egyedi mivoltunk. Sorsuk a feltétlen bukás a társadalmi kitaszítottságban, minden valamire való hálózat kiveti őket magából. Legendák lesznek ugyan, de elkerülhetetlen végzetük egyben intő példája is mindazoknak, akik ki akarnak állni a sorsból. Hülye az, aki ezt választja, inkább állj közénk te is, hordozd a terhet, amelynek szent célja, hogy magába fogadja a felső akarat ürülékét! Hozsánna! Oszd meg, ha tetszett!
-
Sakálok egymás közt
Aranysakál (Canis aureus) Nincs jó piárja a sakálnak. Családjából még a mesék gonosztevő hősének, a nála erősebb farkasnak is magasabb a renoméja, a közkedvelt ravaszdi rókáról nem is beszélve… Maradnak máig is irtani való toportyánférgeknek, amelyeket Toldi is jól elintézett, pusztán csak azért, mert a kölykeiket védték. Konrad Lorenz is úgy gondolta, hogy a kevésbé „nemes” kutyáknak biztos nem a farkas az őse, hanem az aranysakál – az elméletet utóbb nem igazolta a genetika. Pedig az aranysakál eszes, erős, ügyes és életrevaló. Talán ez a baj? Hazánkban állandósult polémia arról, hogy mi haszna a sakálnak, miután újra megjelent Magyarországon. Hiszen régen is volt… Biológusok éppen ezért örülnek neki, szerintük amúgy…
-
Csevapi, a balkáni kebab
Emlékszem hajdan, mekkora felháborodást keltett Balkán-szerte a tévhír, hogy egy európai uniós rendelet száműzi a szódabikarbónát az ételekből. Itthon is átvették és harsogták, mint az eubürokraták ármánykodásának bizonyítékát a nemzetállamiság megdöntésére. Pedig persze nem sorosista ármányról volt szó, csak az ételminőséget óvták a gazfickók, hogy ne tudják feljavítani a rohadt húst a nemzeti és nemzetközi húsiparosok, így a nemzeti konyhákat nem érintette a kérdés. Bár a kedélyek nem nyugodtak meg, azóta volt sok minden a migránsjárástól a Brexitig, de a balkáni finomságok azóta nem kerültek terítékre. Mármint a politika színpadán. Az egyik legismertebb balkáni finomságban, a csevapiban is fontos szerep jut ennek a szimpla húslágyítónak. Vagy minek is nevezzük ezt…
-
Hangyász a háton
Sörényes hanyász (Myrmecophaga tridactyla) Ki emlékszik Pampalinire, a polák rajzfilm nagyképű hősére, aki fejezetről fejezetre kapta a megbízásokat különleges vadállatok fogságba ejtésére? Az egyik kiszemelt áldozata egy hangyász volt, de fellélegezhetnek az állatok védelme iránt elkötelezettek, csakúgy, mint a többi, ezen történet is a digó vadász majdnem halálra szívatásáról szólt, a gyermekek nagy örömére és okulására, olyannyira, hogy még én emlékezetemben is bennragadt. És valóban a hangyász tényleg különleges állat, a vendégízületesek evilágon túli csoportjából. Hát még a kölyke hogy néz ki? Túlméretezett végtagok, óriási fej, hogy elférjen a szuper hosszú nyelv is benne. Rátapadva anya hátára, leginkább a farok tövénél, mert úgy kényelmesebb. Ursula, a szegedi hangyászmama kifejezetten békés…
-
Becsapódás
Meg kell vallanom, hogy sokmilliónyi embertársammal szemben három sport élvezetét képtelen vagyok átélni. Igen, az andalítóan zümmögő Forma-1 és a sznob milliomosok golfkocsis golyókergetése mellett a darts az, amit valamely oknál fog nem tudok a kiérdemelt helyén kezelni. Egyszerűen dögunalmas számomra, ahogy a sört izzadó, kamionsöfőr dizájnú fószerek dobálgatják az apró dárdácskákat. Ezen esetekben még az erotikus filmekre bevált igazságot sem mondhatom, hogy csinálni jó, nem nézni, annyira béna vagyok a dárdácskák pontos célba juttatásában. Viszont egy kihívást találtam magamnak, lefotózni ugyanezt. Bizony, nem volt könnyű feladat, megtalálni a pontos élességet, szöget, zársebességet és időt, miközben a fókuszált tárgy kisbolygó sebességével csapódik bele – a képzavarnál maradva – a laposföld-szerű…
