-
A hattyú tava
Bütykös hattyú (Cygnus olor) A hattyú elég megosztó egy madár, sokan átkozzák, mint nagydarab, erőszakos libát, másokat viszont lenyűgöz az elegáns szépsége. Alapvetően egyik hozzáállásnak sincs értelme, ugyanolyan túlélőgép, mint például a mindenki kedvence pingvin, az interspeficikus esztétikának szintén nincs különösebb jelentősége, legfeljebb annyi, hogy sokszor kifejezetten hátrányt jelent, ha az ember szépnek tart egy élőlényt. A közép-európai tavakhoz mindenesetre hozzátartozik a hattyú, a balatonkenesei strandon is régóta tartja a vízi revírt egy hattyúcsalád. Bár a hivatásos természetvédők ettől kapnak agyideget, a folyamatos esetésük miatt nem tartanak tőlünk, sőt, egész közel jönnek némi kenyérfalat reményében. Háttérben a naplementével pedig már készülhet is egy közízlésnek megfelelő giccses kép…
-
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
A legutolsó tortámat ősi apokrif recept szerint készítettem, amely a III. század elején vértanúhalált halt Szent Kalória látomása alapján hagyományozódott az utókorra. A szentünkről annyit érdemes tudni, hogy szegényt a gaz és pogány rómaiak Colosseumban halálra hizlalták a vérszomjas csőcselék szeme láttára. Gyülekezete azonban tovább vitte jámbor hölgy hírnevét és receptjeit, amelyek alapján készített sütikkel megörvendeztette a Tiberis partján kocogó római polgárokat, mígnem egy rosszul időzített szalmonella és számos végigfosott tóga felkeltette a gyanút az ókeresztény klub iránt. De lássuk a receptet! A tészta hagyományos, liszt (sütőporral), cukor, tojás (1 tojásra 40-40 gramm liszt és cukor), a tojásfehérjét természetesen külön felhabosítva, végül finoman összekeverve a lisztes-tojássárgás-tejes mixtúrával, majd egy kis…
-
Gyökerek
Holt fa kapaszkodik a partba, már rég elvesztve mindazt, ami összekötötte az éggel. A felhőkbe kapaszkodó ágakat, az ősszel könnycseppenként vízbe hulló leveleket… Lassú növényi haldoklás után végül a vízmosta, megszakadt évgyűrűit szemérmetlenül világgá táruló torzó maradt, amelynek gyökerei mint agytekervények ömlenek a talajra. A halál szépséget áraszt a fűzfői part rejtekében, a régvolt harmónia máig kísértő mikrokozmosza csendet és nyugalmat sugároz. Hamis időtlenséget ígérő harmónia ez, amibe kapaszkodunk a vésztől és jövőtől rettegő tudatunk csillapítására…
Ezeket is érdemes megnézni
Hangyász a háton
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
Torta palacsintából
-
Ájtatos manó
Imádkozó sáska (Mantis religiosa) Az egyik kedvenc állatnevem az ájtatos manó, hatalmas gratulációm a kitalálójának. A manó nagyon illik erre a sáskára, nem csak kinézete miatt, hanem vérszomjas, hímfaló hírének is köszönhetően. És emellett olyan szépen alliterál a két szó! Amúgy nem olyan félelmetes rovar, és romantikagyilkosnak tűnő viselkedése sem kirívó, csak maximalizálja a rovarok között nem olyan népszerű apai ráfordítást azzal, hogy a lehető legnagyobb kincset ajánlja fel: életét és húsát. Ez pusztán a szaporodási sikerről szól, csak matematika, semmi érzelem…
-
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
A reggeli torna állítólag élénkíti az agyműködést és beindítja az anyagcserét. Valami igaz lehet benne, mert a guggolások és fekvőtámaszok közben az agytekervényeim neuronhálózata izzadva kereste a választ a lét és nem lét ama döntő kérdésére, hogy mi legyen ma az ebéd. Ügyesek voltak, mert rövidesen ott is lebegett a képe előttem annak, amit ma feltétlenül rövidtávú életére kell teremtenem. Meg is tettem, meg is ettem, le is írom, hátha valaki kipróbálja és még nevet is ad neki. Nálam sóágyon sütve jön be leginkább a csirkecomb, minden zsír kisül belőle, és finom ropogós is lesz tőle a bőre, ráadásul vacakolni sem kell vele. A lényeg nem is ez, hanem a…
-
Medve, ha játszik
