-
Orr fel, nyelv ki!
Rövidfülű elefántcickány (Macroscelides proboscideus) Nem ez az első fotóm itt, és nem is az utolsó erről az állatról, amely amennyire kicsi, annyira fotogén. Mondhatni igazi csodabogár, némi rendszertani képzavarral élve. Hogy a fotón éppen mit és milyen célból csinál, az is rejtély. Az még érthető, hogy az ormányát nyújtóztatja, talán egy kellemes illatcsatornát befogva, de hogy mi végből nyújtja a nyelvét ki hasonló távolságra? Talán az egyensúly kedvéért? Vagy pusztán egy elefáncickány-féle ásítás? Esetleg üzenet a fotósnak? Lehet találgatni…
-
Piros ZIL
Meg kell hagyni, brutálisan néznek ki ezek a vasszörnyetegek, még pirosan festve is. Mint egy kerekes gépmedve az Urálon túlról, drabális, ránézésre meghűl az ereinkben a vér, aztán ahogy beindul… akkor látjuk, hogy azért ez a gépezet döcög rendesen. Az oroszokkal már csak így van az ember, ha féljük őket, rendre elbénázzák, ha viszont lenézzük, akkor végül megszégyenítően hengerelnek. Emlékszem, mikor honvédként utaztam egy ehhez hasonló szörnyön, amelyet rendre fel kellett támasztani halotti nyugalmából a bevetések előtt, és ha tudták volna az autósok, mik nem működtek benne, kapásból letértek volna az útról még az árokba borulást is megkockáztatva. A posztapokaliptikus harci dizájn azonban hat, uralja a teret, ahogy ez a…
-
Lilittel álmodó
A bagoly eleve gyanús egy madár. Hatalmas, mindentudást hazudó szemeivel, emberi arcával, esti sötétben való repkedésével és huhogásával hozza a frászt arra fogékony embertársainkra, akik még egy szendvicsre szaró, lomha légyben is démoni mesterkedést látnak. Persze, bagolyszemű Athéné inkább pozitív volt, de a görögök eleve hajlamosak voltak az drámai árnyalatokra. A zsidók nem árnyalgattak, náluk a gyöngybagollyal összekötött Lilit a gonosz boszorkányok főnökévé degradálódott ősi teremtő szélistennői mivoltából, a keresztények ki is purgálták a Bibliából Ádám első feleségét, mint zavaró tényezőt. Aki nem csak a házasságát rúgta fel, hanem önkényes válása óta buja álomképként vegzálja az amúgy ilyesfajta paráznaságra biztos nem adó tisztes férfiakat. Szép álmokat!
-
Nevem rozsomák
Rozsomák (Gulo gulo)Tudományos neve a klasszikus latin szerint a torkosságra utal, ahogy az okoskodóbb magyar neve, a torkosborz is. A rozsomák szó sokkal ősibbnek tűnik az újmagyar kreálmánynál, valószínűleg ősi szláv eredetű, és hozzánk a lengyelből szivárgott át. Nyilván, csettint egyet a Kárpátok medencéjében zápult önképző sumér szakértő, miért is kellene egy uráli állatról finnugor eredetű szavunknak lennie? Azért ennél bonyolultabb a dolog, hiszen a medve szó is szláv eredetű, pedig azzal mindenhol találkozhattak, amerre megfordultak az ősibb eleink. Valószínű ok, hogy ezen állatok nevei tabuk voltak, amelyek utább a sztyeppén való kóborlásban és más népekkel vegyülésben elvesztek a közhasználatból, ahogy a szarvas és farkas (-állat) is körülírás, nem konkrét…
-
Ellenfényben
A Nap tüze sorozza a vízfelszínt, és rajzol sziluettet a sirálynyi vakfoltból. Nem a legideálisabb perspektíva a fotózásra, a digitális gépeket éppúgy meghülyíti a fény ereje, mind a saját szemünket. De ha sikerül, akkor valami mást kapunk, mint amit magunk receptoraival élőben tapasztalunk. Semmi sem tud olyan sötét lenni, mint ami a fénnyel küzd. A fényáradatot is a részleteiben érzékeljük, mint a víz felszínén csillogó pontokat. Ilyen mértékű polarizációban a színek is elvesztik e jelenségüket, van sötét és világos, az éles kontrasztjukból összeálló egység. Lehet, a világ tényleg 2-bites, csak mi álmodunk bele árnyalatokat?