-
Álommajom
Dzseládapávián (Theropithecus gelada) Néha nagyon nehéz tud lenni az emelt fő. Bármennyire nem illik egy büszke főemlősnek ilyet tenni, de olykor nehéz ellenállni a gravitáció vonzásának. Szem csukódik, fej bólint, és jöhet a jótékony amnézia, amely kizárja azt a közhelyeket durrogtató fószert az asztal végén. Jó, ez nem kockázatmentes, volt, akit egyből géppuskák elé kísértek a Nagyvezérfia Nagy Vezér andalító eligazításáról, de szerencsére egy dzseláda páviánnak nem kell ilyen emberi böszmeségtől tartania, nyugodtan átadhatja magát a szundikálásnak. A dzseládák talán a legváltozatosabb mimikával rendelkező majmok, eltekintve a szűkebb emberi rokonságtól. Szinte minden arcukra és tekintetükbe van írva, amit gondolnak és éreznek, ehhez járul hozzá, hogy „beszédjük” is változatosabb, mint ahogy…
-
Dame de la Brassempouy
Apró, pár centiméteres szobrocska, mamut csontjából kifaragva. Lehet vagy 25 ezer éves. Az egyik első, ha nem a legelső arcábrázolás, amely a dél-franciaországi Brassempouy melletti barlangból került elő még 1892-ben. Nem véletlen, hogy nagyon megörültem, mikor egy Párizshoz közeli múzeumban megláttam (Musée d’Archeologie Nationale – Saint-Germain-en-Laye). Utólag olvastam, hogy mekkora szerencsém is volt, mert nem állítják ki folyamatosan, félve a rongálódástól. Nem az elsőbbsége azonban a legkülönlegesebb, hanem az a részletesség és gondosság, ahogy kifaragták. Bár meg volt hozzá a képességük és technikájuk, hogy realisztikusan ábrázolják az emberi arcot az ősi emberek, valami miatt nem tették, még évezredekig… A női ábrázolások a termékenységi jellegek túlhangsúlyozására törekedtek, széles csípővel, hatalmas csecsekkel,…
-
A medve nem játék, bocs!
Barna medve (Ursus arctos) A medvét már ősidők óta egyszerre szeretjük és féljük, a mackótól a vérmedvéig terjed a népszerűségi skála. Abban azonban majd mindenki egyetért, akinek nem bundás a szíve, hogy a medvebocsnál kevés mókásabb teremténye van a rengetegnek. A Palicsi Állatkertben nevelkedett két árva medvebocs felfedező játékát végtelenségig lehetett volna nézni, szinte le sem álltak, miután belekezdtek. Persze, akkor sem voltak ölbe vehető plüssmacik, hanem igazi vadócok, ahogy az illik egy igazi medvétől. A vadonból kerültek be, és a legjobb tudomásom szerint, a vadonba is kerültek vissza. Furcsának tűnhet, de európaiak kevés helyen találkozhatnak állatkerti medvebocsokkal. Ennek oka, hogy bőven van belőlük, és nem szaporítják őket többnyire, mert…
-
Mit mesél az erdő?
Az, hogy Jancsi és Juliska meséje maga a merő horror, jobban ismert, mint a Csipkerózsikában burjánzó nekrofília, illetve a Piroska és a farkas negédes kannibalizmusa. De hát ilyen a néplélek, a nyilvános boszorkányégetésektől a valóságshowkig a melléjük kerített szaftos sztorik kínálják az izgalmakat a szabadidős családi programokhoz minden korban, jó a gyerekeket is hozzászoktatni ehhez ideje korán. A jelen fotó azonban jóval békésebbnek tűnik, az édesanyám által teremtett mézeskalács házikóba nem épült boszorkány. Hacsak nem költözött be utólag. Mindenesetre igyekeztem az erdő sötétjét is megidézni a fotón, a többit a képzeletre bízom! Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Boldog szaturnáliát!
Amilopektin puding
-
A Tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? Milyen váll és mily művész Fonta szíved izmait? És Mikor elsőt vert szíved, Milyen kar s láb bírt veled? Milyen pöröly? mily vasak? Mily kohóban forrt agyad? Mily üllőre mily marok Törte gyilkos terrorod? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? William Blake (Szabó Lőrinc fordításában) Oszd meg, ha tetszett!