Barna medve (Ursus arctos) Feltűnően sok a medvefotós írásom, de ez egyáltalán nem véletlen. Biztos van valami archetípusos ebben, ahogy sokan másokban él hasonló szimpátia egy olyan állat iránt, amely pedig akárhogy is, mégiscsak egy csúcsragadozó, és időnként csak lecsapott egy-egy túl sokat ugrándozó, bőrökbe öltözött csupasz majmot. De másfajta… A nagymacskák például gyilkos gépezetek, ha beindulnak, kíméletlenül becserkésznek minket. A medve inkább olyan lehetett eleink számára, mint egy morcos koma vagy komaasszony, aki el van a közelünkben, időnként belekötöttünk egymásba, de alapvetően nem zavartuk egymás köreit. Ráadásul, nehéz nem emberi vonásokkal átrajzolni a karakterét, a manysik égi medvéjétől a Micimackóig szerves részei a kultúránknak. És ritka mókásak, mikor átadják…
-
Ahogy a felhők úsznak a kék színen
Az akarattyai az egyik legszebb balatoni kilátás, ehhez sok kétség nem fér, bár van vetélytárs bőven. Igaz, vannak gyenge pontok is, főleg az üdülőkkel és egyenstrandokkal agyonnyomott déli parton. Itt viszont a tópartba szakadó magasfal tetejéről belátni a teljes keleti medencét, közel kelet-nyugati irányban. Így a színek és fények teljes palettáját kínálja, ahogy a Nap járja a kötelező útját a zenittől a somogyi dombokig, amely mögött narancssárga fényorgiában tűnik majd el az estét köszöntve. Úgy is fotóztam már, de a jelen fotó a verőfényben készült, lustán ballagó felhőkkel és lehetetlenül kék éggel. Pont az az idő, amikor a lelátó után a vízbe vágyik az ember…
Ezeket is érdemes megnézni
A jó kedély virága
Árnyékra vetődve
Hat állítás a medvékről… igazak, vagy hamisak?
-
Tigrisfagyi
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica) Nyár van. Uborkaszezon. Ilyenkor törnek elő a médiaközhelyek, mint bolondgombák lótrágyán. Például nyár és meleg van. Sosem volt ilyen meleg. Vajon melegük van az állatoknak? És évente egyszer rácsodálkozunk, tényleg, nekik is melegük van! És ők is szeretik a hideget, kívül-belül, ahogy mi is kívánjuk azt a sör- és jégkrémgyártók nagy örömére. Sört ugyan nem adhatunk nekik, mert a részeg állat mibenlét csak ember esetében elfogadott kulturálisan, de fagyit lehet készíteni. A tigrisek leginkább a finom halas-véres-húsos változatokat értékelik, hosszú percekig nyalogatva őket, míg apró jégkocka sem marad belőle. Én meg mindjárt eszem a mangósat, a majomgusztusom szerint.
Ezeket is érdemes megnézni
Cuki? Cukibb? Legcukibb! Cukiságverseny a bioporton!
Mami a diszkóban
Fekete ifjú
-
Borsodi Szitu: Keresztnévpara
„Bemutatom a lányt, akinek elfelejtettem a nevét.” A reklám nem túl hálás műfaj, hiszen egyetlen célja az, hogy rávegye az embert arra, hogy olyasmire költse a pénzt, amiért amúgy normál esetben egy büdös vasat sem fizetne. Vagyis, egyrészről semmit nem tesz ahhoz hozzá, hogy az életünk és a világ jobbá váljon, másrészt, mint minden ördögtől való cselekedethez, a lelkiismeret lenullázása mellett ehhez is nagyfokú szakértelem szükséges, hogy hasson. Ehhez a marketingesek kutatnak, elemeznek, célcsoportokat határoznak meg. Sőt, a legnagyobb ászok nem alkalmazkodnak a feltételekhez, hanem maguk teremtik meg őket, mítoszt építve a tárgy köré. A politikai reklám csak annyiban más, hogy ott nem a vágyakra, hanem a félelmekre alapoznak, vagyis…
Ezeket is érdemes megnézni
Alcest: Spiritual Instinct
Steven Pressfield: A háború hullámai
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája
-
Toronyárus
Európa köldökpontján apró tornyokat árul Afrika szelleme az esőáztatta kövön térdelve bízva a turisták fantáziatlanságában. A kolonizáció égbe szúró emlékműve színes giccsként szelídülve sorakozik a pokrócon. Vajon hol készülhettek Eiffel acélszörnyének eme másolatai? Valószínűleg Kínában. Minden áramlik a globális világ véráramaiban, áru, ember, vírus… csak a világ entrópiája nem változik, az egyenlőtlenség örök. És az is marad.