-
Tonnányi korrodált szerelem
A szimbólumokat imádjuk, sőt, kapaszkodunk beléjük, hátha visszahatnak a valóságra, vagyis az általunk beleképzelt jelentés tartja életben a jelzettet. A legősibb mágia ez, és rítusai egyben a leghaszontalanabbak is, az újévi lencsezabálástól a lakatként rögzített érzelmekig. Jön azonban a válasz, hogy a hagyományok azért mégiscsak jó dolgok, a hit tesz emberré, nem a tett és tenni akarás. Emellett lehet rá építeni üzletet, működik mint turisztikai attrakció is, amíg a több tonnányi lakat súlya már nem veszélyezteti a hidakat, korlátokat, mint történt az Párizsban, ahol a 45 ezer kilónyi vas majd összeroppantotta a Pont des Arts hidat. A szokás eredetének egy százéves szerb melodrámát tartanak, Nadja és Relja gyors lefolyású szerelmét.…
-
Fehér tündér
Beluga vagy fehér delfin (Delphinapterus leucas) Már a görögöknek is gyanús lehetett, hogy a delfinek talán nem annyira halak, mint látszanak, az emberi lélek hordózóját tisztelték bennük, minden tekintetben. Vagyis szó szerint, de átvitt értelemben is, magyarázatul szolgálva egy halom lejegyzett történetre, amelyben hajótörötteket, vízbe hajigált gyanús alakokat és feltörekvő isteneket segítették ki ezek a lények. Náluk halálos bűn is volt emiatt megölni egy delfint, míg máshol meg éppolyan kedves és védendő hagyománynak számít a delfinek mókás közösségi leöldöklése, mint nálunk a húsvéti tojáskeresés. A keresztények se cifrázták túl a maguk egyszerűsített világképükben: a delfin hal, mert vízben él, szóval lehet zabálni böjtkor is. A delfin szó hallatán elsősorban a…
Ezeket is érdemes megnézni
Medve, ha játszik
Cuki? Cukibb? Legcukibb! Cukiságverseny a bioporton!
Tökragadozó
-
Naplementébe nézni
Ereje fogytán, de még mindig vakít, ahogy a felhők alatt, a víz felszínén nyílegyenesen utat vág fénysugaraival. Percek kérdése, hogy elforduljunk tőle, és mégis mi sem lehet színpompásabb, mint a vég, mielőtt mindent elborít a sötétség. De addig is élvezhetjük Héliosz alábukásának arany perceket, a tél hideg színeit melegítő fényáradatot. Az ujjaink lyukas pajzsot alkotnak, de nem a védelem a fő cél, talán inkább a megadásé. Az idő megállt a kedvünkért 10 percre, de aztán halad tovább…
Ezeket is érdemes megnézni
Csodálatos csúnyaság
Toportyán pereputty
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
-
Csendélet
Lehetne akár a legunalmasabb műfaj is. Elrendezett tárgyak, ételek vagy növények, dinamizmus és életszag nélkül. Pedig éppen ezen a minimumszinten kap erőteljes jelentést a kompozíció, amely – jó esetben – tobzódik az allegóriákban. Élet és halál, elmúlás és reménykedés, fény és árnyék – ellentétek sűrűsödnek a fotókon, festményeken. A puszta esztétikai élményen túl várja, hogy felfedezzük.
Ezeket is érdemes megnézni
Töredék a halálról
Paradicsom almája
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
-
Sziklarengeteg
Ahogy a víz színe alatt, úgy a felhőkhöz közelítve is azt érzem, mintha más dimenzióba kerülnék. Idegen táj, egyszerre fenyegető és izgalmas, szemben a síkvidék unalmával és a dombok romantikus lankáival. A hőingás darabolta gigászi sziklatömbök, a ragadozó Földanya éles fogaiként égbe törő hegycsúcsok, a ritkuló levegő és szédítő magasság… Nem csoda, hogy az istenek felvilági lakhelyét hajdan a magasba képzelték. Őket már nem találjuk ott, rég elérte őket a Ragnarök, csak nem egy bazi nagy farkas, hanem síruhába öltözött emberek hódították el a birodalmukat sífelvonószerű harci járgányaikon.
